1987-ben egy ilyen minialbumot megjelentetni nem lehetett semmi! Ausztráliában ekkortájt vezette a slágerlistákat Jason Donovan és Kylie Minogue, hozzájuk is lehet mérni a kecskéket. Mondhatni erős a kontraszt. Akkoriban ez bőven túlmehetett a fogyaszthatóság határain. Nyúznak, zúznak, kalapálnak, hörögnek és erőlködnek itt, miközben szerencsére zenei dallamokat is hallunk, sőt ének és szöveg is van, ha nem is a megszokott módon. A tartalmi mondanivaló szoros összefüggésben áll a zenekar nevével, ami azt jelenti: Síkosított Kecske.

A számcímeket ezek után el lehet képzelni. De ez mellékes. Nekem nem annyira a nyelvi humor jön be ezeknél a srácoknál, hanem a zenei. Számtalan ugyanazt kántáló együttes után valóságos élvezet egy végletesen lökött gárdát is megtapasztalni. Ügyesen keverik a punkot, a skat, a psychobillyt, a new wave kései hajtásaival.  Egy tenorszaxofon is odakerül néha a hagyományos rockhangszerek közé. Az összhatás valóban olyan, mintha a pokol összes patása huncutkodna egy baráti teadélutánon. Vagy mondjuk Frank Zappa találkozna a Monty Pythonnal és a vecsési kisdobosörssel. Pontszám? Ide? Hm... 7/10

Kiadó: Amphetamine Reptile Records    Ország: Ausztrália      Tagok: Stu Spasm - ének, gitár    Martin Bland, Brett Ford - dob   Pete Hartley - basszusgitár, billentyűk, ének