Megint itt vannak! Még mindig… És disznóbbak, mint valaha! A svéd Scumbag Millionaire Göteborgból – ideje megjegyezni ezt a nevet - elkészítette legújabb, pályafutásának harmadik nagylemezét, ami már két napja a boltokban. Mármint a svéd boltokban, természetesen, kemény 200 példányban. De ez csak a gyűjtők számára lehet érdekes, (ők bizonyára utánrendeléssel is birtokolhatják a kiadványt, ha esetleg a svédek szétkapkodnák, ami nem túl valószínű) a többi hétköznapi polgár számára ott az internetes változat és persze a videóklipek. Hát rajta, toljuk az arcba, mert ebből a fajta mocskos rock’n rollból soha nem elég!

Hogy miért? Mert ez a fajta az a fajta, amelyet még nem puhított fülbarátra, rádióbarátra, kereskedelmileg eladhatóvá a médiagépezet. Nem, ezek a srácok nem adták el magukat (Még???) ők nem viccelnek, túrnak százezerrel, és akinek nem tetszik, tehet nekik egy szívességet, ha inkább Dua Lipára gerjed. Ez sem zavarja őket, mint ahogy fennállásuk óta nagyjából semmi. A dolog úgy áll, hogy miközben Magyarországon éppen tömegek köpködnek az új Tankcsapdára, addig a skandináv Tankcsapda-fanatikus fiatalok köszönik szépen, élnek és virulnak a korai ’Csapda nóták átiratainak köszönhetően.

Ez persze csak amolyan költői belemagyarázás, nem valószínű, hogy a Scumbag, vagy a Zugly a Jönnek a férgek, vagy a Legjobb méreg hatására döntött volna a zenélés mellett, és nyilván nem nyúltak le tőlük dalokat, de… és itt jön a lényeg: hajszálra úgy szólnak! Pont mint a Tankcsapda ’93-ban. Max Anderson énekes ugyan jóval magasabb hangfekvésben osztja az igét, de ez még csak nem is szépséghiba, egyszerű jellegzetesség, hamar meg lehet szokni. Akár egy teljes lemezanyagon keresztül is élvezhető, különösen, hogy a full banda együtt vokálozik vele, az ilyesmi általában megadja a hangulatot.

A hangulat minden ezeknél az uraknál, és nem lehet el nem érzékenyülni a legújabb dolgozat hallatán. Először is kegyetlenül jól szól, a keverés a spiccen, nagyszerűen hallani mindent, még a helyenként színező billentyű kopogását is, ami náluk újítás, de inkább csak háttérelem. Másodszor teljesen öntörvényű a muzsika, abszolút fütyül arra, mi kell a jónépnek, majd ők megmondják mi, - és ez tetszik! A skandirock világából beugorhat a Hellacopters, a Backyard Babies, és a Turbonegro, hogy csak három nevet említsek abból a rakatból, ami hasonló gyökerű rock'n roll zenéből merít. 

Ami a dalokat illeti, kedvencem a … és itt sorolhatnám. A Six-six-six (Devil Street) pokoli húzása szinte magába szippant, a You Gimme Nothing dallamos refrénje elkábít, a Demon Blood lendülete magával sodor, a 14 nóta mintha egyetlen fénysebességű rakéta lenne. Startolnak a semmiből, direkt bele az arcunkba kilőve, és mire magunkhoz kapnánk vége az egésznek. Ha csak egy dalra kellene tenni a voksot, akkor a Hellbound kapná a szavazatom. Ultra-király nóta! Nem igazán vagyok személy szerint a skandirock feltétlen híve, a legutolsó Hellacopters anyagtól (Eyes Of Oblivion) sem voltam elragadtatva, de ezek a fickók tényleg jók. Sokat nem is kell hozzátenni, rájuk kell kattanni, és kész, indulhat az űrutazás, vagy inkább zűrutazás! No Sleep til Gothenburg, yesss!  8/10