A 2005-ben Allen Kramer gitáros és Roger Davis basszusgitáros által alapított pármai banda először 2009-ben jelentkezett a színtéren még saját névre keresztelt demójával. A következő évben aztán a Shinin' Shade kiadta debütáló, szintén saját címet viselő albumát az olasz Moonlight Records kiadónál, majd 2011-ben jött az igazi fordulópont: Jane Esther-Collins énekesnő csatlakozott a bandához, és ahogy a Slowmosheen EP-jük 2012 januárjában megjelent, azonnal kedvező fogadtatásra talált. A kiadványt sikeres koncertkörút kísérte úgy Olaszországban, mint Európa más országaiban. A kiváló énekkel felvértezett Sat-Urn album egy, a képzeletet megragadó utazásra invitál bennünket, sötét és kietlen tájakon át, egyenesen a legelhagyatottabb, legsivárabb vidék perzselő sivatagába.

A kaland az Our Time And Space döngölésével kezdődik, a vastag, mély hangok dübörgő tüzes riffekkel és feszes ritmusokkal kábítanak. A dal szerkezetét átitatják a gitárok, a dob masszív csapásai pedig csonthoz és érzelmekhez tapadnak. Esther-Collins lenyűgöző, egyszerre démoni, egyszerre angyali előadásmódjában a szépség és a megfélemlítés keverékét kapjuk. A sziporkázó kezdettől a kiadvány a Keyhole/Inner Saturn és az Over-Sea Nightmares című számokon keresztül halad, két olyan szám ez, melyek lenyűgöző megoldásokat hoznak az album érzelmekkel teli vándorútjába, miközben a súlyosság mindvégig megmarad.

A következő Through the Wires of Your Mind kezdetben a progresszív/pszichedelikus elegancia bűvöletében lengedez a hallgató előtt, majd a fény és a sötétség bizonytalan ösvényén halad tovább a küldetés beteljesülése felé. Mielőtt a küldetés végére érne, a Sat-urn még ellövi utolsó töltényeit a kiváló Nowhere Dimension és a záró Epic Talk dalokkal, de mire ideáig eljutunk, valószínűleg mindannyian érezzük már, nem véletlenül jutott ez a csapat egyetlen album után a feloszlás sorsára, dalaikat ugyanis – más szöveggel és más címekkel – a Blood Ceremony, a Rituals Of The Oak, vagy az Alunah évekkel korábban már sikeresebben előadta.  7/10