Lököttebbek mint a Madness, karcosabbak mint a Clash, vidámabbak mint a Specials, és mindenkit félbeszakítanak, mert ők a Félbeszakítók, azaz a The Interrupters. Kétségtelenül napjaink egyik leghíresebb bulibandája a napfényes Kaliforniából. Tim Armstrong szárnyai alól repült ki a szóban forgó négyes, bár az alapításnál, 2011-ben még nem volt jelen a pókhálófejű szakállas, de a 2014-es első albumnál már ő bábáskodott, mint ahogy itt is. Nem is szól rosszul az anyag!

Ilyen lökött ska-punk formáció sok van, de kevésben van ennyi élet, ennyi só, mint bennük. Úgy hangzanak, mint akik már bölcsőben is ezt tolták, és határozottan egyet kell értenem minden sorukkal, melyek az élet élvezetére buzdítanak. Akad azért társadalomkritika és lázadás is szövegeikben, ami egy punk bandánál természetes, azonban fő fegyverük a humor, és ezt mindig jóleső érzés megtapasztalni. Nem mellesleg, és főképpen kiemelendő az énekesnő, Aime Allen, aki tud énekelni! Nem kis dolog manapság. A zenekart a három Bivona fivér teszi teljessé, úgy mint Kevin Bivona gitár, Justin Bivona basszus, és Jesse Bivona dob.

Hatalmas punk himnuszokat jegyeznek, nem is egyet-kettőt, nagyjából egy tucatnyi a lassan már örökzölddé váló klasszikusaik száma. Ilyen például a Family, a Friend Like Me, az I Don’t Wanna Die, a Babylon, vagy a Take Back The Power. Élőben, vagy lemezen, akusztikusban vagy elektromosan, bárhol és bármikor, bárkit félbeszakítanak, és ami azt illeti, rögtön nem is tűnik olyan fontosnak semmi más. Legfeljebb egy újabb Interrupters lemez!   8/10