A nem piskóta zenekarok között előkelő helyet foglal el egy képzeletbeli toplistán a német Cassiber. Frankfurtból indultak a nyolcvanas évek elején. Itt találkozott össze a szaxofonos Alfred Harth azzal a Christoph Anders gitárossal, akivel kezdetben egy punk rock formációban zenélt együtt. Hozzájuk csatlakozott hamarosan a billentyűs Heiner Goebbels, a dobos pedig az angol Chris Cutler lett, aki a Henry Cow tagja volt korábban. A kvartett már a kezdetektől el kívánt szakadni a hagyományos zenei formáktól. Mindennemű címkét megtagadtak, egyszerre szerettek volna punk, jazz, komolyzenei és kísérleti jellegű muzsikát játszani. Négy stúdiólemez bizonyítja, hogy sikerült.

Ezek közül a Cassiber lemezek közül csak kettő készült a klasszikus négyes felállással, a bemutatkozó Man Or Monkey? (1982), illetve a Beauty & The Beast (1984). Most ez utóbbiról lesz szó. Nos, ezen a lemezen az első hangtól az utolsóig mindent a felvételek közepette találtak ki. Spontán improvizációkaat hallunk, melyekben a szaxofon helyenként ködösít, de általában elvont, free jazz témákat harsog, míg a billentyű szelíden, álmodozó hangulatban kísér, a dob és a gitár hathatós jelenléte mellett. Azonban nem csupán ennyi hangszer hallható itt, mert hangszerré válik a rádióműsor, a narratív felolvasás, a kopogás, dobogás, és egyéb zajongás is, őszintén szólva nehéz is beazonosítani minden egyes hangkeltő eszközt.

A felsorolt jellemzők közül a kísérleti jelleg dominál, semmiképpen nem illik az anyag a hétköznapi ember által szépnek, vagy fülbarátnak tartott kategóriába, azonban különösebb megbotránkozás nélkül végig lehet hallgatni, mert minden percben, sőt minden perctöredékben történi valami érdekes: Nyihogás, dum-dumm, kütyümütyü, menydörgés, légkalapács, sistegés, sőt még ének is van! Igaz, ezek közül egyik sem tartós, a Cassiber túl sokáig nem szeretett elszötymögni egyik hangulatnál sem, minél sűrűbbre keverjük a rántást, - vallották ők – annál finomabb a leves. A bemutatkozás talán még ennél is súlyosabb volt ’82-ben, de azért azt sem szabad elfeledni, miféle zene uralta a világot ’84-ben. Ugyan már működött a Kraftwerk, kik egyébként bizonyos szempontból rokoníthatók velük, az általában ismert formációk (úgy jazzben, mint kraut rockban) lényegesen emészthetőbb zenét adtak elő.    7/10