Összesen tíz tagot számlál a finn progresszív rock zenekar. Van köztük Mikko, Niina, Joni, és Samuli, a teljes gárda egyenkénti megnevezésétől most eltekintenék. Aki nem ismeri őket, le fog döbbenni. Arra adták a fejüket, hogy spagetti ízű westernek hangulatában fogant pszichedelikus zenét írjanak és adjanak elő, Morricone után szabadon. Oké, Morricone jobb volt... ez tény. De azért ők is nagyon jók, ott mozognak a zsenialitás határán!

Sok dalszöveg itt nincs, az énekesnők triolája, danadája és hősi éneke így is hatásosan emeli a hangszeres betétek színvonalát. Pedig a fúvósok sem rosszak, főleg a szaxofonos gyerek elég veszett és a gitárosok is tolják a fémet, ahogy kell, de összességében ez egy igényes kamarazenélés, nem rockerkedés. Vonósok nincsenek, sok az ütőhangszeres, a fúvós, és van egy kis minimál zongora is. Öt hosszabb lélegzetvételű darab, igazi fülhallgatós csemege. Három lemezük közül ez a középső, természetesen terítékre fog kerülni itt mindegyik. Ez a kedvencem, talán mert ezzel találkoztam először. Jó kis filmzene lehetne belőle mondjuk az Ördögűző egy újabb remakejéhez. Nem egy vidám kis éji zene, igazából nehéz behatárolni, inkább csak hallgatni kell. Nagyon izgalmas. Elsősorban a Ginger Baker's Air Force jut eszembe róla, ami szintén egy óriási banda volt a maga idejében. 9/10

Kiadó: Onségen Ensemble  Ország: Finnország    Tagok: Túl sokan vannak a felsoroláshoz.