A leginkább folkos, többnyire brit népzenei alapokból induló lemezük. No, persze, nem is lennének ők a Moonflowers, ha ezt a népi alapot nem formálták volna a maguk képére. A többi lemezhez képest kevésbé éteri a hangzás, inkább földi hangulatú. Jóval szomorúbb, melankolikusabb a többinél, annak ellenére, hogy időnként felveszik egy-egy számban a nyúlcipőt. Az Apple Blossom c. szépséget órákig lehet hallgatni. Az Ezüst Nyúl háza (House of The Silver Hare) pedig eszement!

A River is Flowing tökéletesen megmutatja azt az irányvonalat, amerre Jesse Vernon, a csapat gitárosa indult el Morningstar nevű zenekarával. Lassú, minimalista szomorkodás. Sam Burns bőgős dalszerzőként jegyzi az Ambience Genial c. francia nyelvű sanzont, ami egy könnyed, jópofa darab. A szokásos hangszerek között újdonságnak számít a mandolin megjelenése, Jesse jóvoltából került lemezre. Egyáltalán nem tűnik fel a hallgatónak, hogy ez tulajdonképpen nem egy kerek egész lemezanyag, hanem erről-arról az albumról lemaradt számok gyűjteménye. Azt hiszem, sok zenekar elfogadna magának ilyen salakanyagot.

Több lemeze sajnos nem készült a Moonflowersnek. Létezik még egy Dirty and Lost c. válogatás, javarészt az első lemez kiadása előtti időkből, (a kislemezek gyűjteménye tulajdonképpen), a Hash Smits alapjában véve ezekre épül. A japán kiadó megjelentette videókazettán az ottani turné történéseit. Erről a videóról, Gina szólólemezeiről, és Jesse egy másik projectjéről, az Invisible Pair of Handsről a következő címen található további információ: http://www.angelsegg.jp.org/