”Gyűlölködök, tehát vagyok” - elgondolkodtató lemezcím! Hány, de hány zenekar írhatta volna saját korongjára ezt a szlogent! A furcsa önkritika (?) azonban ez esetben megtévesztő lehet, mert a Znöwhite nevű thrash zenekar romjain megalakuló Chicago-i banda a legkevésbé sem az általános utálatát a hallgatóra kivetítő csapat volt. Nagyon is emberi érzéseikről tettek tanúbizonyságot például a Sister című dalban. Arról nem beszélve, hogy Greg Fulton személyében afroamerikai gitárosuk volt, ami nem csak a thrash berkein belül, de az egész metal műfajban ritkaság, és jelzésértékű.

Sokat gondolkodhatnánk azon, melyik lemezük jobb, a több modern hatást tartalmazó, forradalmibb  hangvételű második lemez, (címe My Friend Lonely) vagy ez? Képtelenség egyértelműen pálcát törni felettük. Ezen a lemezen is hallható éppen elég különlegesség: akusztikus gitár is előkerül, a dalszerkezetekben rendkívül furcsa felütések is előfordulnak, ugyanakkor vadabb a húzása, elsöprőbb a lendülete, mint a második kiadványé, s ez valahol mégis a thrash lényege. Sonny De Luca énekes hangszíne leginkább Aaron Randallra emlékeztethet, aki az Annihilator "Set The World On Fire" című lemezének frontembere volt, és az Annihilator úgy általában jó párhuzam lehet, mert ez egy rendkívül dallamos, fülbarát, minden brutalitást mellőző együttes volt. 9/10