Egy Enghien nevű, alig 15 ezres belga kisvárosból származik a zenekar, mely mindmáig első és egyben utolsó nagylemezét 2005-ben világra szabadította. Nem lehet tudni mi lehetett a baj, miért nem lett folytatása a történetnek, mert az anyag már első meghallgatásra is lehengerlő. Bődületesen erős és ötletes thrash/death kombináció, ahol a szárnyaló gitárdallamok szigorú basszusmenetekre és földbe döngölő dobtémákra illeszkednek. A hangzás valami pazar, ez már bőven a XXI. század színvonala.

Alighanem az énekes lehetett itt vízválasztó: mély, férfias hörgése meglehetősen dallamtalan. Előfordul, hogy nemes egyszerűséggel mordul egyet, vagy elhorkantja magát a magasabb hangok kiéneklése helyett, mert ilyesmire nem érezte elég képzettnek magát. Nagy kár, mert több volt ezekben a méregerős tételekben. Az igazság az, hogy a banda annyira jól zenélt együtt, hogy még ezeket a vadhajtásokat is elbírták vokál tekintetében. Simán benne lett volna egy szépen felfelé ívelő karrier és néhány hasonlóan kiemelkedő anyag, de nem lett. Aki a gyors, pengeéles, kemény zenéket kedveli, mindenképpen adjon egy esélyt ennek az albumnak. 8/10

Kiadó: Apache Productions       Ország: Belgium     Tagok: Tom Pike - basszusgitár    Stef Sinhave - dob    Xavier Carion - gitár   Ronald Camonier - ének