A mai napig nagyon keveset lehet olvasni a legendás amerikai underground thrash alakulatról, akik között - mint felállásukból kiderül - két magyar származású zenész is szerepelt. Ezzel együtt a mai közönségnek ők teljesen ismeretlenek, mint ahogy hiányoztak a korabeli médiából is, miközben a nyolcvanas évek végén, vagyis a thrash metal virágkorában ez a lemezük vitán felül a legjobbak közé tartozott. Egészen biztosan komoly rajongótábort szerezhettek volna maguknak, ha kapnak egy kis támogatást. Minden akkori kisebb zenekar megpróbált többé-kevésbé hasonlítani a műfaj sztárjaira, az ő esetükben ez a példakép az Anthrax volt, de azt már nehéz lenne rájuk kijelenteni, hogy szemérmetlenül másolták volna az ő dalaikat, mindössze arról van szó, hogy szerették a bekiabálós váltott vokálokat, és egy-egy Belladonna-féle sikolyt is eleresztettek néha. 

A döngölésük még mai füllel hallgatva is meseszép, ha nem lenne ennyire tompa a dobhangzás még azt is ki lehetne jelenteni, hogy a korszak egyik zseniális alapművét tisztelhetjük a Visitorban. Sajnos a stúdiókörülményeken lehetett volna mit finomítani, de ez nem a zenészek hibája. A gitározás szó szerint mesteri, az ének mint már említettem kellően sokszínű, és az ütős kolléga sem csak püfölte a bőröket, valójában ötletesen és lendületesen játszott, csak hát az az átkozott technika... az bizony akkoriban nem kevés pénzbe került. De senki ne gondolja, hogy ezek a minőségbeli hiányosságok tönkreteszik a zene élvezetét. Az ma is nagyon jól átjön, mennyire energikus, dallamos, vad dühvel átitatott tekeréseket műveltek, szinte sajnálja a hallgató, hogy nem lehetett ott valamelyik fellépésükön. A zenekar a kilencvenes éveket már nem élte túl, de aztán feltámadt poraiból, és készített néhány újkori albumot is, melyeken már nem lehet belekötni a felvételek minőségébe. Csakhogy a legjobb nóták még mindig itt vannak: a Thunder Struck és a címadó The Visitor igazi klasszikusok! 9/10

Kiadó: Giant Records   Ország: USA    Tagok:  Dennis Gergely - ének, basszusgitár   Erik Barath - gitár   Tony Fabrizi - gitár    Gary Duguay - dobok