Ez az ízléses lemezborító gyönyörű dallamos fémzenét rejteget magában, lényegesen értékesebbet annál, amit a cím vagy a grafika sugall. Tracy G. neve Ronnie James Dio néhány lemezéről és koncertjéről lehet ismerős, 1993-tól 1999-ig tartott közös együttműködésük. A mexikói származású gitáros 2008-ban készítette ezt a kiadványát. Nem túlságosan ismert lemezanyagról van szó. Annál inkább érdemes belehallgatni.

Nehezen beskatulyázható a lemez, leginkább egy grungeba hajló hardcore/punk/metal keveréket toltak az urak, és hihetetlenül magas volt a mérce. Már az első nóta meggyőző: Jason Witte mindent belead, szó szerint szétüvöltözi a tüdejét, ugyanakkor a finomabb melódiákhoz is volt érzéke. Tudott brutális is lenni, néhány számban valósággal elharsogta a sorokat. A zenei alap nagyon szigorú, riffekben és szólókban gazdag betonozás, hasonló a Rollins Band vagy a Prong, Pantera munkásságához. Az ütőhangszeres Ray Luzier 2009-ben a Korn dobosa lett. Már itt jól hallható, hogy miért figyeltek fel rá. Eszement nagyokat üt!

Hogy ellensúlyozzam a véres borítót, beillesztem ide a legszelídebb számukat. Ennél csak keményebb van a korongon. A banda azoknak a csapatoknak a számát gyarapítja, melyek sorsa felett értetlenkedve állok, amikor a zenéjüket hallgatom. Simán ott lehettek volna a tűzközelben, ehhez képest szó szerint a nagy semmit érték el. Persze ez nem egészen igaz, hiszen alkottak egy óriási albumot. 9/10

Kiadó: Spooky G. Music    Ország: USA   Tagok: Tracy Grijalva - gitár     Larry Dennison - basszus    Ray Luzier - dob     Jason Witte - ének