Nagy örömmel hívom fel a magyarok figyelmét egy szerzői kiadásban megjelent amerikai lemezanyagra, melyet a Connelsville (Pennsylvania) városkában működő Lost Psychonaut adott ki egy hónapja. Ez a négyesben működő urak első hivatalos nagylemeze, mivel a 2020-as saját néven megjelent kiadványuk még csak 5 felvételt tartalmazott bő 30 percben. Most egy 10 tételes hangzóanyaggal próbálnak betörni az európai köztudatba, szerintem nem is reménytelenül. Előre jelzem: ontani fogom a dicsérő jelzőket! Szuper kis rockzene a láthatáron!

A trió szíve-lelke Justin Erb gitáros/énekes/dalszerző. Mindhárom területen elismeréssel kell szólni róla. Riffjei, átkötései, szólói élményszámba mennek, igazi blues alapú rozsdás tónusú viperaharapások. Ugyanez áll a hangjára is, ami egyfajta átmenet a Down-os Phil Anselmo és a Little Caesar-os Ron Young között. Dalai pedig enyhén (de tényleg csak enyhén) southern ízű, hullámzó töltetek. Jobbnál-jobbak. Nem olyan slágeres zene ez, mint amilyen a Little Caesar volt (nem tudom, a Manic Eden-t érdemes-e említenem?) és nem is annyira direkt rock’n roll mint a Circus Of Power, vagy a The Almighty, de én hallom itt Ricky Warwick hangját is a Commonwelth Of Doom című abszolút nem doom-os tételben. (Az On The Vine-ban pedig mintha a Saigon Kick énekese Matt Kramer vendégszerepelne)

Írják róluk a neten, hogy stoner/ doom, Sabbath-gyökerek, meg ilyesmi, de véleményem szerint ez színtiszta hard rock zene, csak annyiban tér el a régi korok hard rockjától, hogy a dobos már lényegesen összetettebb dobképletekkel dolgozik. Egyébként eszméletlen a fickó, Tristan Triggs néven szerepel, és már a dobjának a hangja egy desszert a fülnek, játéka úgyszintén. Garret Twardesky a basszer, talán ő az, aki egy árnyalattal kevesebb területet kap a villongásra, a másik gitárnál pedig Tim Weir szorgoskodik. Együtt a kis csapat, minden tökéletesen egyben van, meggyőző erővel ontják a fülnek kellemes nótákat majdnem egy órán keresztül.

Ezek a felvételek nem azonnal ragadnak meg a memóriában, nincsenek emlékezetes refrénekre kihegyezve, de éppen ezért lehet elővenni a lemezt újra és újra, nem fog unalmassá válni. A fent említett csapatok rajongóinak mindenképpen érdemes tenniük velük egy próbát, én pedig szívből drukkolok, hogy messzire jussanak ezzel a remek kis anyaggal, például egészen Magyarországig. Miért is ne?   8.5/10