Elvin Bishop a rockszakmában hihetetlennek tetsző módon valóban Elvin Bishopként született 1942. október 21-én, tehát hamarosan ünnepli a 84. születésnapját. Ő volt megalakulása idején a Butterfield Blues Band első számú gitárosa, egészen Mike Bloomfield felbukkanásáig. Amikor a bemutatkozó lemezük megjelent, akkor aztán átnyergelt a ritmusgitárra, így a Butterfield Blues Band első lemezén mindketten hallhatók. A másodgitáros szerep azonban annyira nem tetszett neki, így 1968-ban megalakította a saját társulatát, annak ellenére, hogy az anyazenekarból sem lépett ki azonnal, velük még egy nagylemezt készített ugyanebben az évben In My Own Dream címmel.

...

Ahhoz képest, hogy németek… Ahhoz képest, hogy német nyugdíjasok, alapjáratra hangolva, zötyögős gitárokkal, komótos riffeléssel, szerintem tök jó kis anyagot hoztak össze már megint. Az első volt a Retreat 2022-ben, egy árnyalattal halványabb album, de szintén ajánlott a műfaj kedvelőinek. Ez a műfaj pedig szakállas doom szeretne lenni, legalábbis papíron, mert a hangfalakból már inkább csak doomos hangulatú. borongós rocknóták jönnek elő, nem doom metal.

...

Általában olyan előadókat és albumokat szoktam kritikával illetni, amelyek mindenképpen érdemesek a figyelemre, függetlenül attól, melyik korban, milyen műfajban működtek. Most sem lesz másképp, azt mégsem fogom elhallgatni a bevezetőben, hogy bár szeretem a bluest, azon belül a fehér blues-t sem tartom minőségben alacsonyabb rendűnek a feketénél, a Canned Heat zenekar életműve nem késztet feltétlen rajongásra. Őszinte leszek, remélem nem bántom meg vele a csapat rajongóit, szerintem azon együttesek közé tartoztak ők éveken át, akik valósággal ölték a bluest. Fogtak egy jól bevált, ősrégi sémát, arra írtak valami szöveget, és addig húzták-nyúzták-dagasztották, amíg el nem aludt a hátsó sorokban is mindenki.

...

Szeretném felhívni a magyar zenehallgatók figyelmét egy tehetséges, fiatal svéd zenekarra, akik dallamos old school thrash metalt játszanak és a napokban jelent meg bemutatkozó lemezük. A kiadvány számos gyermekbetegségtől szenved, így kizárnám a mesterséges intelligencia alkalmazását, bár a mai időkben erre nincs már garancia sehol. Itt elég sok nazális énekhang, sutaság, tipikus kezdő metalos ”váratlan fordulat” előfordul, mégis, mindent összevetve teljesen elfogadható a debütálás, sőt, kifejezetten kellemes meglepetés volt a banda felfedezése.

...

Nagyjából 10 éves korom óta hallgatok tudatosan zenét, 12 éves korom óta gyűjtöm a különböző hanganyagokat, sokszor szolgált már számomra ez a hobbi nem várt meglepetésekkel, de ha nekem valaki azt mondja, akár csak néhány évvel ezelőtt, hogy eljön az idő, amikor Ike és Tina Turner lemezeit nagyra fogom értékelni, egészen biztosan kinevetem. Pedig eljött. Nem is annyira régen, a tavalyi év folyamán…

...

A Clevelandből származó James Gang eredendően egy power rock trió volt Joe Walsh - gitár/ének, Tom Kriss - basszus, és Jim Fox dobok felállásban, de már a bemutatkozó 1969-es lemezen is több közreműködő teret kapott, mint ahogy a későbbiek során különböző ki-be szállások révén állandósult is náluk ez a fajta képlékenység. A szóban forgó nagylemezük már a hatodik volt a sorban, és számomra elsősorban azért érdekes, mert erre beszállt hozzájuk az a Tommy Bolin (gitár), akiről a Zephyr életpálya kapcsán már megemlékeztem.

...

Nemrégiben írtam néhány sort az amerikai The Well friss nagylemezéről, ami kapcsán megjegyeztem, érdemes utánanézni a korábbi anyagaiknak is. Így is tettem, és meg kell mondjam már az első lemezük teljesen elkapott. Igazából a Samsarát, és az újat tartom kifejezetten erősnek, a köztük lévő másik kettőt, a Pagan Science és Death and Consolation című lemezeket egy árnyalattal halványabbnak érzem. A zene nagyvonalakban ugyanaz mindegyiken, talán csak annyi, hogy a kettes-hármas albumokon túlságosan markánsan kijön a kísérletezős Pink Floyd iránti tisztelet. Ugyan nincsenek nyúlások, vagy direkt témák, de az utánérzés mindvégig ott vibrál a levegőben.

...

Valamikor a kilencvenes évek vége felé a TV Polonia egyik műsorában szerepelt a Dikanda nevű zenekar. Elsőre megjegyeztem a nevet és a bandát, mert tisztán lejött, mennyire rendhagyó módon közelítik meg az együtt zenélést. A felszínen ugyan az éppen aktuális világzenei mozgalom jellegzetes képviselőit láthattuk bennük, hegedűvel, nagybőgővel, ütőhangszerekkel támogatva, a mélységben ott lapult a rockhoz való kötődés, a nyersebb tónus. Ráadásul lengyel zenekarként nem annyira a saját folklórból merítettek, hanem a Közép-Kelet európai népek népzenei kincséhez nyúltak. 

...

Jó dolog új zenekarokat megismerni, fontos, hogy a mai fiatalok is képviselhessék magukat a rockzenei térképen, minden új banda más és más árnyalattal gazdagítja a kortárs színteret, gondoltam magamban a számomra semmitmondó nevű The Well trió friss nagylemezét hallgatva. Annál nagyobb volt elképedésem, amikor utánanézve a bandának, azt láttam, hogy ez már a negyedik albumuk, és 2012 óta jelen vannak ezen a bizonyos színtéren. Igaz, hogy leginkább odaát, az óceán túlsó oldalán, Austin környékén ismerik őket, azért a You Tube sem éppen szűkmarkú The Well videókban, csak éppen ezek engem eddig rendre elkerültek. Okkultas-doomos hatású stoneres alteros zenekar, füstösen gomolygó, mégis dallamos felvételekkel. Határozottan ...

Eszméletlen, mit hoztak ki tegnap Scott Ianék... Óriási öröm, ám bosszúság is egyben. Pályafutása lemezét rittyentette össze az Anthrax , legalábbis a Belladonnás-féle felállás, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki sajnálja kicsit az időzítést. Pont most? Miért nem lehetett 10 évvel ezelőtt, 20 évvel ezelőtt, vagy még korábban. Akkor szólt volna akkorát, amekkorát a zenekar is, a műfaj is, az anyag is megérdemelne. Mert a mai fogadtatása sajnos nem lesz világszerte akkora siker, amire a fiatalabb generációk odafigyelnének. Nekik ez már jó esetben egy vállvonogatás, hümmögés, nem rossz, nem rossz, de nem fognak tudnak mit kezdeni vele.

...

Hatodik osztályos koromra már nagykanállal faltam a rockzenét, és magamba szippantottam mindent, ami a metal vagy rock címke alá befért. Elképesztő jelenet játszódott le, amikor az egyik osztálytársam, név szerint Kukac, megjelent a tanteremben ezzel a bakelit lemezzel feltarisznyázva. Mivel könyveit és füzeteit valóban egy zöld katonai tarisznyában hordta ( ezen természetesen jelvények, feliratok sokasága ) így a korongot külön arra a célra szánt nylon szatyorból bányászta elő. Csak bámult minden srác. Mekkora kincs!

...

Idén nyáron életének 91. évében elhunyt a jazz egyik kimagasló előadóművésze, a zongorista Abdullah Ibrahim , aki Dollar Brand néven is készített lemezeket. Rá most a Children of Africa című lemez ajánlásával emlékezünk. Bár a művész neve nem lehet teljesen ismeretlen a magyar közönség előtt, egyetlen lemezének elemzésével sem találkoztam az interneten, mint ahogy zenéjének jellemzése is kimerült néhány semmitmondó frázisban.

...

