A nyolcvanas évek végére az amerikai ”nagy négyes” mintájára Kanadában is kialakult a helyi thrash metal zenekarok leginkább elismert négyes fogata. Ebbe a kanadai nagy négyesbe tartozott a Voivod, a Razor, az Annihilator és a Sacrifice. Európában elsősorban az első három szerzett magának hírnevet, a Sacrifice neve csak a műfaj elkötelezett rajongói számára jelentett valamit. Ugyan a banda első két lemezét a Roadrunner Records terjesztette Európában, a zenekar csak az újjáalakulás után, 2011-ben lépett fel Amerikán kívül, előbb Németországban, majd Japánban. A továbbiakban a Sacrifice eddig megjelent hat lemeze kerül terítékre.

Torment In Fire (1986)

A Sacrifice 1983-ban alakult, Rob Urbinati és Joe Rico gitárosok kezdeményezésére. A kezdeti évek után Gus Pynn lett a dobos, és Scott Watts a basszer. Ők vették fel a debütáló nagylemezt Brian Taylor producer közreműködésével. Részben ő volt az összekötő kapocs a Sacrifice és a Slaughter nevű death metal zenekar között. Kezdettől fogva nagy volt a barátság a két gárda között, talán ez is magyarázza a Torment Of Fire kissé black metalos, kissé death metalos árnyalatait. Mindkettő elsősorban  Rob Urbinati hanghordozása miatt érezhető. Éneke amolyan Venomos, Hellhammeres fortyogás, egy-egy magasabb sikollyal tarkítva. A nagylemez még egy útkereső, ám tehetséges négyest mutat. Ha az első két szám még nem is, a Turn In Your Grave már meggyőző erővel dörren meg, az akkori viszonyok szerint klasszis gitárszólókkal.

Forward To Termination (1987)

Változatlan felállásban készült el a második album, a stílus is maradt a régi. Sötét, komor hangulatú tekerés, magasabb fokozatra kapcsolva. Ez volt az a korszak, amikor minden thrashbanda a lehető leggyorsabban próbált pörögni. Fergeteges, villámsebességű szólók színezik a kiabálós-sikongatós énektémákat. Eszünkbe juthatnak a kiadványról a korszak német üdvöskéi, a Kreator, a Sodom és a Destruction.

Soldiers Of Misfortune (1990)

A harmadik lemezre lényegesen finomodott a hangzás, a thrash metal ekkor már nyitottabbá vált, nem kizárólag a gyors tempó volt az egyetlen fokmérő. Bár a Metallica híres Fekete Albuma még nem készült el, a műfaj mégis rugalmasabbá vált. Ugyan a nyitó nóta még az együttes régi arcát mutatja, a címadó tétel már jóval érettebb, összeszedettebb szerzemény lett. Kidolgozott, tekervényes intró után kapunk egy klasszis nagy thrash metal nótát. A Storm In The Silence mintegy előre vetíti a később érkező progresszívebb Sacrifice komplexitását.

Apocalypse Inside (1993)

Három évvel a harmadik album után gyökeres változások álltak be a nemzetközi thrash metal színtérre, hiszen ekkora már tarolt a Fekete Album, és beindult a grunge térhódítása – mindez érezhető ezen a lemezanyagon is. Ez lett a klasszikus felállás legkiemelkedőbb alkotása. Hozzá kell tenni, az addigi tagok közül távozott a dobos, és érkezett Michael Rosenthal a Dark Legionból. Az ő komplex dobtémái kétségtelenül megdobták az egyébként sem átlagos zenekari megszólalást. A stúdióban ott sündörgött Dave Carlo, a Razor gitárosa is, mint co-producer.

The Ones I Condemn (2009)

Az első négy album után, a mondhatni nem igazán sikeres karriert hosszúra nyúlt szünet követte a zenekar életében. Majd 2006-ban újra összeállt az eredeti négyes, még csupán néhány koncert alkalmából. Ezt követően 2008-ban beköltöztek egy időre Torontóban a Rouge Valley Stúdióba és felrántottak egy elképesztően erős visszatérő lemezt. Valami olyasmit, amit senki nem várt tőlük. Az ötös és a négyes album között nem csak 16 évnyi különbség van, hanem egy iszonyatos hiperugrás is a minőség tekintetében. We Will Prevail! – jelentik be az első tétel elején, és valóban, abszolút uralják a terepet. Irgalmatlan erejű dobolás, szuperszónikus szólók, karakteres ének, s hozzá egy olyan basszus, amiről csak ámuldozva lehet beszélni. Hol volt eddig ebben a bandában a basszus? Jó kérdés, itt viszont nem lehet nem észrevenni. Fontos közbevetni, időközben a stúdiótechnika is messze felülmúlta egykori önmagát, így hát a lemez dinamikája részben ennek köszönhető, de azt sem tagadhatja bárki, hogy az anyag minden szempontból megüti a nemzetközi mércét.

Volume Six (2025)

Ismét eltelt 16 év! A Sacrifice tagsága megint elérkezettnek látta az időt egy újabb nagylemez elkészítésére. A 2025 februárjában született hatos album minden tekintetben méltó követője az előzőnek. Immáron egy olyan közegben próbáltak valami merész dolgot véghezvinni, amely nem feltétlenül a thrash metalt tartja szem előtt. Ennek ellenére az album frissnek és életerősnek hat. A jól ismert sötét tónus, ami kezdetek óta jellemezte őket, itt is megnyilvánul – amolyan átmenetet képezve a thrash és a death között. Ha hibapontot kellene keresnem itt, akkor azt mondanám, ezen van a legkevesebb meglepetés, - ennek mondjuk ellentmond a csodás női ének a Black Hashishban - ha a legfőbb pozitívumot szeretném kiemelni, azt kell mondjam soha nem volt ennyire kiforrott a csapat. És ez több mint kedvező a jövőre nézve. Hátha nem kell ismét 16 évet várnunk.