A Wargasm nevű trió Massachusettsben, közelebbről Bostonban működött a kilencvenes években, dallamos thrash metalt játszott, majd három stúdiólemez és egy koncertkiadvány után feloszlott. A zenekar eredendően a Spillberg testvérek hobbibandája volt, hozzájuk csapódott Bob Mayo basszusgitáros/énekes. A nyolcvanas évek elején alakultak (Overkill néven), és csak hosszú évek kitartó probálkozásai, tagcserék, névváltoztatások után jutottak el az áhított lemezszerződéshez. Muzsikájuk kifinomult gitárjátékon és dallamos éneken alapuló, kemény rockzene.

Mindhárom Wargasm lemezre igaz, hogy a technikai képzettség ott van, a tehetség vitathatatlan, csak éppen az a kis minőségi extra hiányzik, amitől klasszis lenne bármelyik zeneszámuk. Ehhez egy profibb producer sem ártott volna, mert a lemezt készítő Jim Siegelnek ez volt az egyik korai munkája, egyben az első thrash metal megbízása, előtte pop-rock és jazz lemezek felvételénél jeleskedett. Itt a Wargasm esetében egyértelműen a hangsávval kellett volna még sokat dolgoznia, mert Bob éneke alapból is kissé (a műfajhoz képest) erőtlen volt, de ezt meg lehetett volna oldani vokálokkal, vagy effektekkel. (Vagy egy kis kiemeléssel.)

Az összhatás egyébként kellemes, olyasféle muzsika, amilyet az Anthrax játszott korai lemezein, szóval nem tiszta thrash, hanem egyfajta crossover dolog, kicsit speed metal, kicsit thrash. Még a hanglejtés is szokatlan, a dallamvezetés is szaggatott, elég sajátságos zene. Természetesen hatott rájuk a Metallica is, ez több nótában is megjelenik, mint ahogy a Bay Area összes jelentős csapata rajtuk hagyta keze nyomát. A műélvezetet elsősorban a dobos fantasztikus megoldásai emelik magasra, még mai füllel is pazar, amit mutat a lábdobon.

A Rudest Awakening című kezdő nóta sokaknak eszébe juttatja a Prongot, ez sem rossz párhuzam, az Enemy Mine pedig a M.O.D-ot, kár azért a halványan zengő kórusért, mert itt az énekes éppen jól teljesített, pont a visszhang lett erőtlen – mondom, ide egy jó hangmérnök nagyon kellett volna. Ezzel együtt szépen végig lehet hallgatni az albumot, soha rosszabb lemezt ebből az érából, éppen azt szemlélteti jól a korong, mennyire gazdag és értékes terep volt akkoriban a thrash metal. Az anyag elsősorban a műfaj rajongóinak ajánlott.  8/10

Szerintem teljesen menő a Dreadnaught Day című nótára forgatott zenei videó, igazi kultikus darab!