Motoros Ringyók a Pokolból… Grrr!!! Vagy inkább szajhák? Végül is mi a különbség? Talán csak egy árnyalat, vagy még annyi sem. Az elnevezés Zs-kategóriás akciófilmek látványvilágát idézi, és ez részben fedte is a valóságot. Azért csak részben, mert a Zs-kategóriás alkotásokban is egészen csinos hölgyek villogtatták adottságaikat, míg erről a négy kikent-kifent énekesnőről nehezen állítható ugyanez. Ám ez ízlés dolga, ebbe nem érdemes belekötni, megtettek ők mindent a szebb összhatás kedvéért, és annak idején a New York-i klubok közönségének tökéletesen megfeleltek. Mi több, még Lemmy is felkarolta őket, és vitte a bandát egy európai turnéra. (Hiába, a rock’n roll szív…)

A produkció története valamikor a hatvanas évek végén kezdődött. Ekkor tűzte műsorára a Broadway a ”Cycle Sluts” című műsort, melyben négy színesbőrű úriember adta elő zenés-táncos műsorát nőnek öltözve. Innen jött az isteni szikra 1986-ban, hogy akkor legyen egy ilyen műsor négy riszáló lánnyal, bőrcuccban, heavy metal zenére. Nyilván nem volt még tervben a zenekarosdi, a nagylemez, a turnézás, mindezek az évek során fejlődtek ki ebből a kezdeti olcsó poénból. A lányokban azonban volt annyi kreativitás, hogyha saját zenét nem is írtak, legalább szövegeket faragtak a háttérzenekar tagjainak dallamaira. Ebből forrta ki magát ez a nagylemez. A fő agytröszt ebben a gárdában egy Pete Lisa nevű arc volt, a Fahrenheit 451 zenekar egykori basszere. (Nem azonos a HC legenda F. 451-el) Ő itt a hangzatos Lord Roadkill művésznéven szerepelt. A négy művésznő pedig: Queen Vixen, She-Fire of Ice, Honey 1%er, és Venus Penis Crusher. Nos, igen…

Mielőtt a lemezanyagra rátérnénk, érdemes megnézni a további közreműködőket is, hiszen az egyik gitárt az Overkill szólósa Bobby Gustafson kezelte, illetve ott volt még Tom Von Doom is a The Great Kat zenekarból, a dobokat pedig a Nuclear Assault dobosa, Scott Duboys püfölte. Nem egy utolsó kis gárda volt ez. A háttéremberkék között pedig ott mozgott Joey Ramone, aki sokat tett a kilencvenes években a műsor fellendítéséért. Ez a viccnek szánt előadás végül odáig jutott, hogy az MTV Headbangers Ball (Valamint a Beavis And Butthead) egyik emblematikus dala lett tőlük a ”Bárcsak sör lennél” című nóta. És pont ez volt a baj!

Ugyanis az ” I Wish You Were a Beer” a zenekar leggyengébb eresztése, egy olyan kis puki, aminél az összes többi daluk nagyobbat szólt, mégis ebből készült az idegesítő videóklip, és naná, hogy ez tette őket ismertté, majd pillanatok alatt szőnyeg alá sepertté. Nem is lehetett másképp. Holott egyetlen nagylemezük színvonalában lényegesen többet nyújtott, mint a Vixen összes albuma, sőt! A Phantom Blue, a Madam X, vagy Lita Ford sem nyújtott többet. Pedig ők képzett zenészek voltak, kiváló hangszeres tudással. Itt ez a négy csajszi csak énekelt, vagy még azt sem, (inkább csak kettő énekelt, kettő nézte) és mégis, működik a lemez! A dalok attól voltak jók, hogy nem vették komolyan magukat. Laza kis stílusparódia az egész korong.

Rögtön egy bajszos-bőrös heavy metal himnusszal nyit a lemez, címe Conqueress. Óriási a riff ehhez a döngölős dalhoz, egyszerűen zseniális, ahogy megidézik a Saxon, Dio és más klasszikus metal együttesek világát, bár énekben nem érhetnek fel ezekhez a dalnokokhoz, ez tény. Hangadottsága annyi volt a négy lánynak együtt, mint mondjuk a Runaways tagjainak (-Bocs, Joan!) A By the Balls már el is ereszti a keménykedést, ez sokkal inkább amolyan alteros-punkos nyegleség, és hát itt a kulcs az egész lemezhez, nem árt érteni az angolt hozzá. Ebben az esetben kristálytisztán lejön, hogy a hölgyeknek nem kell a smacizás, az elérzékenyülés, mert ők a golyóinál fogva ragadják meg az emberüket.

