Nincs visszaút, hisz István már a harcra készül...

Bejegyzés: Nightstalker - Return From The Point Of No Return (2025)

Á, értem, köszi!

Bejegyzés: Donald Byrd - Black Byrd (1973)

@aranyláz: Helló! A Top 10 lista a legtöbb ember által meglátogatott írások alapján alakul.

Bejegyzés: Donald Byrd - Black Byrd (1973)

Annyiban máris vitatkoznék, hogy én az elsőn is hallok bőven pszichedelikus beütést. Itt van pl. a 3. nóta, a Cordova, az nekem simán pszichedelikus, pláne mikor a közepe tájt felgyorsul a tempó.

De igazából mindegyik szám szerintem, hiszen meglehetősen egységes stílusú az anyag. Az énekesnő tényleg fantasztikus, nagyon sokat ad hozzá a zenéhez. Köszi az ajánlót, remek banda!

Bejegyzés: Stoner/Folk Chicagoból - A Dead Feathers két lemezéről

Üdv, most találtam rá erre a lemezre(na meg ennek kapcsán a blogra),
tényleg nagyon buli! Ja és a Street Lady is jó, épp most hallgatom.

A Top 10 album mi alapján alakult ki? Látom van közte mindenféle.

Bejegyzés: Donald Byrd - Black Byrd (1973)

@bácsiszelet: Köszönöm a kiegészítést!

Bejegyzés: Bacsik Elek - Guitar Conceptions (1963)

„már 43 éves volt ekkor, korábban nem jelentek meg lemezei” – ez már a második franciaországi nagylemeze gitárosként. Egy évvel korábban a The Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik című szólólemeze és egy bossa novákat tartalmazó kislemeze jelent meg valamint több lemezen közreműködött. A fontosabbak: Dansez et Rêvez avec le trio Lou Bennett, 1960; Dizzy Gillespie: Dizzy On The French Riviera (1962)

Bejegyzés: Bacsik Elek - Guitar Conceptions (1963)

@P806: Uhh, megesküdtem volna, hogy amerikaiak...

Bejegyzés: The Kryss Talmeth Experience - When The Wheels Fall Off (2024)

Ha már Skócia és rock, ne maradjon ki a méltatlanul alulértékelt Nazareth sem.

Bejegyzés: The Kryss Talmeth Experience - When The Wheels Fall Off (2024)

Abszolút egyetértek. Két mikrofilológiai apróság, ami azért talán nem jelentéktelen. 1.) Igazából Teo Macerót is nyugodtan fel lehetett volna tüntetni társszerzőként, hiszen a lemez egyik nagy újítása külön feljátszott részek kollázsszerű összeillesztése teljes egésszé. És fel sem tűnik, hogy az A oldal eleje egész egyszerűen újra be van illesztve a végére. Zseniális. 2.) A fiatal (27 éves) John McLaughlinnak ez volt a "belépője" a dzsessz világszínpadára. Alig egy hónapja megérkezve Angliából New Yorkba, máris ott volt - Tony Williams közreműködésével - Miles Davis mellett a stúdióban. Akitől ezt az instrukciót kapta: "Játssz úgy, mintha nem tudnál gitározni!" Ez olyan jól sikerült, hogy a következő korszakalkotó MD-albumon ("Bitches Brew") a Mestertől a saját nevéről elnevezett kompozíciót kapott. Bár McLaughlin soha nem lett MD állandó zenekarának tagja, meghatározó hangja lett ennek a periódusnak. Különösen ld, ill. halld a "Jack Johnson"-t. Állítólag amikor afro-amerikai zenésztársai kifogásolták, hogy MD miért egy fehér fickót foglalkoztat ezen a poszton, ő így felelt: "Mutassatok egy feketét, aki jobban gitározik nála!..." MD zsenialitásának egyik bizonyítéka, hogy hány, később világhírűvé vált fiatal zenészt fedezett fel. (A felsorolástól most eltekintenék.)

Bejegyzés: Miles Davis - In A Silent Way (1969)

Úgy tűnik, öregszem.
Black Sabbath, Dio (OMFG, hány éve, hogy meghalt, én nem is tudtam :( ), Metallica jöhet, ja, meg a Nightwish - már amennyire ők metal, de másokat annyira nem tudok szeretni ebből a műfajból.

Bejegyzés: Maligno - Mexikói Doom