Kihívóan elegáns, rendkívül precíz, ugyanakkor érzelmekkel telített, intellektuális kaland. Ebben Donald Byrd trombitájának legalább akkora része van, mint Gordon szaxofonjának, sőt! Tíz emberből kilenc inkább mondaná a trombitást fő előadónak, mint sideman-nek, de mondjuk az mindenképpen igazságosabb lett volna, ha a kiadvány Gordon - Byrd kettős albumaként kerül piacra. Négy hosszú kompozíció található a lemezen, mindegyik a fúvósokra van kihegyezve. 

Nos, hát Dexter Gordon egy legenda, ezt mindenki tudja, és tényleg remek a szaxofonjátéka, de ez a trombita, ami itt megszólal, az valami csoda. Amit játszik, és ahogyan szól. Ez két különböző dolog, ne felejtsük el. A hangzás! Mit lehet rá mondani? Eszméletlen. Ilyen gazdagon, mélyből jövően, ilyen színesen trombita ritkán hallható, ebben Byrd világbajnok volt, utolérhetetlen spíler.    Az első szám, a Tanya a legszebb, ez Donald Byrd szerzeménye, erősen ismerős ízekkel operál, mégis izgalmas, bizsergető tétel, a maga 18 percével. Letisztult a szerkezete, nyugis a háttere, szellős a dallamvezetése.

Mindkét fúvós ott mozog az abszolút spiccen. A Coppin’ The Heaven lazán, gördülékenyen kezdődik, játékos témát bont ki, akár egy Pink Panther rajzfilmben is elmenne.   A Darn That Dream csak hét perces szösszenet, fátyolos zongorával indul, altató stílusban, hamisítatlan blue note feeling uralkodik,  kicsit unalmas.  Az utolsó felvétel címe Kong Neptune, ebben Dexter Gordon szép mély tónusai viszik a dallamot, Byrd trombitáját itt nem hallani.    10/10

Kiadó: Blue Note      Ország:USA      Tagok: Dexter Gordon - tenorszaxofon     Donald Byrd - trombita     Kenny Drew - zongora   Art Taylor - dob     Niels Pedersen - bőgő