A Queen High Love egy kicsit kilóg a többi közül, ez lényegében egy Vixen-jellegű, dallamos hard rock téma, amiben túl sok fantázia nincs, viszont a Dark Ships, a Soultaker, vagy a Speed Queen teljesen hibátlan kis tételek. Ez utóbbi végre a valódi motoros rockerek stílusában fogant (túlságosan is), és ismét villant valamit a lányok humorából: - Ha kellene a mosógépem, édes, előbb vedd meg a mosóport hozzá! Hogy ez az üzenet mit jelenthet, azt csak ők tudják, vagy még ők sem. De inkább ezen a ponton átadnám a szót Queen Vixennek, aki 2021-ben mesélt az összes nótáról a knac.com oldalnak:

Conqueress - Véleményem szerint Virginia (She Fire of Ice) és Pete írta a legjobb dalainkat, ez pedig itt egy klasszikus Virginia téma, álmodozó, kábult szövegekkel.

By The Balls - A kedvenc koncerttémám, mert a legtöbb részét én éneklem, és jó dühös, ami egy könnyen megragadható érzés. Nem kaptam dalszerzői elismerést érte, mert nem én írtam a szöveget, hanem Pete zenéjével gyúrtam egybe az egészet, de a szívem szerint mindig ez lesz a dalom.

Queen High Love - Egy másik Virginia és Pete által írt szám. Virginiával mindig is szerettük együtt énekelni a nehezebb, szárnyaló részeket.

Dark Ships - Azt hiszem, ez az egyik legjobb dalunk, nagyon szórakoztató volt a színpadon előadni. Ment a keménykedés és fejrázás ezerrel, és van egy rész a közepén, ahol összefontuk a karjainkat, és együtt headbangeltünk, ez olyan egységet teremtő érzés volt. Ebben Virginiának és nekem is ki-be kellett szállni az énekkel, amit vagy eltaláltunk, vagy nem…

Wish You Were A Beer - A mi „slágerünk”. Donna (Honey 1%er) és Pete írta. Nem mi találtuk ki a vezérszálat, hanem mi tettük híressé, és ez látható pólókon, bögréken, mindenféle vacakon. Pete-tel volt egy közös játékunk a színpadon, megpróbáltam ledönteni a lábáról, leütni, miközben ő játszotta a szólót, ami a Singing in the Rain egyik motívumából van, és utal a Clockwork Orange filmre is. Bobby mindig ezt a sort kiáltotta: „Próbáld ki a bort!” Pete rendszerint talpon tudott maradni, átvészelte a szólót, és soha nem haragudott rám, amiért ennyire megnehezítettem a dolgát.

Soultaker - Én írtam ezt a dalt, utálom. Szerintem pokolian elcseszett és idejétmúlt. Összetört a szívem, és akkoriban meglehetősen drámainak éreztem magam. Ez egy ilyen összeomlás, vagy továbblépés érzés. De úgy tűnik, az emberek szeretik, a rajongók mindig kérték, hogy szerepeljen a műsorban.

E.R.K.S - Azt hiszem, Vas (Venus Penis Crusher) írta ezt. Expel, Release, Kick, Seduce. Megint csak mi vagyunk, dilinyós üzemmódban. Imádtuk keverni a súlyos zenei témákat a mi kis hülye humorérzékünkkel.

Speed Queen - Ez volt az egyik első dal, amit írtunk; gyorsfogyasztási termék, de a közeli barátainknak nagyon tetszett. A mosógépre való hivatkozás amolyan belső vicc volt.

Taste The Flesh - Virginia és Pete írta; olyan gyorsan szerettük játszani, hogy alig bírtuk kiejteni a szavakat. Mindannyian ziháltunk a dal végére.

Bad Ass Mama - Donna és Pete szerzeménye; még egy az első ostobaságaink közül. Semmilyen szempontból nem átütő, de az egyik kedvencem.

Bloodlust - Virginia és Pete írta; egy könnyen énekelhető téma, még a sikoltozó részt is nagyon szórakoztató volt megcsinálni.