Ha egy zenekar énekesnője oly szélsőséges mértékben mutogatja bájait, mint Wendy O. Williams (1949-1998), a Plasmatics egykori punk hercegnője, akkor nagyon könnyen eshet át a lónak azon oldalára, ahol nem veszik őket komolyan. Mármint akik zenét hallgatnak, és nem csak a látványosságokért követnek egy bandát. A maga korában ezt a buktatót még átlépte a csapat, az utókor már nem volt velük túl megértő. Kevés ember veszi a fáradtságot, hogy a Plasmatics-dalok mögé nézzen, s ennek két oka lehet. Az egyik az előadásmód túlzásba vitt teatralitása, a másik a dalok kidolgozatlansága. Ha tényszerűségre törekszünk, be kell látni, hogy pusztán minőségi alapon a csapatnak nem sok helye lenne egy minden idők legjobbjai listán, DE!

Ha nem is ők játszották minden idők legfogósabb punk rock nótáit, ha nem is ment fel Wendy túl nagy magasságokba, - hiszen tényleges énektudása messze alatta volt a legtöbb kollégájának- , ha a kritikusok nem is tartják manapság őket alapvető és meghatározó zenekarnak, mégis megérdemlik a figyelmet, mert mondanivalójukban messze megelőzték korukat.

Még az sem lenne túlzottan a valóságtól elrugaszkodó kijelentés, hogy ők voltak talán az első hiteles punkzenekar. Igen, pont ők, akik már-már nevetségesen erőltetetten rágyúrtak a színpadi show-ra. Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni. A Plasmatics láncfűrészes, autórobbantós, szex-imitálós műsora teremtette meg tulajdonképpen a shock-rock alapjait. King Diamond, Marylin Manson vagy a Gwar is jóval utánuk jöttek, hiszen a Plasmatics 1977-ben startolt, tehát az egyetlen csapat, mely megelőzte őket ebben a fajta polgárpukkasztó színpadi magamutogatásban az a Kiss volt. (illetve Alice Cooper)

A punk attitűd lényege a lázadás, ezt már a tizenévesek is tudják (ők tudják csak igazán), azonban sok esetben nem egészen világos, mi ellen kellene lázadniuk. Még napjaink befutott előadói is csak karcolgatják a felszínt, míg Wendy tisztán és egyértelműen világgá kiáltotta, hogy a rendszer kíméletlenül felfal mindenkit, aki nem áll be a sorba. Egyetlen dalukban többet mondtak, mint a Motörhead vagy a Ramones egész pályafutása alatt, aki ezt nem hiszi, nézze meg, miről szól a Pig Is A Pig című Plasmatics-nóta. Meglepő, mennyire fejére olvas sok embernek, akik valójában nem is azok, aminek látszanak.

Az már más kérdés, miképp (és miért) keveredett oda egy ennyire obszcén, rendhagyó, szókimondó banda a korabeli TV show műsorokba, abba a világba, melyet oly élesen kritizált dalaiban. Valószínűleg jól jött nekik az általuk biztosított néhány perces hírverés. (Tom Snyder Late Night Show, ABC Fridays) 

Ahogy a punkmozgalom kifulladni látszott, és egyre erősebben tört fel a heavy metal, úgy váltottak át szép fokozatosan a középtempós, lassabb, metalosabb hangzásra, így tulajdonképpen az egyik úttörő metalzenekar voltak a színtéren, mindvégig megtartva szókimondó, lényegre törő szövegvilágukat. Sokat köszönhet a mai világ a Plasmatics tagságának, azaz csak köszönhetne, ha tudna róla, milyen nagy erőkkel próbáltak figyelmeztetni mindenkit, hogy ne egyen meg mindent, amit a svédasztalra kitettek elé, bármilyen jól is néz ki.  8/10