Bill kapitány blues cirkuszával szeretnék emlékezni a napokban elhunyt énekes kivételes életpályájára. Véleményem szerint a legjobban sikerült szólólemeze ez, bár azon a véleményen vagyok, hogy tőle egy gondosan összeválogatott Best of anyag lenne az igazán űtős, Hobo és István a király számokkal támogatva. A sorrendben harmadik saját kiadvány talán kevésbé ismert részleteiben, mert a Bill kapitány blues ugyan gyakran felcsendült élő koncerteken, szintúgy a Romalány blues is előfordult néha, az összes többi nóta valamiért nem képezte részét a műsoroknak.

...

A Sex Action kifejezetten az a zenekar, amit ott és akkor kellett elkapni. 1990-ben, a Fekete Lyukban, amikor még a közönség nagy része darkokból állt, mégpedig dark csajokból. Gruftiek vagy gótok, vagy mit tudom én mik. Fekete volt a körmük, a hajuk, a zoknijuk, harisnyájuk… szerintem még a legféltettebb kincsük is, ott belül. A lelkükre gondolok természetesen. Na, nem mintha ott lettem volna ezeken a Lyukas estéken, sajna ez kimaradt. De ami kimaradt, azt vidéki prosztóként igyekeztem pótolni, így amikor egy osztálykiránduláson budapesti darkokba botlottunk, egy éjszaka alatt gyorsan megvolt a connection, innentől már lehetett Pestre menni, élménybeszámolókat hallgatni és tartani.

...

„ Leült az ördög az orgonához, a sánta kántor menekült ”  Bő egy hónap múlva ünnepli 86. születésnapját Manfred Sepse Lubowitz, azaz Manfred Mann , billentyűs, orgonista, zeneszerző. Úgy tudom hivatalosan nem szerzett doktori címet, zenei életműve alapján azonban messzemenőkig megilleti ez a titulus. Ő az a ”csodadoktor” vagy ”orvosságos ember” akinek minden lelki bajra van ellenszere, a saját zenekarai által játszott muzsika. Hatvanas évek, beat korszak? Manfred Mann. Hetvenes évek, progresszív rock? Manfred Mann's Earth Band. Hetvenes évek, jazz rock? Manfred Mann Chapter Three.

...

Billy Idol Cyberpunk lemeze egyike volt a szekszárdi Metal Patkány Rockzeneműboltnak köszönhető felfedezéseimnek a kilencvenes évek elején. Az album 1993-as kiadású, de arra már nem emlékszem, mikor érkezett a CD-lemez a Patkányba, ahol szépen elpihent a polcon a többi olyan anyag között, amikért nem kapkodott annyira a nép. Valahogy ezért sem, pedig akárhányszor tettük a lejátszóba, Gyulával, a boltvezetővel mindig megállapítottuk, mekkora nagy zene! Ugyan nem az a kifejezett dallamos, punkos rock’n roll, ami miatt a szőke srácot megszerettük, mondhatni teljesen más kávéház, mégis megunhatatlan.

...

Ezt a kissé megkésett lemezajánlót csak azért tolom fel a netre így augusztusban, bő öt hónappal a megjelenése után, mert olyan nagy áradozás nem fogadta Magyarországon az albumot. Egyetlen lemezkritikát kapott a hazánkban működő fórumoktól és ez bizony kevés, bár abban a szerző a maximális pontszámmal értékelte, ez tény. Az anyagon köztudottan Crowbar/Down/Type O’Negative muzsikusok játszanak, vagyis nem akárkik. Talán kaphattak volna kicsit több pozitív visszajelzést is, hiszen az év egyik legjobb albumát dobták össze.

...

Az volt az érdekes a Dog's Damour zenekarban, hogy formailag a glam/sleaze bandákhoz húzott, tartalmilag viszont nem. Felületes hallgatónak talán fel sem tűnik Dog’s lemezeket hallgatva a nyilvánvaló különbség, ami elválasztotta őket az összes többi dallamos rock zenekartól, még a hozzájuk legközelebb álló Quireboystól is. Ez pedig nem más, mint a dalokban megmutatkozó keserédes, mélabús életérzés, a kivert kutya-sirám. Valószínűleg a rocktörténelemben senki nem volt képes olyan szívhez szólóan sajnálkozni saját sorsának szerencsétlensége felett, mint London megkésett prófétája. Timothy Taylor , röviden Tyla .

...

Bob James életrajzával nem foglalkoznak a magyar oldalak, nem tartozik ő a jazz legendák közé, elég legyen annyi, hogy idén karácsonykor fogja ünnepelni a 87. születésnapját, és 1963-tól napjainkig készít billentyűs albumokat. Szokványos trió felállásban kezdte, zongorával nyitott, majd hamarosan bevonzották az elektromos orgonák, és a hetvenes években készített három CTI lemeze hozott számára kisebb hírnevet. Sajnos ezek a végtelenül nyálas, kommersz szemetek nem nyitották rá a szemét arra, hogy mégis inkább a zongoránál kellene maradnia, a nyolcvanas években még mélyebbre süllyedt, ekkor már a szintetizátorok varázsolták el, azonban 1990-ben dobott egy érdekeset! Most erről lesz szó.

...

Valószínűleg a Steppenwolf zenekar legjobban sikerült albuma az 1974-es Slow Flux , ami már a hetedik volt a sorban. A banda ugyan emberfeletti berobbanást produkált 1968 sikernótájával, a mai napig rockhimnuszként számontartott Born To Be Wild- al, aminek köszönhetően a debütalbum is brutálisan fogyott, azért ezen nem volt minden számban igazán dögös zene. Egy csúcsnóta eladta a teljes lemezt, sőt, kis túlzással a banda egész pályafutását sínre tette, ez végeredményben kilenc nagylemezt és az 1976-ig tartó élettörténetet jelentett, nem számítva John Kay énekes egyéb tevékenységeit.

...

Ezt nevezem visszatérésnek! Utoljára 2019-ben hallatott magáról a ska punkban utazó The King Blues , és az is egy erősen megkérdőjelezhető, zseniálisnak nehezen minősíthető bábelőadás háttérzenéje volt, majd 7 év szünet következett, és most teljes gőzzel támadnak a londoniak! Az új lemez nem egy szimpla anyag semmilyen szempontból. Ez ugyanis egy 24 számos dupla album, melynek minden egyes nótájához zenei videó készült. Igaz, a videók mindegyike ugyanazon a helyszínen felvett stúdió-örömködés, de legalább van bennük élet!

...

Skóciáról ami eszébe juthat az embernek, az általában folyékony, és nem annyira a jelentős folyóikra gondolok, mint a Tay vagy a Tweed, hanem az olyan márkákra, mint Ballantines, Johnny Walker és Chivas Regal. Esetleg még a Szupernagyira is emlékszik néhány magyar TV-néző, akinek épp skót juhászkutyája majszolja a skótkockás abrosszal megterített asztal melletti reggelijét, holott amire igazán büszkék lehetnek a skótok, az a Dumfermline városkában 1968-ban alakult Nazareth zenekar.

...

Az Army Of Anyone nevű gárdát szupergroupként próbálták bevezetni a köztudatba a kétezres évek derekán, nem túl sok sikerrel. Némi magyarázatként szolgál, hogy a Filterből érkező énekes, az ex-NIN gitáros Richard Patrick együttműködésére a DeLeo testvérekkel a Stone Temple Pilotsból túl sokan nem voltak kíváncsiak, a doboknál helyet foglaló Ray Luzier nevét pedig a David Lee Roth rajongókon kívül senki nem ismerte, míg 2009-ben a Korn motorja nem lett. A zene sem volt könnyen definiálható, érdekes átmenetet hozott a grunge és a dallamos hard rock között, még némi stonerkedés is ott mozgott a háttérben.

...

Másfél évig dolgoztam a Mammutban, mint cipőbolti eladó, az ilyesmi nyomot hagy az ember lelkivilágában. Még manapság is sok kisebb-nagyobb epizód kiszabadul az évek fogsága alól. Például volt ott egy rendes tag, egy hozzám hasonló korú, korán kopaszodó kasszás, aki megsajnált engem a rengeteg szivatás miatt, amit a három másik eladó zenehallgatása miatt kellett elviselnem. Színleg ugyan velük tartott, hiszen a közös zrikálásnál nincs szebb közösségi élmény, ezt ő mint egykori katonatiszt jól tudta, de amikor csak ketten maradtunk egy nap…

...

