Jeff Healey második lemeze ott fészkel a mai napig a szívem közepében, pedig már nem tegnap volt, amikor először hallottam. És nem is tegnapelőtt. 1994-ben bekukkantottam egy üzletbe Szekszárdon, a központtól jóval túl, valamiféle műszaki mindenes volt ez, egy idősebb szaki kirakott 20-25 albumot egy forgatható tárba,  gondoltam átpörgetem. Ezek között lapult a Hell To Pay, de mert CD lejátszóm nem volt, megkértem, másolja már át nekem egy kazettára. Ravaszdi csóka volt, többször is ”véletlenül” John Mayallt írt fel a cédulára Jeff Healey helyett, valamiért ezt akarta rám sózni, aztán kitartásom meghozta gyümölcsét, átmásolta az anyagot. Döbbenet volt. Ma is az. Tátott szájjal hallgatom. Alapmű.

Túl sokat nem tudok erről elmondani, az első perctől már beindul a varázslat, ami nem szűnik meg közben egyáltalán. Két számot nem kedvelek mindössze, a How Long Can A Man Be Strong nagyon megtöri a lendületet a hosszúra vett balladai hangvételével, ezt a legvégére kellett volna tenni, és a Beatles feldolgozás sem annyira telitalálat. (While My Guitar Gently Weeps) Persze a szólózás mindkettőben hatalmas, ez nem is lehet kérdés, csak hát a többi nóta ezekhez képest klasszisokkal ütősebb.

Full Circle, I Think I Love You Too Much, I Can’t Get My Hands On you – ez a nyitó hármas bárkit levesz a lábáról, aki a blues gyökerű rockzenét valamennyire is közel érzi magához. Óriási nóták – elképesztő gitározással megfűszerezve. Az I Think I love You Too Much-ot egyébként Mark Knopfler írta, aki vendégként gitározik és vokálozik is az akkor még nem igazán világhírű kolléga lemezén. A Let It All Go is egészen hangulatos darab John Hiatt tollából, de az abszolút csúcspont a címadó Hell To Pay. Ennek van a leginkább rockos húzása, nem is szerzett talán ennél tempósabb nótát a gitáros a többi lemezén. (Itt azért a Something To Hold On To még leveri!)

Jeff Healey kivételes tehetség volt hangszerén, ezt szerencsére sokan tudják, azt már kevesebben, mennyire jó érzékkel írta a dalszövegeit. A Hell To Pay egy remek kis szerzemény arról, hogy a Téged érintő problémák sokszor mások számára az álom kategóriába tartoznak, illetve a gondok jönnek, és mennek, de valamit tudnod kell, bizonyos embereknek a világon semmijük sincs, mégis nagy ívben tesznek rá! Na és amikor a refrén után beindul a Fender, azt hallani kell, mert csupán néhány hangot villant fel, de utolérhetetlen a maga műfajában. Nem hinném, hogy Stevie Ray Vaughan, vagy Clapton utána tudná játszani.

Van még két jelentős rockos darab a lemezen, a már emltett Something To Hold On To című saját téma, s egy Greg Sutton szerzemény, a How Much. Ezek is mekkora nóták! A zárásként elhangzó Highway Of Dreams és Life Beyond The Sky már inkább levezetései ennek a nagyszerű kiadványnak. 50 perces a lemez, és tökéletesen kidolgozott, jó arányban kevert muzsika, de a már említett két ballada miatt nálam nem éri el a 10 pontot. Ennek ellenére csak felsőfokban tudok lelkendezni róla. Ritka nagy alkotás. 9/10