Ilyen egy abszolút pofátlan, seggberúgdaló debütálás a Suicidal Tendencies/Infectious Grooves jól kitaposott nyomvonalán! Fuuunk metal hardcore punk az abszolút spiccen! Nagyot szólnak, nem is kérdés! Csak addig nem hiszed, amíg fel nem teszed ezt a csodás borítóval készült lemezanyagot, mely az első nótával már be is szippant, s onnantól nincs menekvés, előre szóltam! Nos igen, a borító… hát az valami káprázatos, remélem két doboz sörnél többet nem fizettek érte a Southamptonból startoló srácok, mert ezért három már csúnya pazarlás lenne! De oda se neki, volt már rosszabb is a rocktörténelemben, a jó zenét szerencsére nem rontja el az ízléstelen csomagolás.

Szóval, annyi a lényeg emberek, hogy ez egy óriási sajtos lángos a Grove Street konyhájából, bár hozzá kell tennünk, az elődzenekar, a Grove Street Families már 2013 óta jelentkezett hosszabb-rövidebb anyagokkal. Most csak annyi történt, hogy az ismert videójáték (Grand Theft Auto) miatt lepattintottak kicsit a nevükből, és végre egy tisztességes nagylemezt is összekapartak maguknak. Nem is akármilyet! Mike Muir már csomagolja is nekik a pezsgőket… Na de van azért itt némi friscói thrash metal hatás is a levegőben, a nagy négyes mintájára, főként az Anthrax juthat eszünkbe a vaskosan röfögő, moshra invitáló gitárok töredezett témáival.

Nem kevesebb, mint négy zenei videóval próbálnak szerencsét az ifjú süvölvények, mindegyik kis költségvetésű, de bombajól megszólaló töltet, hiba lenne ezeket passzolni. Engem a címadó The Path To Righteousness oldschool tekerése azonnal megfogott, így a többit is szívből tudom ajánlani a hallgatóság figyelmébe. Ott van pl. az Ulterior Moves bőszülten arcba mászó, mégis alapvetően laza felfogású témája vagy a Lessons Of The Past tornatermi erőfitogtatása, csupa-csupa kellemes tónusú döngölés.

A gitárnál Chris Sanderson, a mikrofonnál Ben Sullivan, a basszer Joe Paine, a dobos Josh Williams és a másik gitárnál Andy Harper – ennyi lenne a Grove Street Southamptonból, de akár Groove Street is lehetne ez az elnevezés, hiszen abból nem kevés akad ezen a 11 tételes nagylemezen. Kíméletlen dobtémák, karcos gitárok, kalandozgató basszus, és egy pimasz, szókimondó, züllött banda, amelyik pontosan tudja, hogyan kell szétrúgni a terem oldalát. Csak reménykedni tudok abban, hogy a szakma valamelyik nagy legendája a szárnyai alá veszi őket és áthozza majd a nyáron ide hozzánk is az egész utcát, úgy ahogy van, tokkal-vonóval… Yes! 10/10