Régóta gondolkodom egy olyan íráson, amelyben a zenehallgatás módjáról fejtem ki nézeteimet. Eredetileg a ”Hogyan hallgassunk zenét?” címet szántam ide, ez azonban túl direkt lenne. Valójában nincs arra aranyszabály, hogyan kell a zenét hallgatni, van azonban néhány dolog, amit érdemes szem előtt tartani. Nézzük előbb a technikai oldalát! Bakelit, CD, mp3, vagy online fórumok? Hi-fi cucc, fejhallgató vagy fülhallgató? Bluetooth vagy kábel?

Mint minden az életben, ez is a felhasználó egyéni igényeitől függ. Talán a legegyszerűbb, ha saját igényeim alapján indulok tovább e témakörben. Nekem személy szerint nem elég heti 1-2 óra zenehallgatás, inkább a napi egy, másfél óra az a minimum, amire szükségem van. Nem tudok egy lemezt újra és újra hallgatni, ezért fontos az újdonságok felfedezése. ( Még akkor is, ha ezek az újdonságok régiségek ) Ilyen paraméterek mellett a fizetésem jó része elmenne lemezek vásárlására, de ez a kisebbik gond, hiszen amit szeret az ember, arra szívesen áldoz, azonban belátható időn belül a lakás telis-tele lenne hanghordozókkal.

Egy bizonyos határon túl ez egész egyszerűen nem praktikus. Mondom ezt úgy, hogy nosztalgiával gondolok vissza a bakelit korszakomra, a magnókazetta gyűjteményemre, és sóvárogva nézek egy-egy szép lemezborítót. Gyakorlati okokból mégis letáboroztam az online zenehallgatásnál. Számomra értelmét veszítette a zene gyűjtése, a mindennapi szükségleteimet kiszolgálja az internet.  

Mindebből következik, hogy a hi-fi készülékekben sem látok fantáziát. Jelenleg két ilyen is pihen a lakásban, a megfelelő alkalomra várva, ami persze nem akar elérkezni. Vetélytársuk, a mobiltelefon, egy erős fejhallgatóval kiegészítve úgy tűnik legyőzhetetlen.

Miért fejhallgató? Milyen fejhallgatót érdemes venni? A fülhallgató ellen két érv szól: kényelmetlen a füleimnek és nem képes hozni a kellő basszustartományt. Pontosítva: az a fülhallgató, amelyik olyan basszust hoz, mint a jelenlegi fejhallgatóim, egy vagyonba kerül. ( a néhány ezer forintos fülhallgatók dobozára felírt Xbs többnyire éppen csak érzékelhető, bőven alatta van a középkategóriás fejhallgatóknak ) Kábelek… Ki ne használt volna már el egy rakat fix kábeles fej/fülhallgatót? Magától értetődik, hogy a jack bemenetes, kivehető kábeles fejhallgató a legpraktikusabb. ( cserélhető kábeles, tehát jack bemenetes fülhallgatóról nincs információm )

A fejhallgató kényelmesebb, - ugyan kevésbé hozza a magasakat – mégis szebb hangzáshoz juthatunk általa. A bluetooth avagy kábel kérdésre már sugalltam is a választ: elég kipróbálni ugyanazt a fejest kábellel és bluetooth üzemmódban, a különbség bárki számára azonnal hallható. Kizárólag hangoskönyvek meghallgatására használok bluetooth fejhallgatót.

Milyen márkát érdemes venni? Az eddigi legjobb fejhallgatóm egy márkátlan kínai rettenet volt. Ugyan nem mertem kimenni vele az utcára, mert úgy nézett ki, mint egy gyerekjáték, de egészen egyszerűen verhetetlen volt hangzásban. Közel öt évig bírta, sajnálattal emlékszem rá. Érdemes elvégezni a következő kísérletet:

Bemegy az ember abba az üzletbe, ahol ki lehet próbálni a fejhallgatókat, és a mobilján vagy zenelejátszóján ugyanazt az arányosan kevert zeneszámot meghallgatja a kínálat legkülönbözőbb darabjain. (nálam ez a Billie Jean szokott lenni) Érdemes egy jack-jack kábelt magunkkal vinni, vagy ott helyben vásárolni, mert ezzel a bluetooth fejhallgatókat tudjuk leellenőrizni. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a tízezer forintos „Ucu” márkájú fejhallgató és a 100 ezer forintos Sony, Panasonic, stb… között alig van hallható különbség. Itt tehát a márkanevet, egy adott brand birtoklását vesszük meg drága pénzért, és jó esetben a tartósságot, nem a hangzást! (a jótállás, avagy készülékcsere sem elhanyagolandó tényező) Valójában a márkának semmi jelentősége, egy a lényeg: nem veszünk fejhallgatót kipróbálás nélkül!

Végül a zenehallgatás etikai oldaláról: Soha, semmi körülmények között nem bömböltetem a zenét! Akkor sem, ha módomban áll. A környezetemben lakók életét tiszteletben tartom, akkor is, ha ők nem tartják tiszteletben az enyémet. Különösen érvényes ez az éjszakára, ami a pihenés, feltöltődés időszaka. Ha én magam ekkor zenével töltődöm, vagy erre alszom el, azt is úgy teszem, hogy ezzel senkit ne zavarjak.

A kifejezetten hangos, messzire elhangzó zeneszó ingerli a környezetünkben élő embereket, állatokat, akik nem kérnek a mi zenénkből, és ez teljesen érthető. Azt is önző magatartásnak gondolom, ha valaki a családját, barátait, ismerőseit ”hallgattatja” a saját kedvenc zenéivel, ezért én ilyet soha nem teszek. Csak akkor mutatok bárkinek egy zeneszámot, vagy lemezanyagot, ha az iránt érdeklődés van. A közös zenehallgatás csak akkor jó élmény, ha valóban közös megegyezésen, hasonló zenei ízlésen, azonos érdeklődésen alapul.