Alulértékelt remekmű. Sajnos a francia srácok bemutatkozása nem keltett túl nagy visszhangot, még csak a thrash metal kedvelők körében sem. Az Angersből származó négyes zenéjét röviden így lehetne definiálni: Anger from Angers. Hozzá kell tenni, ez a düh, mely belőlük kifakadt még mindig a finomabb formája az erőfitogtatásnak. Megvannak a thrash tipikus jellemzői (mennydörgő gitárok, markáns ének, szaggatott dobolás) azonban egészen kiváló progresszív elemek, mint testidegen sejtek hálózzák be az egész lemezt. Mindjárt a nyitószám egy zenedoboz csillogó hangjaival kezdődik, és csak a középszerű ének (mely aztán később egyre jobb és jobb lesz) teszi lapossá a nótát, amelynek a végén billentyű-hangok okoznak váratlan meglepetést.

Az Arcania olyasmi közeget próbált megteremteni, mint amilyen mondjuk a Dream Theater lenne, ha teljesen elhagyná a hosszú billentyűs betéteket, és thrash elemekkel fűszerezné a muzsikáját. Gyönyörű gitárszólamok, meglepő akusztikus felvezetők, tiszta ének és hörgésbe váltó kiáltozás variációja, irgalmatlan ritmusképletekkel nyakon öntve. Szigorú felfogású, dallamos produkció, mely azoknak is nyújt elég csemegézni valót, akik szeretik külön-külön hangszerenként kagylózni a lemezanyagokat. Csak az időnként nem tökéletes énekhang miatt érheti szó a ház elejét. Második lemezük még ennél az albumnál is jobban sikerült, ennek ellenére 2014 óta nem adtak ki újabb anyagot, valószínűleg a relatív sikertelenség miatt. Nagy kár lenne ezért a csapatért, mert kifejezetten izgalmas és értékes zenét játszottak. Ez még az alábbi kezdetleges videóban is tetten érhető, mely a bemutatkozó nagylemez beharangozója volt.   8.5/10

Kiadó: Great Dane Records     Ország: Franciaország     Tagok: Guillaume Rossard - basszusgitár     Cyril Peglion- ének, gitár     Olivier Chéné - dob     Nicolas Alberny - gitár