Az akusztikus hangvételű koromsötét letargiát senki nem járatta annyira csúcsra, mint az Elysian Fields New Yorkból. Elképesztő belegondolni, hogy immáron 27 éve működnek együtt, mondhatni teljes ismeretlenségben. 1995 nyarán szövetkezett az Éj Királynője, Jennifer Charles, és a Ködtengerek Hercege Oren Bloedow, hogy valami olyasmit hozzanak létre zenében, mint egy lobogó gyászkendő suhogása az októberi szürkületben. Sikerült nekik. Hogy azóta hány lemez született közreműködésükkel összeszámolni is nehéz. A diszkográfia impozáns, telis-teli alapvetőnek számító albumokkal, melyeket szinte a világon senki nem ismer. Miközben a mai bandák jelentős része ezekből táplálkozik. Ez van.

Egy Elysian Fields lemezzel nem lehet melléfogni, ha valaki értékeli a finomra hangolt minimalista búslakodást. A hangszerelés általában zongora, bőgő, dob, gitár, mint ezen a korongon is, és a dalok szerkezete/hangulata is hasonló, mégsem fullad a lemez sem unalomba, sem önismétlésbe. A titok alighanem abban van, hogy ők jó dalokat írnak, kész, passz. Talán mert már a kezdet kezdetén olyan magasra helyezték a lécet, ami messze kiemeli őket a tucatprodukciók közül.

Jennifer hipnotikus suttogásait, hangjának apró kis csusszanásait manapság énekesnők ezrei alkalmazzák, alig akad olyan atmoszferikus dark/gothic metal frontlady, aki ne hasonlítana kicsit rá, miközben a Fields soha nem volt metal zenekar. Valahol a dark rock és a dreampop határmezsgyéjén lépkednek ők, még egy csipet jazz is elfér a szerzeményeikben. A Ghosts Of No egyike a legerősebb kiadványaiknak. Bármelyik dalt neveznénk meg kiugró szerzeménynek, az egy másikkal szemben igazságtalan lenne: Bird In Your House, Misunderstood, Cost Of Your Soul – csupa-csupa miniatűr remekmű, tulajdonképpen felsorolhatnánk a teljes listát. Hibátlan album, de hát melyik alkotásuk nem az?

Az álmatag révületben árnyalakok kúsznak felénk: Bob Dylan az élen, hosszú fekete kabátban, de szorosan mögötte jön Johnny Cash, Townes Van Zandt, s máris előbukkan Mark Lanegan, a Mazzy Star, és a Crippled Black Phoenix teljes társulata. Mind-mind felsejlenek ezekben a percekben, míg a lemez tart. Amíg a lemez tart egy pillanatra megáll az idő, lenéz ránk, akik pokrócba csavarva forró teát kortyolunk, míg odakint szakadatlanul szitál az őszi eső, mintha tudná, miért bámulunk a távolba eltűnődő tekintettel. Ez az Elysian Fields állandó mellékhatása. Napfény adagolásával előbb-utóbb eltűnik. De az is lehet, hogy nem… Sírnivalóan gyönyörű zene. 10/10

Bandcamp: https://viciouscircle.bandcamp.com/album/ghosts-of-no