Két lépéssel a föld felett lebegek a legújabb stoner/doom termeléstől! Ahhoz képest, milyen halvány volt a felhozatal az év első felében, júniusban sorra jöttek ki a jobbnál jobb albumok, hihetetlen! Nem tudom, mi történt, valahogy minden "éles" banda a nyárra időzítette a megjelenést. Itt van például a dán Fusskalt nevű zenekar második albuma a Faceless Man. Óriási lemez, sokat fog még pörögni nálam.

Mindent tudnak ezek az arcok a rockzenéről, kár lenne velük kapcsolatban bármibe is belekötni. Csak szóljon a muzsika ezerrel! Első lemezük, az Intercooler 2018-ban még elkerült engem, de egészen biztosan rá fogok még keresni, mert amit most tettek ki az asztalra, az abszolút meggyőző. Magával ragadó, karcos hangú, dallamokban és riffekben gazdag rockzene. Kicsit olyan mint egy Kyuss/Dozer/Monster Magnet ötvözet, és még leheletnyi grunge hátszél is lengedez a dallamok mögött.

Azon a bizonyos első lemezen még Lars Frederiksen énekelt (Nem a punk rocker Lars Frederiksen, hanem a dán névrokona) most viszont egy Niko nevű figura vette át tőle a mikrofont, és én nem tudom, milyen volt az előző, de amit ez a bizonyos Niko beletett most a közösbe, arra tényleg csak bólintani lehet. Iszonyatosan erős hangja van! Azt hiszem erre mondják, hogy bődületes adottságú mandró.

Végeredményben sem a nagyon gyenge, sem a kirobbanóan erős lemezekről nem lehet sokat értekezni, mert csak áradozik az ember, ami hamar átfordul önismétlésbe, ezért mindössze annyit tudok a végére hozzátenni, hogy a 2025-ös év egyik legjobb rocklemezét ezek az urak szállították le. Nem mellékesen kifogástalan pöpec megszólalásban, full extrás keverésben, szóval minden tekintetben egy ötcsillagos album. Az egyetlen kifogás az időtartammal kapcsolatban merülhet fel, hiszen a 30 percet éppen csak átlépi. Talán még 2-3 nóta felférhetett volna. Ha ennyi, hát ennyi. A rockot temetők megint kicsit magukhoz térhetnek. Van még utánpótás!    10/10