2004-ben másfél évig dolgoztam Budapesten a Mammut Bevásárlóközpontban, mint cipőbolti eladó. Különleges világ volt, valószínűleg ma is az. Forgalomtól függően hárman-négyen szolgáltuk ki a vásárlókat. Fő feladatunk az eladás volt, de a raktározás, takarítás, nyitás-zárás, valójában minden az eladók munkakörébe tartozott. Annyit kell tudni erről, hogy ez 10 órás munkakört jelentett, félórás ebédszünettel, álló-mozgó üzemmódban. Leülni, elheverni a fotelekben még a korai órákban sem szabadott, azt a vendégek számára tartották fenn a tulajdonosok.

...

Az nem rossz, ha egy rock album feszül az energiától és közben még a dallamokra is gondot fordítanak. Ez már rég nem az a The Damned , amelyik 1976-ban bőszen riogatta a szigetországi agg- és kevésbé agg szüzeket, de a mikrofonnál az eredeti énekes Dave Vanian , a doboknál az elpusztíthatatlan Rat Scabies hallható, míg a gitárt Kris Dollimore vette át a The Godfathers zenekarból. Ahhh… emberek… Elég ha annyit mondok: Birth, School, Work, Death …  és egyéb nyalánkságok. Captain Sensible éppen nem volt elérhető, ezért a basszusgitárt Moose Harris tolta fel a New Model Army tagságából. Két nem akármilyen helyettes!

...

Flores Y Fuego, azaz Virágok és Tűz néven működik napjainkban egy igencsak ütőképes punk brigád a Mexikóban található Guadalajara városában. Erről a helyről mi magyarok talán 1986-ban hallottunk először, amikor az akkor rendezett Foci VB egyik helyszíne lett, de az oroszoktól szerintem nem itt kaptuk a hatost, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. A lényeg, hogy akkor volt utoljára a magyar válogatott labdarúgó világbajnokságon, és mit szépítsünk, égett mint a rongy. Ennek mondjuk a világon semmi jelentősége ma már, ellenben a zenekarral, akik nagyon is fontosak, ugyanis anyanyelvükön sercegik ki magukból a bennük fortyogó dühöt. Inkább tűz van itt, mint virágok.

...

A Wildside nevű amerikai hard rock zenekart 1988-ban alapította Benny Rhynedance gitáros és Drew Hannah énekes. Ők ketten már 1986-tól együtt zenéltek a Los Angeles-i klubéletben Rogue néven, majd felvették maguk mellé Brent Woods gitárost, valamint Marc Simon basszusgitárost a St. Valentine-ból. Már csak egy állandó dobost kerestek, végül másfél évnyi keresgélés után találtak rá az egykori NRG-s dobosra, Jimmy D. -re a kaliforniai San Bernardinóból.

...

Néhány mondatos áttekintés a brazil Paura munkásságára vonatkozóan. A zenekar a keményvonalas hardcore műfajában mozog már több mint 30 éve. 1995-ben alakultak Sao Paoloban, híresek ”paulista” kötődésükről. Témáik között kiemelt jelentőségű a környezetvédelem és az antifasizmus. Az együttes frontembere Fabio Prandini énekes, gitáron az egyetlen alapító tag Rogério Rodontaro , a másik gitáron Biro Pireira , a basszusgitáron Thiago Bezerra , a doboknál Joao Limeira szerepel. Pályafutásuk alatt hat nagylemezt készítettek a mai napig. Ennek magyarázata, hogy ugyan 1995-ben alakultak, de a kezdeti formálódás sokáig tartott, csak 2005-ben jutottak el egy teljes lemezanyag felvételéig.

...

Egy lemezajánló, ahol a főszereplő életútja érdekesebb, mint maga a lemez. Michael Bloomfield dalszerző, énekes/gitáros nevét elsősorban blues berkekben ismerik, többek között Al Kooper, Muddy Waters, Otis Spann, Paul Butterfield társaságában is készített felvételeket – saját szólómunkáin kívül, itt azonban egy kis kikacsintást tett a funky irányába. (A borító is erről árulkodik) Népes társasággal vonult stúdióba, és vett fel néhány nem igazán bombaerős, mégis hangulatos darabot. Talán mondanom sem kell, háttérénekesnőből három is készenlétben állt. Innen jött az érdeklődésem, mivel egyikük az a bizonyos Anna Rizzo volt, aki a Grootna élén egyik kedvenc lemezemet készítette el 1971-ben.

...

Terry Allen 1943-ban született a Texas államban fekvő Lubbockban, mely egyben második lemezének címe is. Szülőföldjéhez kötődése nyilvánvaló, a country zenével való kapcsolata gyermekkora óta meghatározó számára. A mára magát csak ”kokain cowboy”-ként emlegető dalszerző/énekes a hetvenes évek elején azzal keltett némi hírnevet magának, hogy zongorakísérettel énekelt jellegzetes country dalokat, ami ebben a műfajban meglehetősen szokatlan. Jelenleg sem lezárt életművéből, eddig megjelent 12 stúdióalbuma közül most a 2020-ban megjelent Just Like Moby Dick (Úgy mint Moby Dick) kerül ajánlásra.

...

A Blatoidea egy rendhagyó punk rock társulat Londonból. Már maga a név nagyon érdekes, a blattoidea ugyanis a valódi csótányok nemzetsége, megkülönböztetve őket más egyéb rokonaiktól. Aki csak annak látszik, de rendszertanilag máshova tartozik, az nem valódi csótány, tetszik érteni? A bandát 2008-ban Szicíliában alapította négy helybéli fiatal. A következő évben Angliába költöztek, s jelenleg is elsősorban itt borzolják a kedélyeket. Az éppen aktuális felállásban az énekes Manu Gulino , illetve Carlo Battaglia gitáros képviselik az alapító tagságot, a doboknál Vincent Fin , a basszusgitárnál Jake.

...

Az amerikai Black Market Flowers a grunge egyik komolynak tűnő meglepetés-csapata volt a kilencvenes években. A trió 1991-ben alakult San Franciscoban, ahonnan hamarosan átköltöztek Los Angelesbe. Itt készült el bemutatkozó lemezük, az 1992-as Bind , illetve az 1995-ös Thicket . Egyik nagylemez sem hozta a várt sikereket, a komolyabb kitörés lehetőségét, ezért a zenekar 1997-re tervezett harmadik anyaga már nem jelent meg és a banda is feloszlott. Pedig…

...

Nemrégiben szerepelt a blogon egy zenekar Dél-Karolina államból, akkor most jöjjön egy másik Észak-Karolinából, közelebbről Bensonból. Mégpedig az újdonságok apropója kapcsán, hiszen néhány hete jelent meg a Broadslab harmadik nagylemeze, a The Fifth Essence . Ha minden eddigi anyagot összeszámolunk tőlük, akkor kislemezekkel, demóval ki is jön az "Ötös számú eszencia". Pályafutásuk 20 éve alatt ez nem olyan nagy mennyiség, na de a minőség! Az valóban esszenciális, arra nem lehet panasz. Megreszelik szépen a gitárokat, ahogy kell.

...

Nem sokan tippeltek volna hosszú és fényes jövőt a Rolling Stones számára a Steel Wheels (1989) utáni időszakban, amikor a zenekar több éven át tartó hallgatását végül a Voodo Lounge album törte meg 1994-ben, de valahogy mégis talpra álltak. Ugyancsak hosszan tartó szünet előzte meg a 2005-ös A Bigger Bang -et is, amire közel 8 évet kellett várni a Bridges To Babylon után, és akkor ez még szinte semmi volt ahhoz a 11 évhez képest, ami a Blue & Lonesome előtt telt el a banda életében.

...

Néha egy jól eltalált zenekari fotó minden lemezajánlónál többet elmond. Csak ránézünk a fenti képre és halljuk lelki füleinkkel a Fall Of An Empire zenéjét. Tévedés kizárva! Ez egy rendkívül őszinte, nyers, szókimondó brigád lehet, akik zsigerből tolják a rockot. Valószínűleg két gitárral, esetleg hárommal, old school felfogásban, ráspolyos énekkel, és az sem lenne meglepő tőlük, ha blues alapú swamp rockot nyomatnának valahol a Mississippi delta környékén…

...

Két zseniális svéd szabadcsapat örökségéről zengenék hozsannát röviden. Kezdjük a Stoneflow egyetlen nagylemezével, ami ScullPture címmel jelent meg 1995-ben, majd folytatjuk a banda feloszlása után új zenekarba került énekes, Lasse Olausson másik formációjával, amely a The Awesome Machine nevet kapta és öt kiváló nagylemez után állt csak pihenőpályára.

...

