Sakis Tolis (sz. 1972) a görög Rotting Christ énekese elérkezettnek látta az időt egy szólóalbum megjelentetéséhez. Az extrém black metalban utazó anyazenekar 1993 óta jelentet meg albumokat, egyiket-másikat botrányos körülmények között, mint ahogy élő fellépéseiket is gyakran kísérik ”nehezítő körülmények”. Köztudott, hogy rövid időre bár, de még börtönbe is kerültek hírnevük miatt. Ennyi a napi bulvár.

A szólólemez semmilyen extrém vonást nem mutat, ellenben kiválóan összerakott, pompás gitárfutamokkal kísért, erőteljes album, melynek különösen az első negyedórája hat üdítően. A negyedik tételtől lassan aztán átgördülünk monotóniába, és nem biztos, hogy sokan megvárják a végét. Nem mondanám mégsem, hogy ellaposodik, egyszerűen csak soknak tűnik így egy falásra az egész.

A My Salvation úgy kezdődik, mint egyi Killing Joke nóta, mondjuk a Pandemonium lemezről, azzal a jelentős különbséggel, amit a már említett gitármunka mutat, mert abban a görögök most erősebbnek tűnnek. A dobhangzás is mennyei, az énekhang pedig iszonyúan mély és rozsdás. Hamar kiderül, hogy Jézus-külsejű emberünk a sátán földi alteregójának képzeli magát, legalábbis hanghordozása a harmadik nótában (The Dawn Of A New Age) több, mint földöntúli. Erről azt gondolom, hogy aki már nem tudja istennek képzelni magát, az megelégedik azzal, ha az ördög bőrébe bújik, pedig lehetne a kettő között is utat találni, ha jól körül nézünk…

A pokol lángjai között vívódik Sakis, (A borítón bakiztak egyet, mert from van az of helyett) és vívódása  közben panaszos, ám még jól érthető – azaz hörgésektől mentes – dalokra fakad, kicsit a Paradise Lost kilencvenes években készült lemezeinek szellemiségében. Bombasztikusan szól a lemez, jók ezek a középkori szerzeteseket idéző vokálok, kár hogy a változatosság mint említettem nem túl nagy erénye az anyagnak, ezzel együtt azt hiszem nagy meglepetés még a rajongói számára is. (Valószínűleg emészteniük kell.) Nekem tetszett. 8/10