Ha a legutóbb tárgyalt Circus Of Power – Magic & Madness album kapcsán megjegyeztem, érthetetlen, miképp nem futottak be ezzel a lemezzel, akkor nem tudom, mit mondjak a szimplán zseniális Mantissa zenekarról? Ők legalább olyan remekművet tettek le az asztalra a Mossy God formájában, és minden…
Visszatekintés a kilencvenes évekre. A Southern Special nevű budapesti zenekar 1993-ben robbant be az élvonalba ”Ne fogadjon senki rám” című lemezével. A csapat ekkortájt arról híresült el, hogy egy az egyben levette az AC/DC stílusát, és magyar szövegű piás, csajozós, motoros hangulatú nótákat írt.…
Nem tudom létezik-e egyáltalán a rockvilágban olyannyira méltatlanul ismeretlen banda és ismeretlen lemez, mint a Paw és a Dragline. Az egyik ős-sludge, ős-stoner, ős-ős-ősmassza, valójában inkább kaotikusan fájdalmas grunge. Amolyan vajúdásos-kínlódós üvöltözés csontig hatoló szólamokkal. Ha…
Akárhogy is nézzük, ez egy életérzés. Aki számára semmit nem mond egy ilyen klasszis autó, a mögötte végbemenő gyönyörű látványos naplementével, a magasra nőtt tengerparti fűvel, szóval aki nem érzi át a borítón látható jelenetnek a nagyszerűségét, az semmit nem fog értékelni a zenéből sem. Ez a…
Megkísérlem a lehetetlent: Röviden jellemzem minden idők egyik legjobb rockzenei albumát. A zenét, a dallamokat, a szöveget, a költészetet, a mocskot és a csillogást. A nagylemezt a Rock Hard nevű szaklap a 462. helyre rangsorolta a legjobb 500-ból. Ez nevetséges! Talán voltak híresebbek, talán…
Borzasztóan csalódott voltam, amikor a Metal Hammer Rock Magazin "Hangpróba" rovatában 1992-ben olyan gyenge helyezést ért el az L7 zenekar Bricks Are Heavy című lemeze. A pontszámra pontosan nem emlékszem, csak annyi maradt meg bennem, hogy kezdetleges riffek, vérszegény próbálkozások, ilyesmi. Ott…
Nem tudom, vajon hányan sorolnák a valaha volt legjobb grunge bandák közé a Georgia központú, ma már Atlantai illetőségű Collective Soul zenekart, a Roland-tesók együttesét? Még az is kétséges, hogy grungenak sorolná be mindenki. Azok vagy sem, nem is érdekes. A zenéjük tök jó. Bevallom, nekem annak…
Annak ellenére, hogy a rockzene sterilizálódása megállíthatatlan folyamatnak tűnik, az is nyilvánvaló, hogy soha nem volt annyi jó rockbanda, mint manapság. Ez a furcsa ellentmondás azonnal előtűnik, amint elkezdünk kicsit keresgélni bármilyen rock gyökerű műfajban. Azt fogjuk tapasztalni, hogy…
1992-ben Stone Gossard beszállt a Satchel nevű zenekarba, és a tagokkal együtt megalakították a Brad nevű együttest. A névválasztás eredetileg Shame lett volna, ám azt egy Brad Wilson nevű fickó már használta a saját bandájára, ezért hát felvették az ő nevét, és a bemutatkozó lemez címe lett Shame.…
Ez a második lemeze a Három halaknak, talán az utolsó is egyben, mert mostanában nem igen hallani róluk. Érdekes egy album ez, még a komolyzenei felhangoktól sem mentes, lásd nyitó darab. A cím jelzi, még több a csendes, elmélkedős dal, még kevesebb a rock. Ez nem baj persze. A Shiva And The…
Még nem veszett ki az igazi rockzene manapság! Csak kicsit nehéz rátalálni. A Londonban élő olasz srácoknak 2015-ös debütálásuk óta ez már a negyedik nagylemeze a sorban, és nagyjából a csodával határos, ha valaki egyáltalán beléjük botlik valamelyik fórumon. Kétség nem fér hozzá, hogy ennél többet…
A baszk származású Chivo angol nyelvű felvételein a kilencvenes éveket, közelebbről a Seattle-hangzás prominens bandáit idézi, több-kevesebb sikerrel. Az énekhang kiváló, legalább olyan markáns és erőteljes, mint amilyen annak idején a Soundgarden, Stone Temple Pilots, vagy Pearl Jam zenekarokban…
Eredeti formációját kis időre félretéve Robbi Rob, a Tribe After Tribe frontembere összeállt Jeff Ament basszusgitárossal (Pearl Jam), Richard Stuverud dobossal, és Cary Ecklund gitárossal hogy Three Fish néven kevésbé törzsi vonalon is kipróbálja magát. Az eredmény egy igen jó lemez lett, ami ugyan…
A Swansea-székhelyű Prosperina még 2012-ben készítette el bemutatkozó anyagát Faith In Sleep címmel, ezt követte a Harness-Minus 2014-ben és most itt a harmadik nagylemez, mely a Flag címet viseli. Nem rossz egyáltalán ez a kissé zaklatott lelkivilágú rockzene, elsősorban a Therapy? emlékét idézi…
Ez az ízléses lemezborító gyönyörű dallamos fémzenét rejteget magában, lényegesen értékesebbet annál, amit a cím vagy a grafika sugall. Tracy G. neve Ronnie James Dio néhány lemezéről és koncertjéről lehet ismerős, 1993-tól 1999-ig tartott közös együttműködésük. A mexikói származású gitáros 2008-ban…
Az éremnek mindig két oldala van, sőt, van egy harmadik is, az éle, csak erről sokan elfeledkeznek. 2004-ben nyomatni az alap grunge bandák gyökereiből fakadó gitárzenét gyökérségnek tűnik, mert minek is gyalázzuk a régi hősök emlékét? De talán pont ez volt a poén benne, hogy újra feltalálták a…