2022. aug 08.

Therapy? - Shameless (2001)

írta: Zelmo
Therapy? - Shameless (2001)

r-992236-1226836988.jpg

Egy méltatlanul elfeledett, igazából fel sem fedezett nagylemez a Therapy? Shameless című albuma. Miután Észak-Írország üdvöskéi berobbantak az 1994-es Troublegum lemezzel, sikerült minden korábbi rajongójuktól jelentősen eltávolodniuk a halottsápadt folytatásokkal, melyek közül az Infernal Love, a Semi Detached, és a Suicide Pact is olyan csapnivalóra sikerült, hogy szót sem érdemes rájuk vesztegetni. Ezt követően érkezett a Shameless, de már nem tudta helyre rántani a csapat félrecsúszott szekerét. Ezt a kiadványt sokan alapból mellőzték, én magam sem ismertem akkoriban, tulajdonképpen a napokban fedeztem fel, és meg kell mondjam, kellemesen meglepett.

Ez az anyag sok tekintetben megközelíti a legendás Troublegum színvonalát, még ha nincs is rajta akkora nóta, mint a Screamager vagy a Knifes volt, azért itt is akadnak finom falatok bőven. Ezekre máris rátérek, de előbb nézzük a szereplőket. Az alapító tagságból csak Fyfe Ewing dobos hiányzik, és erősen idézőjelbe tenném ezt a csak-ot, hiszen ő volt a trió motorja, aki alaposan aláfűtött ezeknek a nem túl bonyolult nótáknak. Az utódja Graham Hopkins lett, és kezdetben nem tűnt kielégítő helyettesnek, erre a lemezre valahogy összekapta magát. A basszusgitárnál Michael McKeegan, a gitárnál pedig az énekes/dalszerző Andy Cairns. Rajtuk kívül jelen volt a stúdióban ( Robert Lang Studios – Seattle ) az a Martin McCarrick, akit a Siouxsie And The Banshees albumairól, vagy az Infernal Love Diane című nótájából ismerhetünk, ahol is csellón közreműködött.

a-32480-1529935100-9934.jpg

A nóták gördülékenyen kúsznak elő a hangfalakból, laza, dallamos, punk rockba hajló muzsikát hallunk, ismerős váltásokkal és dallammenetekkel, - még a ritmusképletek is a régi szép időket hozzák elő – mégis van karaktere a daloknak, nem kópiák, több közülük visszaugrást kíván. Az első ilyen a This One’s For You, ennek a lendülete igazán meggyőző, a gitárszólóra pedig büszke lehet Andy, aki egyébként nem annyira a technikás játékáról ismert. A másik favorit a Wicked Man. Bár ebben több volt, mint amit kihoztak belőle, a lassú bevezetőből kibontakozó ballada kiváló darab, mind a szövege, mind a belőle áradó keserűség tapintható.

Ha már keserűségről beszélünk, a Therapy? pontosan erről, az emészthetetlen falatokat kiköpő gyomorról, a felemás ébredésekről szólt, és ez az, ami leginkább hiányzik innen. A Wicked Man egy meghasonlott ember őszinte vallomása, ez valóban erős lett, ám a többi szerzemény lényegesen szelídebb volumenű. Sokrétűek, érdekesek a nóták, mégsincs bennük az a fullánk, amitől a Troublegum olyan jól működött. A Shameless is kemény, erőtől duzzadó, jópofa lemez, csak éppen a lázadó vér alvadt meg kissé benne.

Még egy kiemelkedő dalról szeretnék itt megemlékezni, ez pedig a Body Bag Girl, szerintem a legjobban sikerült szám, mert nem tipikus Therapy?, inkább a srácok kísérletezőbb oldalát jellemzi, és bár ingatag e talaj, most magabiztosan megálltak rajta. Ezen hallhatjuk a csellót is, és olyan elvont-ködös, pszichedelikus hatása van, ami jól áll nekik. Ez a kiadvány egyértelműen a Therapy? szebbik arcát mutatja meg, örülök, hogy adtam neki egy esélyt, mert kiváló rocklemez. 8/10

Szólj hozzá

2001 Rock Punk Rock