A Svédországból érkező zenekarok mindegyikében van valami közös. Legyen szó akár a legzordabb death metal alakulatról, a legpörgősebb punk rock csapatról, vagy, - mint jelen esetben - egy ifjú és életerős hardcore formációról – a zene egészen biztosan fülbemászóan dallamos. Nem szeretném ezt az ABBA, a Roxette és más svéd popzenekarok számlájára írni, annyi bizonyos, hogy a skandináv zene képtelen olyan szinten szigorú lenni, mint mondjuk egy floridai death metal társaság volt anno a kilencvenes években, vagy esetleg egy mexikói, argentín HC/thrash kompánia. Mindez persze semmit nem von le az igazán jó svéd bandák lemezeinek értékéből – inkább egyfajta svéd jellemzőről beszélnék.

Ez a fiatal társaság is olyan hardcore metal muzsikát játszik, ami inkább jó kedvet teremt, inkább megtáncoltat, mintsem gyűlöletet fröcsög magából. Ismétlem, ez nem szépséghiba, csak sajátosság. Rögtön az első nóta máris azzal a felütéssel nyit, mi szerint „It’s a Dog Eat Dog world” és azonnal beugrik a jellegzetes riffelésről az amerikai Dog Eat Dog, a legendás All Boro Kings és az Amped lemezekkel. Meg kell jegyezni azonban, nem annyira populáris a Sidestep mint egykoron az MTV műsoraiban is rendszeresen előforduló amerikaiak, a párhuzam mégis fennáll.

Annál is inkább, mert a Sidestep sem veszi túl komolyan önmagát, van bennük egy mindenre fittyet hányó lazaság. A döngölésben ugyan bármelyik kortárs zenekarral felveszik a versenyt, képesek a pillanatok alatti stílusváltásra, a fémesen karcos riffelésbe akár koncerten, akár a lemez súlyosabb tételei közepette könnyűzenei alapokat csempésznek, amire amolyan HC/Rrap-szerű szövegmondást rögtönöznek. Mégsem vegytiszta rap ez, inkább - szintén a Dog Eat Dog mintájára – a zenei stílusok tudatos, spontán keverése. Szaxofont, vagy más rezest itt ugyan nem hallunk, fekete korongok sercegését igen, és ehhez is kell egyfajta rugalmasság, mert nem mindenki bírja a HC zenében a scratchelést. (avagy szkreccselést - ahogy tetszik)

Maga a teljes kis anyag abszolút meggyőző, egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy rutintalan, kezdő csapat szárnypróbálgatása, holott ők valóban az út elején járnak. 2020-ban vették fel első demójukat, amit néhány EP követett, és most itt ez a bemutatkozó, önmagukról elnevezett LP. Arra mindenképpen alkalmas, hogy gyarapítsa a srácok rajongótáborát. A Sidestep eddig jobbára szűkebb hazájában mozgolódott, most azonban látogatásokat tesznek Európa más szegleteibe is. Mint azt a turné beharangozóból láthatjuk, februárban Budapest sem marad ki, tehát akinek szimpatikus ez az öt vidám fiatalember, az nézzen be a Riffbe február 16-án este, nagyjából ilyesmire lehet számítani, mint az alábbi felvételen. Kellemes, pihentető teadélutánt kívánok minden kedves résztvevőnek!     8/10