Amikor kisgyerekként a rockzene megfertőzött, előbb szerelmesedtem bele a bakelit lemezek borítóiba, mint azok gyűjtésébe. Nagylemezeket gyűjteni 13 éves korom körül kezdtem, ám még a Tesla lemezjátszó családtaggá válása előtt tágra nyílt szemmel csodáltam bizonyos lemezborítókat. Ahogy vége volt a tanításnak, máris siettem hazafelé, de előbb az iskolához közeli Vas- és edénybolt kirakata előtt el kellett menni. Kizárólag itt lehetett a faluban hanglemezeket vásárolni, tehát a bolt vezetője szépen kirakott néhány darabot a metszőollók, fűrészlapok, öntözőcsövek, kerékpárgumik és más háztartási cikkek közé. Itt láttam meg először a szóban forgó dupla lemez kinyitott borítóját. Tudod, hogy egy csoda volt?

...

A Horehound nevű zenekar Pittsburghben alakult 2015-ben. Mintegy 10 évig tartó pályafutása alatt három nagylemezt készített. Brendan Parrish gitáros és JD Daur dobos alapították egy tehetséges, fiatal énekesnővel, aki Shy Kennedy művésznéven szerepelt. A zenekar létezési körüli nehézségeket híven tükrözi a tény, mi szerint mindhárom nagylemezen más volt a Horehound felállása. Brendan és Shy kettőse hallható mindegyik albumon, míg a basszuson, dobon váltották egymást a zenészek.

...

A magyar zene klasszikusai című nem létező sorozatom első és egyetlen darabja a budapesti  SZÉN zenekar fű alatt kiadott, abszolút ismeretlen, zseniális gyöngyszeme: A bajszos haszonállat . 35 percnyi teljes döbbenet és ”what the fuck???” összbenyomás 1996-ból. Alternatív-szókimondó-gyilkos iróniájú funk rock slow punk egyesülés. Olyan szinten elképesztő muzsika, hogy a mai napig csak vigyorog az ember, ilyen nincs. És mégis volt!

...

A Dead Fly Boy a kilencvenes években mozgolódott a Wisconsin államban fekvő Racine városkában és környékén. Alapvetően egyedi hangzású csapat volt, legtömörebb megfogalmazásban funk metal megjelöléssel. Zenéjükben sajátos arányban keveredett a Faith No More féle art rock és a Body Count rap szólamokra épülő utcai költészete. Szokás muzsikájukat még a szintén prózai groove metal cimkével is ellátni, elsősorban Darrel Damrow dobos szaggatott csapásainak köszönhetően.

...

Rég írtam már általam 10 pontra minősített rocklemezről, ezért most teszek egyet ide a közösbe, bár azt is előre megmondom, fél pontocskát mégis levonok tőlük. Egy olyan lemezről van szó, ahol igazából nem lehet belekötni semmibe, csak hátra kell dőlni és élvezni a három mexikói srác által szállított muzsikát, valahol azonban számít az eredetiség is. Nem mondom, ha olyan magával ragadó témákat tettek volna egymásra, amiktől eldobja az ember az agyát, akkor még ez is megbocsátható, itt náluk szerintem ennyire bombaerős felvételek nincsenek. De amit nyomatnak, az brutál kellemes.

...

Jók ezek az argentin gyerekek! Javában zajlik a jóistentudjahányadik Foci VB, ahol mindenki Messit isteníti, miközben az argentinok zenélni is tudnak. Szerintem a Messizés unalmas, főleg, ha vannak olyan lelkes srácok is Rosario környékén, mint a Halfaya . Rájuk tényleg érdemes odafigyelni! Elég ha annyit mondok: spanyolul nyomják a rockot! Hahhh… de menő már!

...

Ahogy mondani szokás a Kanadából származó, Quebec-székhelyű Bronco zenekar sem váltotta meg a világot. Készítettek egy kitűnő mini albumot Hell Racers címmel 2014-ben, majd jött az első és egyetlen nagylemez, a Modern Mythology 2016-ban. Csodálatos szépségű retro anyag, egy négytagú, stoner/blues gárdától, bársonyos hangú énekesnővel, duruzsoló gitárokkal, western kocsmákba illő hangulattal, csakis a legnagyobb elismeréssel lehet szólni róla. És hol vannak ma? Fogalmam sincs.

...

Cape Fear, A Rettegés foka, Robert De Niro, Nick Nolte, Jessica Lange… talán többek között ez a film is inspirálta az onnan származó keményvonalas trió 2025-ös nagylemezét. Feltűnt nekem már megjelenése tájékán is, meghallgattam, félretettem, elővettem, nem mondanám rá, hogy kihagyhatatlan, de azt sem, hogy tucatzene. Kőkemény blackened doom metal, piszok jó riffekkel. Annyi az egyetlen negatívum, hogy nincsenek igazán kiemelkedő pillanatok, nóták, dallamok, egységes anyag, kissé tömblekvár jellegű a massza, amiben egy állat énekes köszörüli a torkát 8 nótán keresztül.

...

Nem igazán friss megjelenés, annál sürgetőbb a méltatásra ez a kis energiapótlás osztrák módra. Valahogy elsiklott eddig a szemeim/füleim elől a hangzatos nevű The Zsa Zsa Gabors zenekar, akik már a hatodik (!) albumukat rakták össze az év elején, a festői Sankt Pöltenben. A műfaj, mi is lehetne más, mint ska punk! Totál lökött négyes, abszolút hangulatos, hopszi-hopszi nótákkal, a leegyszerűsített szórakoztatás jegyében.

...

A San Diego-i illetőségű Beira zenekarban férfi és női ének együttes alkalmazása jelenti a különlegességet, mégpedig oly módon, hogy jobbára izomból tolják, dagadó tüdőből, nem kifejezetten tiszta intonációban. Mit szépítsük: hörögnek mint a felbőszült marhák. Ez elsősorban a gitáros/dalos hölgy, Ruby Haynes esetében magával ragadó, ugyanakkor a dobos A.J Belluto is tisztességesen odateszi magát, mint kiegészítő vokál. A kettő együtt Jerikó maradék falait is ledöntené, olyan vehemenciával támadnak. Ám a Beira jóval több, mint holmi erődemonstráció, csak türelmesen ki kell várni a lemez végét… Lesznek meglepetések!

...

Egy 26 éves lemez, ami hangzása alapján a nehezen hihető kategória. Inkább mondanám 36-nak, de a 40 sem lenne túlzás. A dátum szerint 2000-ben hoztak össze egy zsír kilencvenes évekbeli demo anyagot ezek a srácok. Hangsúlyozom, demo minőségű a felvétel, annak viszont abszolút rendben van. A hatások között elsőnek említeném a Suicidal Tendencies/Infectious Grooves bandákat, mert ugyanaz a súlyos, groove alapú zúzás hallható itt is, talán csak valamivel lassabban, szaggatottabban,  ha úgy tetszik megfontoltabban. Azután jelen van némi Machine Head/Pantera párhuzam is, de ez inkább csak a rozsdás gitárhang miatt. A lényeg, hogy a jelszó: oldschool!

...

Ha valakikre, akkor a svéd The Quill  tagjaira elmondható, rosszkor rossz helyre születtek. Állításom talán mosolyogva cáfolnák, mégis úgy vélem, ha az USA keleti partján, esetleg Londonban kezdték volna a pályát, s nem Mönsterås környékén, nagyjából 20 évvel korábban, akkor ma garantált a világhír. Egy olyan bandáról beszélünk, akik soha nem adtak ki kifejezetten gyenge albumot, a mostanival együtt 12 sorlemez büszke tulajdonosai, mégis alig ismerik őket hazájukon kívül.

...

Billy Cobham (sz. 1944) egyik kevésbé ismert szólólemeze az 1975-ben kiadásra került Shabazz . Mindösszesen négy kompozíció hallható a lemezanyagon szűk 40 percben. Koncertfelvételekről van szó, egy kivétellel mindet Londonban, a The Rainbow Theaterben adták elő a muzsikusok 1974. júliusában. A panamai dobos körül tevékenykedő zenészek között ott voltak a Brecker-testvérek , trombitán illetve szaxofonon, Glenn Ferris harsonán, John Abercrombie gitáron, Milcho Leviev billentyűkön, valamint Alex Blake basszusgitáros.

...

