Queercore címke alatt futó erőteljes punk rock trió Londonból. A három harcias hölgy 2019-ben adta ki bemutatkozó demóját, melyet néhány kislemez, valamint a kötelező jellegű klubturnék után a debütáló lemezanyag(ocska) követett február 16-án, azaz tegnap. Nem könnyen behatárolható, mégis könnyen befogadható dallamos rockzene hallható a 9 nyúlfarknyi nótát jegyző kiadványon. Ritka manapság az ennyire markáns arculattal bíró komplett női zenekar, ezért (is) figyelmet érdemel a bemutatkozás, no meg tudnak zenélni is, ami szintén nem lebecsülendő dolog!

Valóban durván szaggat a gitár, húzós a dob, vaskos a basszus, de ilyesmivel találkozhattunk már sok ezer hasonló bandában, ami igazán érdekes itt, az a szólógitáros/énekes Salome tevékenysége, mivel szerény véleményem szerint egy főnyeremény a hölgy. Mármint zenei értelemben. Óriási torka van – szintén zenei értelemben – és annak ellenére, hogy nem egy született komponista, egészen ügyesen összeállította ezt a sokszínű felvágottat. Van ebben a szendvicsben szinte minden, a korai punk/dark üvöltésektől kezdve az álmodozósabb felhangokon át a mostanában divatos post-hardcore vonásokig, azonban a színvonal mindvégig egyenletesen magas. Kimagaslóan szépek a vokálok, nem csupán ”éneknek hívott ének” hallható náluk, hanem valódi, dallamgazdag előadásmód, olyasmi, ami a rockszínpadokon egyre inkább kiveszőben van.

Mindhárman dögösen beleteszik hangszálaikat (is) az alkotási folyamatba, ami több felvételüknek amolyan női Beatles, vagy King’s X vonást kölcsönöz, persze zúzós döngölésekkel a háttérben. Ennek egyik legszebb példája az alább látható/hallható Smug című nóta. Maga a videó talán jobban is sikerült, mint a teljes nagylemez – úgy értem, ezt a tökösséget, ezt a nyers, pofátlan hangulatot más nótájuk nem adja ennyire vissza. Kicsit amolyan kilencvenes éveket idéző Brooklyn Hardcore/Rap felfogású kórusmű lett ez a tétel, érdemes lepörgetni!

Mint említettem a lemez rövid, de sokoldalú, nem mentes némi popos sziruptól sem, sőt, ha nagyon-nagyon szigorú ítész akarok lenni, akkor sokkal inkább egy túlbrutalizált pop anyag ez, mintsem bármi más, azonban színpadon, élőben a trió egészen egyszerűen szenzációs. Alább meg lehet tekinteni őket egy tavaly nyári fellépésükön. Ilyen hangzást nagyon kevés rockzenekar képes élőben elérni, itt tényleg harapós az ének, a dob minden porcikája jól hallható, a teljes kis banda nagyon együtt van. Talán nem nagy merészség kijelenteni, hogy a jövőben komolyan számolni kell velük – mármint ha a stúdióban felvett dalaik hosszát – vagy a számát (esetleg mindkettőt) a kétszeresére növelik.       8/10