Nincs jobb érzés, mint amikor a tengerárral felérő, megszámlálhatatlan mennyiségű zenei album közül kitúrsz egy igazi kincset! Gőzöm sincs, miért van ez. Részben mert valószínűtlen, részben mert izgalmas, részben különlegessé tesz, mivel úgy érzi az ember, csak ő tud erről a bombajó zenéről, senki más. És ez olyan szupi! Önző kis dögök vagyunk, akár tetszik, akár nem. Még én is, bár most leleplezem ezt a kis kedvencemet, a Madridban készült Pussycats albumot, a Rock On-t. Érdemes rá időt szentelni, igazi trash punk ínyencfalat. Nem sok hasonló készült a XX. században.

Mint a borítóból kiderül, a banda egyaránt magának érzi a rockabilly, a rock’n roll, a swinging soul és a punk rock szellemiségét, és ez így együtt egy ütőképes kombináció. A basszusgitáros/énekesnő Milena azok közé az idegtépő perszónák közé tartozik, akik az egyik percben még valóban cicamicák, a másikban aztán kitör belőlük a hisztérika, és jön a sikítófrász ezerrel. Jobb vigyázni velük. Kis mértékben orvosság, nagy mértékben rémálom, nagyjából ennyi.

Volt több Pussycats a rocktörténelemben, ezek közül a spanyolok a legkevésbé ismertek, gyakorlatilag alig találni róluk valami kis információt a neten. A tagság így nézett ki ezen a lemezen: Belén Lamarr – dobok, Israel Ruiz - gitár, Milena –basszus, ének. Kezdetben minden poszton csaj szerepelt, - az lehetett csak a macskazene – majd a gitáros helyére érkezett az Israel nevű úriember. (Biztos nem volt unalmas az élete) A Pussycats rövid életű lángolása után Belén és Israel a Thee Tumbitasban folytatták a cicálkodást.

A Sátán találkozott egy úrihölggyel, tudjátok? Pontosan a Rock On hatodik tételében, és ez elragadó kis légyott lett, szájharmonikával, csacska-macska vokállal, Elvis-hangulatú gitárral, nem szabad kihagyni. Elképzelem, mekkorákat lehetett ezekre a rockabilly-punk témákra rázni a füstös kis madridi klubokban, s máris irigylem a spanyolokat. A túlzott dohányzásról sem írt még senki annyira hangulatos, csettintős, hátradőlős rocknótát, mint ők Toomuch Smoke címmel. Imádom!

A teljes lemez imádnivaló, a maga sok kis szeszélyével, kísértetiességével, eklektikájával. Képtelenség lepontozni, nem is fogom, mert oly ritkán botlik ennyire formabontó cuccba a magamfajta kalandos lelkű zenekedvelő. De megnézném ezt az anyagot élőben, egy időgép segítségével egy lepakkant madridi csehóban! Nem mindennapi esemény lehetett. Sajnos a banda idejekorán eltűnt a feneketlen éjszakában, de nem nyom nélkül: maradt utánuk néhány ultraritka kiadvány, aki csak szereti a rock’n rollt, azonnal csapjon le rájuk! 9/10