A Memphisben született Bennie Ross Crawford (1934-2009) altszaxofonos valóságos legenda volt a soul-jazz világában. Még éppen betöltötte 18. életévét, de már B.B. King és Ike Turner oldalán játszhatott. Ekkortájt alapította első zenekarát Little Hank & Rhythm Kings néven. A Hank becenevet egy…
Enrico Rava Triesztben született 1939 augusztus 20-án, tehát hamarosan betölti 85. életévét. Valamennyi életrajza megemlíti, hogy harsonásként indult, egészen addig, amíg Miles Davis torinói koncertjének hatására át nem tért a trombitára (1956-ban). Pályafutása alatt több száz hanglemezen…
Woody Herman Shaw Jr. (1944-1988)
Életének 44 éve alatt az Észak-Karolina államból származó trombitás összesen 35 szólóalbumot készített, közreműködőként csaknem ugyanennyit jegyzett. E számadatokból kiderül: nem vesztegette az idejét. Sajnos az utókor közel sem gondozza annyira emlékét, mint…
A félig olasz, félig magyar származású Suzi Quatro (sz. 1950, Detroit) életműve tökéletes példája annak, hogyan adja el egy előadó a tehetségét. Bemutatkozó lemezén az énekesnő még boogie-woogie stílusban fogant, lendületes rock dalokat adott elő a maga kis vadóc bandájával, majd eltelt néhány év,…
A fenti címmel ellátott dupla CD elnevezése enyhe túlzás. A világon semmi köze nincs ennek a két Belgrádban rögzített koncertnek a legendás lemezanyaghoz. A JazzDoor kiadó szakemberei persze dörzsöltnek gondolták magukat… Hmm… "Miles Davis in Belgrade" – ez nem annyira vonzó kereskedelmi…
Richard Allen Mitchell (1930-1979) floridai születésű trombitásra iskolás évei alatt ragadt a Blue becenév, melyet aztán megtartva jelentős hírnévre tett szert hangszerén. Elsősorban a sideman szerepében volt kiemelkedő, bár csak 49 évet élt, megszámlálhatatlan nagylemez őrzi munkásságát. Olyan…
A fúziós jazzben az a jó, hogy rendkívül változatos. Teljesen másképp szól egy fúziós lemez a hatvanas, a hetvenes, a nyolcvanas és a kilencvenes években, illetve a XXI. században, és akkor még nem beszéltünk az előadók egyéni ízléséről, képességeiről, sem a közreműködők kreativitásáról – a…
A Ralf & Florian az utolsó album melyen még hasonló felállásban és felfogásban zenéltek együtt Schneiderék. Tulajdonképpen ez jelenti az átmenetet a két Kraftwerk-világ között. Érdekes megfigyelni, ahogy az élő hangszeres hangzásban már megjelennek a szintetizátoros elemek. Különösen igaz ez a…
Ez egy nagyon érdekes történet. Kicsit szomorkás talán, kívülről nézve. Ez a furcsa nevű svéd fickó fantasztikus jazz rock albumokat készített fuvolásként, még a hetvenes évek elején. Az amerikai CTI Records is felfigyelt rá, és az államokban is kiadta felvételeit. Lásd a szóban forgó Sissel…
Rutinos zenehallgatóként mélyen elgondolkodtat a tény, hogy a Brainticket nevével soha nem találkoztam még, holott öt jelentős lemezt adtak ki 1971 és 1982 között. Vajon hány hozzájuk hasonló teljesen ismeretlen, minőségi zenét produkáló formáció tűnik fel minden évben, akik nem jutnak el még a…
Párizsi évei alatt Vangelis (1943-2022) meglehetősen termékeny volt, gondolok itt elsősorban az Aphrodite’s Child felvételekre, de készített egy különös ”kísérleti” albumot is, melyre az általa is átélt diáktüntetések hangfoszlányait rögzítette/szerkesztette a maga szemszögéből. Ezt követően vonult…
A detroiti trombitás e lemezén némileg lerövidültek a számok, és populárisabb lett a hangzás. A negyedórás tételek helyett beérte két nyolcperces és öt hat perc körüli nótával. Nem diszkó, sőt talán nem is popzene, bár a határon mozog, ez tény. Lehetett rá szolidan táncolni annak idején. (Ahogy a…
Az igazán sűrű Joe Farrell eszencia talán a Moon Germs lemezzel kezdődik, a Great Gorge című fantasztikus nyitószámmal, ami egy közel tizenkét perces, pengés humorral átszőtt, elmebeteg vízió. A borító is igyekszik kihangsúlyozni ezt az abszurd álomra hasonlító zenei világot. Megjelenik a szem…
A Detroitból származó Rare Earth 1968-tól 2008-ig készített nagylemezeket, s e terjedelmes életmű egy-egy állomásán sokféle muzsikát játszott. Soul és gospel alapú rock volt a kezdeti stílus, majd egyre inkább a blues rock került előtérbe, amit funky basszusfutamokkal díszítettek. Az 1973-as Ma című…
Ebben a produkcióban nem Neil Ardley a főszereplő, hanem az 1969-ben elhunyt Mike Taylor, az ő öröksége elevenedik meg a népes létszámú muzsikus tolmácsolásában, Neil Ardley vezényletével, gazdagon tálalt előadásban. Erősen rezes központú művek ezek, trombita, szaxofon uralkodnak a rockos alapokon,…