Keményvonalas népművelés. Már a borítón látható fenevad is sokat elárul a zenei tartalomról. Ez bizony egy dallamos énekre, lendületes csordavokálokra kihegyezett punkzene  Angliából, Essexből. A szóban forgó kiadvány a harmadik nagylemezük a sorban. (Azóta már született egy negyedik is, a Look To The Skies 2018-ban.) Sebesen robogó nóták, vidám hangulat, miniatűr gitárszólók, és a jól ismert polgárpukkasztó szövegek. Enyhén orrhangú énekes, nyegle hanghordozás. A negyedik számtól az addig alig hallható trombita is előtérbe kerül, ekkor derül ki igazán, hogy ska punk a legpontosabb megjelölés.

Nekem jobban tetszik a nyitány, a The Warren és a No Surrender harcos zakatolása, és az Adeccio Calling dühös támadása, mint a táncos-mókás darabok, de ezek vannak túlsúlyban, így hát aki szereti a napfényes bulinótákat, az bőven talál magának kedvencet. A Tomlinson's Ghost a leginkább kedélyes darab, hogy ennek bájos billegését ellensúlyozzák a fiúk a Tears Of Essexben megint nekiiramodnak, kivillantják oroszlánkörmeiket, hogy aztán visszaugorjanak a jópofa kocsmanóták világába a Tables Turn szösszenetében.

Miután összesen 13 felvétel kapott helyet az albumon, nem szeretném sorjában mindegyiket górcső alá venni, elég legyen annyi, hogy érdemes időt szánni a lemezanyag meghallgatására, mert ahogy mondani szokás besüt a (jamaikai) nap az ablakon. Az bennük a jó, hogy nem törekednek a rádióbarát hangzás kialakítására, fésületlen, hanyag stílusban vetik oda elénk a koncot. Csak rá kell cuppanni és kész!   8/10