Az Argentínából származó Lethal szóban forgó lemeze a bizonyíték arra az ismeretlen eredetű mondásra, mi szerint nincs olyan ártatlan külsejű kígyó, mely ne tudna harapni. Ránézésre, azaz előéletük alapján nem volt benne a csapatban egy ennyire komoly hangzóanyag, mert korábbi lemezeik nem képviseltek túl magas színvonalat a dallamos thrash metal berkein belül. Pedig próbálkoztak angolul, spanyolul, poweresen és zúzósan - egyik sem jött be. Kereskedelmi szempontból bizonyára ez sem, ám valószínűleg ez nem volt már szempont 2010-ben, az úgynevezett második nekifutás során, hiszen ekkor már tünedezőben volt az irányzat, amit képviseltek.

A folyamatos zenélést 1999-ben szüneteltették, majd 11 év pihenő után tértek vissza, ám ekkor az alapító tagok közül már csak Tito Garcia énekes maradt a helyén. Utolsó dobásként még ’99-ben kiadták az egészen jó Lethal 5.0 lemezt, ám oka van annak, hogy nem azt ajánlom, hanem ezt: A hangzás! Bő tíz év nagy idő! Végre be tudtak jutni egy tisztességes stúdióba, végre találtak egy hozzáértő hangmérnököt, aki kihozta belőlük a maximumot! Brutálisan szól az anyag, márpedig egy thrash bandánál ez alap.

Személyes kedvencem a korong, igazi thrash metal ritkaság, hiszen spanyol nyelvű, modern, groove alapú dallamos thrash nagyon ritkán jut el szélesebb körű ismeretséghez. Nyilván ebből sem adtak el milliókat, azért nem is tűnt el a süllyesztőben nyomtalanul. Annyi lendületet mindenképpen adott a Lethalnak, hogy még egy albummal jelentkeztek ezt követően, a későbbiekben arról is szándékozom írni. Ez volt a Hasta La Muerte 2015-ben, azóta sajnos nem készült több kiadványuk. (Videóklipekkel azonban rendszeresen jelentkeznek)

Mitől jó az Innyeción Lethal? Elsősorban a már említett tökéletes hangzás miatt, amihez pontos, kíméletlen, pergőtűz erejű dobolás és virtuóz gitárjáték társult, megfűszerezve Tito csodálatos énekteljesítményével. Hihetetlen fejlődésen ment keresztül a csapat 1988-as demója, és a korai Lethal lemezek óta. Azoknak pont ő volt a gyenge pontja, sokszor hamis, erőtlen énekével, most pedig – micsoda fordulat – a csillagokat leénekelte az égről! S az ő dallamos hangjára ahogy megérkeznek a dühösen válaszoló vokálok, az csúcsteljesítmény!

Gitáron Ramón Lopez, a doboknál Sergio Gomez, Eddie Walker a basszer és Tito Garcia énekel, ennyi az egész, négy kiválóan képzett, rutinos muzsikus megmutatja a hallgatóságnak, hogyan kell kulturált, fordulatokban gazdag, elkoptatott frázisokat nélkülöző thrash metalt nyomatni.  Számos amerikai, nagynevű kollégájuk csak tanulhatna tőlük. 9/10