Herbert néven működött Kaliforniában, Santa Cruz városában egy érdekes banda. A kilencvenes évek derekán startoltak, mégpedig 1995-ben, ekkor jelent meg Chrysalis című nagylemezük. Természetesen senkit nem hívtak közülük Herbie-nek, ez csak amolyan irányjelző volt, hogy nem százas teljesen a gárda, nem szabad őket teljesen komolyan venni. Fogalmazzunk úgy, hogy kissé zilált lelkivilágú énektémákkal gyötörték a helyiek hallójáratait. Amolyan noise rockba oltott súlyos rock’n roll volt ez, nyers és rágós, mint az alig abált disznósajt.  

...

A világ legnagyobb zenei blöffjeit szabadította a hallgatóságra egy Aaron Hodgson nevű, szerény képességekkel megáldott gitáros Minneapolisból, aki bandájának a Kult Of The Wizard nevet adta, de semmiféle kultikus dolgot nem művelt, tömény altatással helyettesítette az ördögi riffeket. Eme bemutatkozó EP a The Red Wizard címet kapta 2013-ban, ezt követte egy év múlva a szintén üresen kongó The Blue Wizard , immáron új tagokkal, hiszen az előző gárda tagjai addigra elpárologtak a Minnesota-i ködben. Két masszívan semmitmondó anyag után talált a fickó egy világbajnok énekesnőt Mahle Roth személyében. Csakhogy a zenész kollégák megint búcsút intettek emberünknek, így hát Aaron visszakönyörögte az első felállás dobosát, vele, ...

Hol találkozik a Barbaro a The Gathering zenekarral? A Kampec Dolores a Kylesával ? Az Oakland-i Neurosis a The Otolith együttessel Salt Lake Cityből? Hol keresztezik mesterien ívelő hegedűdallamok a torzra hangolt gitárt, miközben éteri, gyönyörű női ének árad felénk, szinte hömpölyög a zene hullámain? Talán sehol másutt, mint a Portlandből származó Aranya kiadványain. A XXI. század talán legsokoldalúbb kvartettjének anyagai magánkiadásban jelentek meg, szinte alig tud róluk valaki.

...

Örömódát készültem zengeni a Social Distortion legújabb nagylemeze, egyben hihetetlennek tűnő feltámadása felett, mivel a beharangozó címadó nóta abszolút meggyőzőnek tűnt, ám sajnos a kezdeti lelkesedésem szépen lassan elapadt. Amint végre szántam rá időt, figyelmesen végigkagylóztam mind a 11 új szerzeményt, egyre halványult a mosoly az arcomon, majd végül kinyomtam az utolsó dalt, mert totál feleslegesnek tűnt. Ahogy valójában az egész album.

...

Azt a bizonyos amerikai ”déli” életérzést képviseli Európában a holland Jesco kvartett, Utrecthből. Zakkant country folk zenéjük amolyan modern kori rockabilly: nagybőgő, slide gitár, szájharmonika, akkordeon és egyéb kiegészítő hangszerek alkalmazásával támadják a mit sem sejtő közönséget – még napjainkban is, amikor szóban forgó egyetlen nagylemezük már ötéves. Igaz, tavaly, tehát 2025-ben kiadtak egy EP-t, ám a második album még várat magára. Addig is hallgassuk a bemutatkozó anyagot!

...

A Glass Phantoms egy minden tekintetben amatőr, kisvárosi zenekar az Egyesült Királyságból, pontosabban a 30 ezres lélekszámú Kendalból. Tízéves történetük nem bővelkedett eseményekben, alkalomszerűen játszottak néha egy-egy bulit, de ha már ennyi ideje együtt vannak, mégis illik egy nagylemezt kipörgetni, gondolhatták, ezért idén stúdióba vonultak, hogy dalaikat rögzítsék és a nagyközönség elé tárják. Figyelem! Ez a kis anyag messze nem úgy szól, mint azt sejtenénk. Talán az év egyik legjobb lemeze eddig.

...

Rövidre fogva: Két bolgár fiatalember Várnából 2020-ban alakított egy instrumentális projectet Oddplay néven. Meg is jelent bemutatkozó albumuk Wonderland címmel, melyet még kettő követett, majd 2023-ban végre dobost is találtak. Ekkor úgy gondolták, az új anyagon már tesznek vokált is a levesbe, mégpedig nőit, hogy pikánsabb legyen. Ez volt az Inherited című lemez, egy kis népi ihletésű balkáni stonerkedés. 2025-ben visszakanyarodtak az instrumentális témákhoz, és ezekből vettek fel egy tucatot.

...

Az athéni Fuzzrider  trió bemutatkozó lemezéről nagy elismeréssel írtam 2023-ban, s most a napokban közzétett második album esetén sem fogok fukarkodni a dicsérő jelzőkkel. Jelentős változás nem állt be náluk (szerencsére), ugyanazt a southern bluesba oltott desert rockot nyomatják, amit akkoriban elkezdtek. Talán egy hangyafaroknyival mélyebbre hangolták a gitárt, nagyjából ennyi a különbség. Aki még nem ismeri őket: Mondjuk ilyen lenne egy Kirk Windstein - Billy F. Gibbons közös album. (Amire egyébként kicsi az esély, holott nem lenne elvetemült ötlet.)

...

Végre megjelent az egyik kedvenc kis új bandámnak, az athéni Dismissnek  bemutatkozó lemeze. Már éppen ideje volt! A zenekar 2021 óta készítgeti szorgalmasan a felvételeit, melyek közül néhánynak egészen jópofa, látványos videója is született, így hát törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb egy albumnyi nóta is kigördül a kezeik közül. Külön örvendetes, hogy fiatal zenészekről van szó, akik egy ősöreg műfajjal, a mocskos (kocsma) rock’n rollal próbálkoznak, megközelítőleg a Hellacopters/Backyard Babies modorában, de valami elképesztő energiával és szemtelenséggel.

...

Az Edgar Broughton Band 1968-ban alakult egy Warwick nevű angol kisvárosban, ahonnan még ebben az évben Londonba költöztek. Az együttes ekkoriban mint power trió működött, a névadó Edgar Broughton gitáros/énekes/dalszerző mellett testvére, Steve dobolt és Arthur Grant basszusgitározott. A kezdetben blues rockot játszó társulat a korszellemnek megfelelően mozdult el a pszichedelikus rock irányába, elsősorban Frank Zappa és Captain Beefheart hatására.

...

A Bristolban alakult Split Dogs mértani pontosságú határvonalán fekszik a punk rock és a rock’n roll műfajainak. A rock’n roll világában mozgó arcoknak biztosan túl kemények, a punkoknak túl lájtosak, ők maguk saját maguknak éppen tökéletesek. Elég egy pillantást vetni rájuk, máris el tudjuk képzelni, mennyit foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Páratlan énekesnőjük teljes mellszélességgel és fenékrázással nyomja az ősöreg témákat, ahogy ők fogalmaztak az AC/DC, a Status Quo és Tina Turner nyomvonalán… Na jó, ha szegény Tina így harapott volna…

...

Iszonyatosan erős bemutatkozó album egy Svájcban összeverbuválódott, meglepően fiatal, multikulti brigádtól. Látszatra olyan jellege van az egésznek mintha unatkozó fiatalemberek kaszinózás közben rájönnének, hogy zenélni is tudnak, és tényleg, pár nap alatt össze is dobnak egy kemény, de dallamos kis anyagot – a hetvenes évek jellemző riffjeinek gyakori alkalmazásával. Egyik tag sem az a tipikus tetovált, borostás, hajlóbáló fazon, mint ami zenész körökben kifejezetten gyakori, nem szegecsek, láncok, bőrövek súlyában mérik itt a szigorúságot, ellenben az első nóta máris akkorát hasít, hogy az ember csak pislog.

...

Semmit nem tudtam erről a zenekarról, amikor Bloom című CD-lemezüket megvettem nagyjából 1998 környékén. Be volt csomagolva, tehát a megérzés lehetett az egyetlen segítség. Mint később kiderült, jól működött. Természetesen az alacsony ár miatt vállalt be a zenegyűjtő egy ilyen kockázatot, hiszen egy üres CD többe került ennél a nagylemeznél. Amely nagylemez hamarosan kedvenccé vált, így hát a bemutatkozó anyagra már vadászni kellett, de végül az is a birtokomba került. Két páratlan alkotás, két olyan akusztikus-gitáros, americana-country lemez, amilyenekből odaát is kevés van, Európában pedig teljesen ismeretlen fogalom.

...

