Legutóbb a francia The Dead Krazukies kapcsán végszóként megjegyeztem, hogy jók ugyan, de azért a Dragstertől messze vannak. Az elmúlt napokban aztán ismét lepörgettem a 2018-as Anti-Everything albumot és elégedetten állapítottam meg: ezen nem fogott az idő vasfoga. Alapvető punk rock mestermű. Milyen kár, hogy azóta mélyen hallgatnak… De mi a helyzet a korábbi Dragster-anyagokkal? Ezeket erősen kritizáltam annak idején, nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, csak amolyan szárnypróbálgatásnak hittem őket, és most a legnagyobb döbbenet: A 2014-es lemez egyáltalán nem gyenge! Sőt! Hajszálra megközelíti az Anti-Everythinget. Érdemes előtúrni.

Igazából annyi a történet, hogy tényleg teljesen rámozdultak a srácok a Sci-Fi/horror témákra, és az ezekkel járó külsőségekre, viszont ez leginkább a 2006-os Step Into The Deathray és a  2010-es Here Come The Meat Robots lemezeken van jelen, a Dead Punkon már nem. Ezen már semmi nem B-kategóriás, A-minőségben robog a banda, padlógázzal. Fi hangja már ekkor is teljes pompájában ragyogott, talán csak a stúdiótechnika (keverés) következtében érzem egy árnyalattal színtelenebbnek mint az Anti-Everything nótáiban. Az az elfojtott, majd kirobbanó düh, az a gyomorból jövő vadállati felhördülés, mely ugyanakkor dallamos, erőteljes és technikás is egyben nála csúcsosodik ki legjobban.

Jó, rendben, meg tudnék nevezni talán három hasonló kaliberű énekesnőt (pl. Wendy O. Williams, Suzy Quattro és Joan Jett) azonban közülük egyik sem volt soha ennyire nyers és erőteljes. A Dragster korongok elsőszámú értéke mindenképpen a lehengerlő ének. De ott vannak a többiek, ők sem tétlenkedtek. A doboknál Ryan Murphy tökéletesen adja az alapot, még cifrázza is, amikor kell, a gitárnál Diesel és Jon Priestley (aki egyben a zenei rendezője volt a lemeznek) valamint AC Speed, a basszusgitárnál pedig Tom AK hozza a szép mélyeket.

Úgy gondolom illendő kicsit jobban bemutatni ezeket a személyeket, akik mégiscsak a modern kori punkzene méltatlanul ismeretlen előadói. Az énekesnő Fiona Friel, férje a gitáros Paul Friel, azaz Diesel. Fiona a Pigface nevű amerikai banda kiegészítő tagjaként turnézott, mielőtt a Dragster frontembere lett. Tom AK valójában Tom Hadsley, Ryan Murphy dobos pedig talán az Undertow nevű amerikai (Seattle) hardcore bandából lehet ismerős.  

A Dead Punk lemez lényegében ugyanazt tudja, mint az Anti-Everything, csak kevésbé erősek a nóták. Nem mindegyik telitalálat. De ami igen, az robban! Ott van például az Evil Craze. Csak ez az egy dal már magában fantasztikus. Mint amikor kilőnek egy víz alatti torpedót és suhan ezerrel, egyenesen a Fehér Ház kertjébe, ha-ha… Engem ez egyébként az Overkill nevű thrash brigád I Hate című fenomenális szösszenetére emlékeztet. Emberi bagolyköpet…

De hogy ne csak köpködjünk (gyönyörű kis gitárszóló az Evil Craze-ben) ott a lemez leginkább fülbemászó dala, a Liar Like That. Azonnal magával ragad, koncerteken tutira viszi magával a közönséget. Apropó koncertek… Mennyi esélye van egy Dragster koncertnek Budapesten? Zéró osztva ezerrel. Az én kedvemért biztosan nem rendeznek ilyet. Más meg nem ismeri őket, sajnos. Pedig mekkora himnusz ez a Liar Like That, a két kezét imára kulcsolná bármelyik kivénhedt punk legenda, ha ilyet tudna írni. Tiszteletből neveket nem említek, de Johnny Rottenre és Steve Jonesra gondoltam elsősorban.

A lemezanyag lendületes, gyors és könyörtelen, amilyennek egy punk lemeznek lennie kell. Még szexi is, a maga módján, bár ehhez Fiona hangján kellett volna felvenni az I Just Wanna Fuck című 56 másodperces kis hőskölteményt. Férfi hangon is ütős, de azért ez nem ugyanaz. A lemez vége felé haladva is jön még két hatalmas tétel: Indonesian Buzz Cutt (végre jól hallatszanak a basszusfutamok) és Fight Fire With Gasoline. Ez utóbbi Dragster mércével mérve túl dallamosra sikerült, ezt ellensúlyozza a lemezt záró Skull Ring csodálatos darálása.

Összegzés: Ha nem is kerek tízes, de ott van a közelében ez az alkotás is. Szerintem a mai punkzenekarok 75 százaléka még csak meg sem közelíti ezeknek a daloknak a színvonalát, úgy tartalom mint forma egységében.  Valahol egy Punk Egyetemen, vagy főiskolán kötelező tananyagként oktatnám, hogyan is kell ezt csinálni, gyerekek… 9/10

Mit is ajánlhatok erről a lemezről? Készült hivatalos videó a Dead Punk című tételhez, de ennek inkább az élő előadását osztom meg, így legalább felvételről láthatjuk, milyen volt egy Dragster koncert 2013-ban. Szerencsések, akik ott lehettek. A stúdiófelvétel ennél nyilván ezerszer jobban szól, itt viszont nincs semmi korrekció, ők ilyenek élőben.