Kell egy kis életvidám, végtelenül laza ska punk zene? Akkor szerencséd van, mert a Supervillains 2002-ben a semmiből előugorva idepottyantotta bolygónkra névjegyét. A ”Patkók és kézigránátok” a mai napig nem avult el, és valószínűleg soha nem is fog. (Mindkettő hasznos lehet szorult helyzetben – gondolom ez lehetett a címadás mögött) Ha létezik alapvető korong a ska punk történelmében, akkor ez egyike a legfontosabbaknak. Fúvósokkal gazdagon megtámogatott, szemtelen, szókimondó, hanyagul az arcba mászó korong, egész egyszerűen bomba.

Azt talán mondanom sem kell, hogy ”Vigyázat! Szókimondó szövegek!”, de a rend kedvéért mégis idebiggyesztem. Ezek a srácok egy pillanatig nem görcsöltek, nem fogták vissza magukat, nagyon jól átjön mennyire felszabadultan alkottak a napfényes Floridában. Na persze, ki oda születik, annak van oka jól érezni magát, de jól tudjuk ez mennyire relatív, lásd floridai death metal bandák, ugyebár… Ha csak a népszerűség számít, akkor a Morrisound stúdió üdvöskéi messze a Supervillains előtt járnak, nem beszélve olyanokról, mint a Limp Bizkit vagy Marylin Manson.

Visszatérve a lemezhez, igazából ezen volt ennek a kis bandának igazán rockos arca. Ahogy teltek az évek, úgy váltak egyre puhábbakká, és ez nem feltétlenül minőségromlás, de tény. Itt még reszelt a gitár is, nem csak a trombitás, szaxofonos rezgette a levegőt. Éppen meg lehet hallgatni későbbi albumaikat is – magam is megszoktam – de minden alkalommal, amikor ez kerül elő, meg kell állapítanom, hogy ez az igazi! A többi inkább ügyes utánzat. Itt még olyasmi keverék volt ez, hogy Fishbone + Dog Eat Dog + RHCP + Rancid = The Supervillains. Szerintem ez nem rossz összeállítás, bár önmagában még nem ad garanciát semmire, de tényleg jók ezek a nóták.

Nem tudom, volt-e annak jelentősége, hogy ekkor még nem állt a srácok mögött lemeztársaság, így mindent maguk intéztek, maguk producelték és adták ki a lemezt, de valószínűleg igen. Bizonyos értelemben segítség a lemeztársasági szakemberek hiánya, ha az alkotók pontosan tudják, mit akarnak. Úgy tűnik, ők tudták. A lemezt meg kell hallgatni, sok jellemzés ide nem szükséges, aki nem ismeri, és nyitott erre a zenére, pillanatok alatt megszereti.  A zenekar még aktív, sorban a hetedik, utolsó lemezük 2017-ben jelent meg, Nice Things címmel, esetleg arra is rá lehet keresni. Ezen egy kicsit visszatértek az első lemez hangulatához, a hasonlóság tehát fennáll, csak itt már kevesebb a meglepetés, kicsit poposabb a hangszerelés. Nem szívesen vonnék le pontokat egy ilyen erős lemez értékelésénél, mert minden belekötés őrültségnek tűnik, azért annyit mégis mondanék, hogy nem minden nóta telitalálat, viszont ami jó, az valóban szenzációs.  10/10

Javaslom, előbb tekintsük meg legismertebb videóklipjüket, ami egy könnyed hangvételű Billy Joel feldolgozás, majd adjuk át magunkat a teljes lemeznek! (Ami tényleg punk rock)