Ilyen az, amikor egy felső kategóriás dobfelszerelés professzionális módon kerül mikrofonvégre, és azon a világ egyik legjobbja játszik. Zenésztársak nélkül is működne a dolog, méltó partnerekkel még inkább érvényes rá a maradandó jelző. Persze ránk maradt már ezen kívül is számos albuma Jack DeJohnette -nek, azokat is csak egy szűk réteg ismeri, feltehetően ezt sem fogja a világ nagy része felfedezni, de az a néhány ember, aki igen, az elégedetten fogja polcára helyezni. Minden ízében kimagasló jazz, a műfaj egyik legendájától.

...

Elsősorban a fekete korongok gyűjtőinek figyelmébe ajánlok egy kiadványt 2013-ból, amely a svéd Spiritual Beggars 1994-es bemutatkozó albumának japán utánnyomása a Trooper Entertainment jóvoltából. A 3 LP terjedelmű anyag számos érdekességgel szolgál a rockzene kedvelők számára. Mint látható az utókor is úgy vélte, nem lett annyira telitalálat az eredeti borító, ezért készítettek hozzá egy valóban méltó grafikát (Costin Chioreanu munkája). Illetve az eredendően hat számot tartalmazó, harminc perces muzsikát kibővítették 25-re! Ez a bizonyos japán nyomás ma már ritkaságnak számít, ezért a Svart Records újra piacra dobta megjelenésének 30. évfordulója alkalmából.

...

Ma-le-vo-len-ce! És ezzel elmondtam mindent. Aki nem tudja mi ez, nem is tud semmit. Egyébként érdekes, magyarul is azonos a szótagszám: Rosszindulat. Akiben nincs egy szemernyi sem, az vagy hazudik, vagy nem tud róla. Ennyit a magas filozófiáról, menjünk betonozni! Malevolence!!! Ó, áldott Szigetország, ki e gárdát annak idején világra szabadítottad, jótéteményed a mai napig áldjuk, s magasztaljuk mind, kik ütemesen bólogatunk a szaggatott zúzdára. Hiszen úgy kellettek ők a népnek, mint egy falat kenyér!

...

A Jarabe De Palo körülbelül olyan jellegű zenekar volt Spanyolországban, mint Magyarországon a Republik . Hasonló volt a két zenekar sorsa, muzsikájának jellege is, annak ellenére, hogy a magyar együttes nem használt latin motívumokat, ami a Jarabe De Palo eszenciáját képezte. Ami viszont tény: mindkét banda anyanyelvén adott elő egyszerű akkordokra épülő, könnyen előadható és befogadható számokat. Mindkettő produkció az énekesének adottságaira épült, ahogy azt is tudjuk ma már, mindkét zenekar idejekorán elvesztette ezeket a frontembereket.

...

Talán nem az év albuma, esetleg nem is a hónap legjobb lemeze, de nagy valószínűséggel a hét legjobb megjelenése a Los Angelesből startoló Bronco Forte bemutatkozó anyaga. Annyira friss a közzététel, hogy még szinte meleg és máris eljutott hozzám Magyarországra. Mit lehet erre mondani? Kicsi a világ. A banda viszont nagy. Egyfajta stoner/doomban utazik a négyes, erősen megnyomva az "egyfajta” jelzőt, mert van bennük egy jó adag underground sötétség, némi elvontság, és nem kevés post-punk árnyalat. Semmiképpen nem tucattermék, olyasmi, amit manapság lámpással kell keresni.

...

A 100 Demons fiatal hardcore bandaként indult az Egyesült Államokból, közelebbről a Rézvárosnak becézett Waterburyből 1998-ban. Pályafutásuk alatt mindössze két albumot készítettek még a kétezres évek elején. Két rövid, ám rendkívül hangulatos, erőtől duzzadó, dallamos vokálokban gazdag anyag volt mindkettő, követve a New York Hardcore zenekarok örökségét, fűszerezve egy kis modern ízzel. A megosztott, különböző hangszínű ének sokat dobott a kőkemény zúzdán, amelyet technikás gitárszólamok tettek izgalmassá. Több éves kihagyások jellemezték a 100 Demons pályafutását, amely napjainkban is tart, a 2020-as években újra életképes lett a banda, honlapjuk szerint hamarosan új lemezzel jelentkeznek majd.

...

Következzen egy rövid összefoglaló Tony Reed (sz.Anthony Dallas Reed 1969) egyik formációjáról, mely a Stone Axe nevet kapta a keresztségben. Az amerikai úriember bevallottan megszállott hanglemez- és zenekargyűjtő. Bakelitgyűjteményében csak Black Sabbathból több mint hatvan különböző kalóz-, válogatás, és újranyomás van, de ugyanígy gyűjti David Bowie, vagy nagy kedvence, a Free alkotásait is. Ami a zenekarokat illeti, fő bandája a Mos Generator (8 album), ezenkívül még további 10-11 további projekt közreműködője, a valós szám ezek képlékenysége miatt követhetetlen.

...

Úgy van előttem ma is e jelenet, mintha egy agyamba örökre beégett film lenne. Feltehetően így is van. Egy iskola udvarán álldogálltam egy muksóval, akiről tudtam, hogy rockzenét hallgat, de még soha előtte nem váltottunk egymással egy szót sem. Most éppen együtt felügyeltünk néhány gyerekre, két szakállas, kockásinges figura, egy szakadt kis hátsó téren. Ránéztem és feldobtam egy labdát: „ - Tudnál nekem ajánlani valami jó kis rockzenét? Olyan bandára gondolok, ami szerinted zseniális, és én valószínűleg nem hallgatom. ” A kétméteres fazon kicsit gondolkodott, majd válaszként visszakérdezett: „ -  Alice In Chains? ”

...

Éppen a napokban nem jelent meg a 2022 óta folyamatosan a színtéren szorgoskodó We Kill Cowboys bemutatkozó nagylemeze. Az ábrán látható borító saját gyártmány, melyet csupán azért tákoltam össze, hogy legalább az illúzió meglegyen. A banda története modern korunk egyik nagyon is lehetséges leképezése, a videóklipeken élő és viruló együttesről sem Európa, sem Amerika nem kíván méltóképpen tudomást venni, és ez akkor sem bocsánatos bűn, ha székhelyük a távoli Cape Town, Dél-Afrika bal alsó sarkában.

...

A Norvégiában működött Honcho története több ponton meghökkentő azonosságot mutat a svéd Asteroid dal. Mindkét zenekar elszállós-lebegős stoner rockot játszott progresszív doom elemekkel, mindkét csapat a kétezres évek elején startolt, és három-három kiváló album után nyomtalanul eltűnt. Pedig nem akármilyen három lemezről van szó mind a svédek, mind a norvégok esetében. Nézzük most meg kicsit közelebbről a Honcho három kiadványát!

...

Az utóbbi idők egyik legérdekesebb nagylemezét készítette el az Oolith Manchesterből. Már a borítógrafika önmagában rendhagyó alkotás; ugyan hasonló nőalakok néha előfordulnak a rockzene világában, ezek a hölgyek nemritkán kosszarvat viselnek, félig már az enyészet rabjai, szemük szikrákat hány, egyszóval magukon viselik a szokásos sztereotípiákat, míg itt pont az lenne a lényeg, hogy semmi ne legyen szokványos. A pincétől a padlásig egyéni a történet. Sludge/doom keveredik itt a pszichedelikus lebegéssel, a csontig hatoló, fájdalmas zúzást kifejezetten finom megoldások tarkítják  - többnyire ott, ahol nem várná az ember.

...

Megjelenése évében vettem Budapesten a szóban forgó CD-lemezt, találomra, a borító alapján. Nagyjából egy lazább hangvételű, Bryan Adams-jellegű előadóra számítottam, és mivel ilyen stílusú zenéből nagyon kevés volt a gyűjteményemben, úgy gondoltam megkockáztatom. A kockázati tényező nem több és nem kevesebb mint 200 magyar forint volt, erre is jól emlékszem. Akkortájt főként metal bandákon élősködtem, néhány szelídebb rockzenekarral kiegészítve, mint pl. Levellers, Pogues, R.E.M. és hasonlók. Az album minden várakozásomat felülmúlta, gyakorlatilag ronggyá hallgattam.

...

Ska lemezeket ritkán szoktam ajánlani, amikor megteszem, akkor is inkább punk/os hangvételű formációk alkotásait népszerűsítem, ezért most egy olyan kivétel következik, ami sok szempontból rendhagyó esetnek minősíthető. A nagylemezt a ska keresztapjaként tisztelt Lorenzo ”Laurel” Aitken követte el még szinte siheder korában. Az 1927-es születésű, jamaicai énekes még épphogy átlépte a negyvenet, amikor ezzel a provokatív anyaggal borzolta a szigetországi kedélyeket.

