A Magyarországról az Egyesült Államokba emigrált jazz gitáros, Szabó Gábor (1936-1982) két lemezt is készített Svédországban, a Four Leaf Clover kiadó számára. Az első volt ezek közül az 1972-es Small World, a másik a talán kevésbé ismert Belsta River. Két igazán érdekes, kissé eklektikus, minőségi album: míg az előző amolyan világzenei kalandozás, ez utóbbi inkább a funk rock, jazz rock határmezsgyéjén egyensúlyozik merészen.

Szabó második svéd felvételére csak Janne Schaffer gitáros tért vissza. A producer, Lars Samuelson a banda többi tagját számos európai zenésszel egészítette ki, köztük Zappa basszusgitárosát (a későbbi klasszikus zeneszerzőt) Pekka Pohjolát is meghívta. A doboknál Peter Sundell, a billentyűknél Wlodek Gulgowski, a kongáknál Malando Gassama. A Belsta River a felvétel készítésének helyén, Stockholmtól északra fekvő külvároson, Sundbybergen áthaladó Ballstaan folyóról kapta a nevét.

Lényeges, hogy a Belsta River nem viseli magán az 1978-ban készült „jazz” kötöttségeit. Míg elődje, a Faces és az azt követő utolsó album, a Femme Fatale elektronikus hangszerelésében és táncolható ütemeiben bővelkedik, itt a hosszú dalok rengeteg kifejezési lehetőséget biztosítanak a közreműködők számára. A magyar gitárosban rejlő tehetség közvetlenül az előadás zeneiségéhez járult hozzá, nem pedig a több albumát hamisan díszítő vonós- és vokális színielőadásokhoz. Samuelson produkciója pedig kristálytiszta – jelentős hangzásbeli teljesítményt eredményezett, talán az egyik legtisztábbat, amit Szabónak valaha biztosítottak.

A 24 Carat nem több, mint egy riffből kibontott, közel negyedórás jammelés ( az alapot részben Tony Dumas It Happens című művéből kölcsönözték), s itt érdemes megjegyezni, hogy Szabó mennyire otthon érzi itt magát ebben; ravaszul szövi át a hangulatok szövetét valódi zenei őrületté. Gulgowski és Pohjola, elbűvölően, lenyűgözően szólnak. A First Tune In The Morning egy sötét funk témát vezet elő (Pohjola jóvoltából) a korábbi "Lady Gabor" titokzatos keleti hatásához hasonlót. Ez egy elbűvölő főzet, amelyben Szabó és Schaffer két gitárja, valamint Gulgowski billentyűzete pazar keveréket alkot.

A feltehetően 1978-as divathoz igazított Stormy itt új köntöst kap Szabótól (eredetileg Gabor Szabo LP 1969), de a gitáros hallhatóan örömmel adja elő újra finom, gyönyörűen felépített, dalszerű szólóját. Ezután Schaffer rockos szólója következik; a maga tekintetében éppúgy mesteri, egyszerre szemtelen, egyszerre tisztelgés a vezető előtt, akinek stílusát egyértelműen magához ragadta.

Az összes közül talán a leglenyűgözőbb felütés a Django szokatlan gitár/basszusgitár duettje. Ez volt Szabó első és egyetlen utalása Django Reinhardtra, (John Lewis híres ódájának témájára). A szerzemény többszöri hallgatás után is lenyűgöző, szinte ördögien csábító darab. Szabó itt egyértelműen megnyugszik; jól érzi magát a környezetében, és látszólag elégedett a támogatásával, még akkor is, ha saját korábbi világaiba pörgeti át magát. Ennek eredményeként a játéka lendületes, és bár túl gyakran támaszkodik házi kedvenceinek stílusjegyeire, nagyon élvezetes. Gulgowski és Pohjola kiemelkedően járultak hozzá ehhez a magas szintű zenei tudáshoz, természetes könnyedséggel simultak bele Szabó univerzumába.

A Belsta River teljes terjedelmében CD-n 2001 elején jelent meg a Gabor Szabo In Stockholm című válogatás részeként.  (Az írás Douglas Payne kritikája alapján készült www.dougpayne.com)    9/10