A Stoned Circus 1968-ban alakult Kansas Cityben. Johnny Isom gitáros és Richard Van Sent billentyűs alapították, akik korábban soul, blues, rock’n roll bandákban szerepeltek, amikor jött a változás szele, a heavy rock. Ez év decemberében Johnny és Rich még egy Funky Factory nevű trióban zenélt, majd a dobos kiszállt, minél előbb új tagot kellett találni. Ekkor jött a képbe a csinos Donna Kurtz. Most már csak egy állandó énekes kellett a frontemberi posztra, találtak is egy másik szemrevaló lányt Nancy Drake személyében. Létrejött a zenekar magva.

A négytagú formációt jól fogadta a hazai közönség, beindult a banda szekere, ám ahogy az lenni szokott, jöttek a problémák is. Még mielőtt első és egyetlen nagylemezüket teljes egészében felvették volna, - azaz a munkálatok kellős közepén - Richard távozott az együttesből. Megint ment a keresgélés új tag, esetleg tagok után. Joe York lett az új billentyűs, Buddy Haney pedig a basszer. Ez a magyarázata annak, hogy ezen a bizonyos anyagon összesen hatan szerepelnek, bár együtt a stúdióban így sosem tartózkodtak.

A lemezanyag ugyan elkészült, kiadót nem találtak hozzá (!), ezért a társaság hamarosan fel is oszlott. De mert a jó zene soha nem hal meg igazán, 1994-ben, a Rockadelic Records piacra dobta korlátozott számban. Erre bukkant rá egy német producer, akinek köszönhetően a teljes 10 számot tartalmazó CD 2004-ben megjelent a World In Sound gondozásában. Azóta ugyanők kiadták a lemezt ismét LP verzióban, 2019-ben.

Röviden összefoglalva: bombajó muzsika! Alapvetően Jefferson Airplane-jellegű, mégsem csupán őket utánzó, fantasztikus szólókkal tarkított, brutálisan hangulatos vokálokkal támogatott, ultra-király zene. Ezt nem tudták annak idején egy komoly kiadóhoz eljuttatni??? Hihetetlen. Ebből a csapatból kilép az alapító billentyűs a lemezfelvételek kellős közepén? Ahol két ilyen csajszi van? Normális???

Egy ilyen csapat ment a kukába, ahol egy menő csaj dobolt 1968-ban??? Emberek, hát ilyen nincs. Az énekesnő abszolút klasszis, meg lehet hallgatni, a gitáros embertelen, miket játszik, ez itt 10 csont nélküli, hibátlan, zseniális nóta. Ezek közül kettő feldolgozás: a Gotta Find A Way egy Bloodrock nevű kompánia dala, míg a Baby I’m Gonna Leave You népdalt a Led Zeppelin előadásában ismerhetjük. De vannak itt Pink Floyd hatások, kísérletezések, blues felé történő elhajlások, szóval sok-sok jóság. Aki ezt a korszakot kedveli, nem fog csalódni benne!  10/10