...

Gyors villámkérdés: - Milyen hangszeren játszott zenekarában a Marshall Tucker Band névadója? A választ azok sejtik jól, akik turpisságot vélnek a bevezető mögött, ugyanis ebben a híres amerikai progresszív folk/country bandában egyáltalán nem muzsikált Marshall Tucker. Az ő nevét azért vették fel a Spartanburgból startoló fiatalok, mert próbatermüket korábban ez a vakon született zongorahangoló használta. A névjegyét megtalálták egy ajtóra illesztett feliraton és elég titokzatosnak gondolták ahhoz, hogy az emberek érdeklődését felkeltse. Érdekesség: az idős mester 2023-ban hunyt el, 99 éves korában, tehát szem- és fültanúja lehetett a róla elnevezett társaság hosszú-hosszú karrierjének. (Pontosabban a szemtanúja csak ...

Kisiskolás koromban úgy ismerkedtem a rockzenével, hogy mindenekelőtt megtanultam a műfaj legendás előadóinak nevét profi módon leírni. Természetesen a zenekari logo lemásolása semmibe nem került, egyetlen albumot nem kellett hozzá megvenni, csak utánozni kellett a többi srácot, akik több-kevesebb eltéréssel ugyanúgy vésték tolltartóra, farmernadrágra, iskolatáskára a kultikus neveket: Helloween, Iron Maiden, Dio. Ez utóbbi kiejtésével már hadilábon állt mindenki, mivel soha sehol senki nem magyarázta el nekünk, hogy ez a bácsi ugyanúgy mondja ki a nevét, mintha mi a kertekben gyakori csonthéjas gyümölcsöt kérnénk, ezért ezt úgy mondtuk: Dájó. Így volt menő.

...

Volt egyszer egy Sharptooth nevű hardcore banda Baltimore Cityben, és ez már nem kezdődik annyira fényesen, hiszen a kisvárosi punk zenekarok számára kevésbé van kikövezve a siker felé vezető út, de az igazság az, hogy ők lehettek volna a nagy kivételek, ha egy kicsit türelmesebbek. 2017-ben startoltak a Clever Girl című bemutatkozó albumukkal, ami egészen jó kritikákat kapott, annak ellenére, hogy ezen Lauren Kashan énekesnő össze-vissza ordítozott, mint aki nem normális. Ekkor még két-három percben próbálták kifejezni magukat, ám ez az önkifejezés kevés maradandó értéket hagyott a világra. Arra mégis jó volt, hogy minimális hírnevet szerezzenek maguknak, és az államokban zajló Vans Warped Tour-nak köszönhetően néhány rajongó ...

Azok a csodálatos nyolcvanas évek… Volt itt minden, mint az ozorai búcsúban. Az évtized elején járunk, amikor erős és izgalmas az underground punk színtér, de a slágerlistákon is előfordulnak olyan zenekarok, mint a U2, a The Police, vagy az Aerosmith, ugyanakkor egycsapásra felfedezte a világ a szintetizátorban rejlő lehetőségeket is, minek következtében szinte semmi pénzből ( és főleg minimál tudásból ) lehetett nagyot szakítani egy kis arcba tolt popzenével. Ebben a kissé kaotikus, utánozhatatlan korban született az amerikai származású Al Di Meola (sz. 1954) ötödik szólóalbuma, a nem kevésbé érdekes Electric Rendezvous .

...

A furcsa nevű Momovudu már a második albumánál tart, ami a hozzájuk hasonló csináld magad brigádok körében elismerésre méltó. Lényegében egy garázsbanda ez, három sárkányfűárus elszállós projectje Kansas Cityből. Tudjuk, innen szállt el Dorothy is, és meg sem állt a Smaragdvárosig, valószínűleg az ő nyomvonalán haladnak ezek a srácok is. Név szerint: Matt Watkins – gitár/ének, Nate Keirsey –basszus és Matt Tidwell – dobok.

...

Vérbeli underground formáció Lettország fővárosából, Rigából. Atmoszférikus doom metal éteri hangú énekesnővel, aki anyanyelvén énekel. Már ez magában nem hétköznapi. A nagylemez címe magyarul ”Vágyakozás a nyári reggelekre”. Elképzelhető, hogy Rigában morcosan hosszú a tél, s a depresszív esték nyomását oldandó az ottani fiatalok a hangszerek után nyúltak, hogy valahogy kibírják addig is, míg madárdalok zengésében fürdenek a ligetek.

...

Az 1996-ban alakult Suplecs egy amerikai power trió. Danny Nick (ex-EyeHateGod), Durel Yates és Andrew Preen készítették a banda első albumát, a Wrestlin With My Lady Friend -et 2000-ben. Második albumuk, a Sad Songs, Better Days a következő évben jelent meg a Man's Ruin Records gondozásában, majd jött a Powtin … 2005-ben, és a Mad Oak Redoux 2011-ben, azaz 15 évvel ezelőtt.

...

Canterbury városa nevezetes az apátságról, a várról, a keltákról, a rómaikról, Szent Ágostonról, illetve ami a zenei életet illeti az itteni progresszív rock legendákról, mint amilyen a Caravan, Soft Machine, National Health, Camel volt. A nemrégiben új lemezzel jelentkező Struck/Down szervesen NEM illeszkedik ezek közé. Röviden és tömören: semmi közük a progresszív rockhoz. Kőkemény zúzda dallamos énekkel, nehezen behatárolható stílusban.

...

Az ausztrál stoner rock legendás csapata, a Rollerball  négy stúdióalbumot, egy koncertkiadványt és egy szinte album terjedelmű EP-t hagyott a világra. 1997 végén startoltak, mint Brisbane legújabb rock üdvöskéi, de nevet csak 1998-ban találtak ki maguknak. A Rollerball című 1975-ös film jól adta vissza zenéjük hangulatát, mivel futurisztikus retro rockot szerettek volna meghonosítani, ezért kölcsönvették a címét. Dave Talon gitáros, valamint Matt Boland énekes alapították az együttest, melynek bemutatkozó albumán Guvner McLaughlin volt a basszer, és egy Beeswax nevű figura dobolt.

...

Néha a lemezcímek szöges ellentétben állnak a tartalommal. A Németországból származó From nem vitte túlzásba a keménykedést, annak ellenére, hogy a rockzene egyik ágához, a krautrockhoz volt köthető a tevékenysége. A krautrock titulus persze nem annyira műfaji megjelölés, mint inkább helyrajzi, a legpontosabb behatárolás az instrumentális jazz-rock lehet esetünkben.

...

Szeretném néhány szóval a magyar közönség számára ajánlani az amerikai Purple Lung bemutatkozó lemezét, ami 2026 februárjában került megosztásra. A négytagú formáció a Pennsylvania államban található Kingston városát jelölte meg bázisául. Mint a borítóból már előre sejthető, muzsikájuk a stoner/doom címke alá illeszthető. Female fronted doom, azaz énekesnő vezette doom banda rengeteg van szerte a világban, viszonylag gyakran érkeznek újak is, ezért mindenképpen figyelemre méltó egy olyan zenekar, amelyik kezdő létére érett, profi anyagot tárt a hallgatóság elé.

...

A Detroitból származó Walls Of Jericho a frontcsajos hardcore bandák zászlóshajója volt, legalábbis e névvel különböző HC csatornákon, fórumokon lehet összefutni, bár ők a kezdetektől hangsúlyozták, hogy nem vegytiszta hardcore metalt játszanak, hanem annak modernebb leágazását, egyfajta metalcore/thrasht. Az öttagú banda 1998-ban alakult, és fénysebességgel tört felfelé, már 1999 telén megjelent bemutatkozó albumuk, bár Európában csak 2000 februárjában került a boltokba. Ezután jött az All Hail The Dead 2004-ben, majd a With Devils Amongst Us All 2006-ban. Mindegyik albumot jól fogadta a közönség, de az igazi áttörést a 2008-as The American Dream hozta el.

...

Egy különös-különleges formáció volt az amerikai hard rock berkeiben a Pennsylvania államból származó Dirty Looks , amely megszakításokkal 1984-es megalakulásától egészen 2023-ig működött. Fennállása alatt összesen 15 stúdióalbumot készített, ami a hozzájuk hasonló glam zenekarok között példa nélküli teljesítmény. Ilyen mennyiségű zenei album mellett, egy közel 40 (!) éves pályafutást lefutva sem tudtak nemzetközi elismertséget kiharcolni maguknak. Talán ez a hihetetlen sikertelenség okozta a frontember korai halálát is…

...

