Évek óta készülök lemezajánlót írni Jason Newsted első és egyetlen albumáról, amely a nem túl szerencsés Heavy Metal Music címet kapta 2013-ban. Szerettem volna nagyon megadni a módját, és az egekbe emelni ezt a kivételes anyagot, szerettem volna viszonozni mindazt, amit a felvételektől kaptam számtalan edzés közben (nélkülözhetetlen háttérmuzsikáim egyike), buszon, metrón, villamoson való zötykölődések alatt, amikor sokszor egy ilyen zene a túlélés egyik eszköze – azonban akárhogy is nézem, bármennyire is szeretem, be kell látnom, mégsem sikerült túl jól.

A bukás, amely az album megjelenését kísérte, tulajdonképpen jogos volt. Pedig nem történt óriási hiba, csak annyi, hogy hosszabbra nyújtották a kelleténél. A nóták fele bizony lemaradhatott volna, és akkor születik egy zseniális minialbum. Illetve ott volt a másik opció: várni, amíg 60 percnyi színvonalas téma meg nem születik.

Mint tudjuk, Jason nem tudott várni, nagyon meg szerette volna mutatni egykori zenésztársainak, a Metallica-rajongóknak, és leginkább önmagának, mennyire tehetséges dalszerző/előadó, akivel komolyan kell számolnia a metal zene hallgatóinak. Csakhogy 2013-ban nagyon nem volt menő a metálkodás, és már a cím is mosolyt fakasztott, nem beszélve a végtelenül bárgyú borítóról. Két olyan dolog, ami már alapjaiban mínuszról indította ezt a szólóanyagot, ami ráadásul nem is heavy metal zene, legalábbis nem klasszikus heavy metal. Kemény alapú, leginkább a dallamos HC-vel rokon rockzene, thrash metal elemekkel. Jason hangadottságai nem is tennék lehetővé a Dio/Dickinson/Halford trió iskolaértékű, magasan ívelő sikolyait, talán nem véletlenül kötött ki végül hősünk a basszusgitár mellett. 

Nem mintha rossz hangja lenne, személy szerint nekem ezzel itt a világon semmi bajom, sőt, meg is lepett vele annak idején, mekkora erő van a torkában, csak hát a szó szerinti klasszikus heavy metal mégsem ilyen, ezért ez egy kicsit félrevezető lehet. Mindenesetre zenei értelemben ez egy nagyon erős album. Kiváló muzsikusokat sikerült találnia Jasonnek, Jesus Mendez Jr. ült a doboknál, Mike Mushok (Staind) volt a szólógitáros, és Jessie Farnsworth a ritmusgitáros. Külön aláhúznám és kiemelném ez utóbbi kettő elképesztő játékát, mert szerintem ez a gitározás, ami itt tőlük hallható, az világbajnok a maga nemében!

Róluk még lesz szó, de most nézzük meg röviden, mi itt a helyzet! Nagyjából annyi, hogy kb. minden második szám óriási, minden második feledhető. Vegyük az érem fényesebb oldalát: Heroic Dose – bombajó bevezető, mondhatni tökéletes kezdés, As The Crow Flies – elképesztő nóta, hangulatos kis videóval, Above All – klasszikus himnusz, Nocturnus – zseniális őrlés, Long Time Dead – thrash csapás, King Of The Underdogs – Jason személyes hitvallása – ezek egytől-egyig ott mozognak egy képzeletbeli skála legfelső szintjén.

De sajnos itt az érem sötétebb, unalmasabb, tovább léptethető oldala: Soldierhead, Ampossible, Kindevilillusion, Futureality, Spiderbiter, Godsnake, Skyscraper – csupa egyszavas, fantáziátlan cím, erőltetett szójáték, és kisujjból kirázott, öt perc alatt összedobott téma, amit a világ legjobb zenészei sem tudnának izgalmassá tenni. Pedig ezeken a srácokon semmi nem múlt. Ezerszer hallott anyag ez nálam, de a mai napig libabőr, amikor például a King Of The Underdogs végén szabadjára engedik a pokolkutyát, („Unleash the hell hound”) mert ahogy azt Jess Farnsworth néhány hanggal megjeleníti, arra nincsenek szavak. Ezt nem lehet tanítani, sem megtanulni könyvekből, akadémiákon, az ilyesmi zsigerből jön. (4:25-nél)

Ugyanígy vagyok egyébként az As The Crow Flies szólójával is, szintén a mai napig megunhatatlan, miközben hangról-hangra ismerem, de ahogy ők ketten összedolgoznak, ahogy ez a téma építkezik, azt mindig élvezet megtapasztalni. A dobolással is teljesen elégedett vagyok, csak elismeréssel lehet szólni Jesus Mendez játékáról, egy több mint 10 éves lemezről beszélünk, ami még mindig energikusan szól és ez részben az ő érdeme. Részben a hangmérnöké, aki a kanadai Mike Fraser volt (AC/DC, Bryan Adams, Nazareth), részben a zenei produceré, aki pedig nem volt más, mint maga Jason Newsted.  Nem vitás, hogy ott mozgott minden a spicc közelében, csak hát… ahogy mondani szokás, a kevesebb több lett volna. Ezzel együtt érthetetlen, miért nem lett folytatása, s miért nem adott ki egyetlen nótát sem Jason a mai napig? De talán még van remény, hiszen 2023-ban újra összerántotta ezt a bandát néhány fellépés erejéig…   8/10