Minden idők egyik legjobb rock’n roll lemeze 1983 augusztusában jelent meg az Atlantic Records kiadásában. Ez volt sorrendben az ausztrál eredetű AC/DC kilencedik albuma. A zenekar maga vállalta a produceri teendőket, azaz a saját szakállára dolgozott, a saját szája íze alapján vette fel a nótákat. Szándékoltan kerülték a direkt slágeres megszólalást, visszakanyarodtak inkább a gyökerekhez, olyan keményen akartak szólni, amennyire csak lehet, megtartva az egyéni stílusjegyeket. Ezt a törekvést tükrözi a ceruzával rajzolt, egyszerű borítógrafika is.

...

Az 1949-es születésű, tehát napjainkban 76  éves Lenny White mint a fúziós jazz egyik keresztapja vonult be a jazz történelmébe. 1969-ben ő is jelen volt Miles Davis legendás Bitches Brew című lemezének felvételein, innen lehet ismerős a neve. Emlékeztető: a Bitches Brew albumon két dobos hallható egyszerre, Lenny White a baloldali, Jack DeJohnette a jobboldali csatornán – a kiadvány túlnyomó részében. Maga Lenny White egyébként Jackie Mclean szaxofonos oldalán bontogatta szárnyait, még a hatvanas évek elején. Ezután jött a Miles Davis felkérés, Freddie Hubbard Red Clay albuma, majd a Return To Forever Chick Corea vezetésével. Most egy izgalmas szólólemezének ajánlása következik, már csak azért is, mert nem tipikus dobos lemez.

...

A Jay Munly és Slim Cessna által létrehozott zenei projectek egyike volt a hangzatos nevű Denver Broncos UK . A négytagú formáció Denverben készítette felvételeit, abban a városban, ahol a hasonló nevű amerikai futball csapat nagy népszerűségnek örvendett és örvend ma is. Még az Egyesült Királyságban is vannak követőik, ennek a klubnak a neve Denver Broncos UK, de Jay Munly szerint mindez csupán névazonosság, nem olcsó reklámfogás. (A bronco egyébként olyasmi mint a musztáng, csak magasabb, erősebb, vadabb) A Denver Broncos UK mindeddig három CD kiadvánnyal jelentkezett, ám ezek között csak egy jelent meg nagyobb kiadónál, most ezt ajánlom meghallgatásra.

...

William Correa , művésznevén Willie Bobo a spanyol Harlemben született New Yorkban, 1934-ben. Puerto Rico-i család sarjaként kötött ki az ütőhangszereknél. Amolyan show-zenész volt, aki nem annyira a technikai trükkökkel kápráztatta el a közönséget, hanem laza csípőmozgással ( rendszerint állva dobolt ) és markáns, jóízű énekkel. A jazz világában hasznos kiegészítő emberként dolgozott, szinte az összes régi világsztár mellett, de igazán jelentős időszakot Cal Tjader és Herbie Mann oldalán töltött el. Saját zenekarába többnyire népes számú közreműködőt hívott, ütősöket, fúvósokat, háttérénekeseket.

...

Számos zenekarnak született az eredeti irányvonalától eltérő jellegű, kísérletező albuma. Ezek a lemezek általában megosztották a hallgatóságot: a régi rajongók mérsékelt lelkesedése, esetleg fanyalgása mellett a szimpatizánsok, érdeklődők, szakmabeliek épp ekkor fókuszáltak legjobban az adott produkcióra. Voltak előadók, akik hosszabb-rövidebb ideig kitartottak az új felfogás mellett, és akadtak zenekarok, akik már a lemez boltokba kerülésekor megbánták döntésüket, és mélyen hallgattak a család ”fekete bárányáról”. Az ilyen kakukktojásnak minősülő albumok közé sorolható a Vicious Rumors hatodik nagylemeze, a Something Burning .

...

Nem állítanám, hogy nagy rajongója vagyok a gördeszkás kalipunk formációknak, mivel ezek nagy többsége 12 egy tucat és csak a legelvakultabb rajongók veszik észre köztük a különbséget, azért időről-időre egy-egy lemez szépen le tud pörögni nálam, mint például jelen esetben a Dag Nasty 1992-es anyaga. A zenekarról sosem hallottam, és ahogy elindultak a nóták, máris észrevettem, hogy egy napfényes vidám bulibandáról van szó, nagyjából az Offspring/Bad Religion/Pennywise/Rancid modorában. Aztán elkezdett motoszkálni az agyamban a felismerés, hogy van egy zenekar, amelyiknek hajszálra ugyanígy intonál az énekese, sőt a hangszíne is egy az egyben ugyanaz, de bárhogy erőltettem a memóriámat, nem ugrott be…

...

Egy brazil thrash metal/hardcore metal formáció egyik lemezét ajánlom 1995-ből, és ilyenkor szinte tálcán kínálja magát a Sepultura, mint alapvető hatás, de azért nem annyira egyszerű a képlet. A The Mist nevű zenekar Belo Horizonte városában alakult 1989-ben, és már a megalakulás évében elkészítette bemutatkozó lemezét, amely a Phantasmagoria címet viselte, illetve viseli ma is. Már ezen is vannak érdekes megoldások, mint ahogy az ezt követő The Hangman Tree sem lett rossz – de sajnos igazán kiemelkedő sem. A Gottverlassen 1995-ben már amolyan hattyúdal volt, egy utolsó nekibuzdulás, amiből valóban lehetett volna egy nemzetközi szinten ismert korong, ehhez képest hazájában sem tarolt.

...

Egy ember a zongoránál. Amikor már csak a legkitartóbb törzsvendégek kókadoznak a bárban, amikor a város népe a másik oldalára fordul, végre megengedik a névtelen senkinek, hogy billentyűkhöz üljön. Egyetlen kikötés: finoman, visszafogottan! Az ifjonc bólint, majd meghálálja a bizalmat. Éneke a mélyen alvókat nem ébreszti fel, csak a zenekar tagjait, akik – ha már ott vannak – kellő kíséretet biztosítanak a zöldfülű amatőrnek. Valahogy így kezdődött…

...

Új irányvonal – hirdeti büszkén a cím, ehhez képest extra formabontó, meghökkentő dolgokat nem találunk ezen a lemezen, ”csak” a maga nemében kimagasló fúziós jazz muzsikát. 1978-ban ez már nem volt annyira újdonság, hiszen Jack DeJohnette Miles Davis gárdájában évekkel korábban lefektette a műfaj alapjait, itt tulajdonképpen megpróbálkozott a saját szakállára valami hasonlóan érdekes elegyet alkotni. A felvételeken jelen volt házi gitárosa, a hangyaszorgalmú John Abercrombie , Lester Bowie trombitált és Eddie Gomez bőgőzött. Nem állt rendelkezésre annyi kiegészítő ember, mint amit a legtöbb fúziós lemezen megszokhattunk, ezzel együtt a kvartett ténykedése ma is élményszámba megy.

...

1996-ban született meg az amerikai Flower Leperds 28 felvételét tartalmazó, 1 óra 13 perces válogatás kiadványa a német Bitzcore Kiadó jóvoltából. Az összes pozitívum e CD-lemez kapcsán egyetlen mondatban, sőt egy szóban összesűríthető, nevezetesen, az hogy megjelent. A németek még arra sem voltak képesek, hogy egy új borítót készítsenek, nemes egyszerűséggel feltették rá a Leperds 1989-es Heaven’s Closed lemezének grafikáját, kicserélve a feliratot. Így lett a cím: More Songs About Dames, Dope And Debauchery . Ilyet sem láttam még!

...

Az X  nevű underground punk rock formáció 1977-ben alakult Los Angelesben. A négytagú bandát  John Doe basszer és Billy Zoom gitáros hozták létre. Elsősorban bevették Doe barátnőjét Exene Cervenká t énekesnőnek, illetve a The Eye nevű helyi zenekarból sikerült elcsábítaniuk a D. J. Bonebrake művésznéven szereplő dobost. Ez a kvartett hosszabb-rövidebb szünetekkel a mai napig aktív. Pályafutásuk során összesen 9 stúdióalbumot készítettek, az elsőt 1980-ban, az utolsót Smoke & Fiction címmel 2024-ben.

...