Hosszúra nyúlt szünet után folytatom a blogírást egy brutálisan kemény hardcore banda új lemezével. Az Extinction A.D. 2013-ban alakult az államokban, fennállása óta összesen négy nagylemezt készített. A To The Detested előtt még nem ismertem őket, amit őszintén sajnálok, mivel ez a kiadvány az elmúlt hónapban nagy kedvencem lett. Minden szépet és jót el lehet mondani róla, amitől a HC műfaja érdekes-értékes lehet: reszelős, szaggatott gitártémák, markáns ének, lehengerlő kórusok, és nem utolsó sorban messzemenőkig hibátlan hangzás! Úgy szól a lemez, mint egy szuperszonikus betonkeverő!

Az alapító tagok közül ketten maradtak a tagságban, Mike Sciulara dobos, és a gitáros/énekes frontember Rick Jimenez. Gyakorlatilag Rick a mozgatórugója ennek a négytagú formációnak, azt is mondhatnám éppolyan erőtől duzzadó a lemezanyag, mint a frontember kigyúrt felsőteste, vagy fordítva… Az első nóta néhány taktus után azonnal eszembe juttatta BillyBio (Billy Graziadei) legutóbbi szólólemezét, a kissé méltatlanul lehúzott Leaders And Liars lemezt, ami szintén egy hasonló felfogású dallamos HC, majd jöttek sorra a szigorúbb tételek, és ez a dallamos vonal egyre inkább elhalt. Túlnyomórészt thrashbe hajló zúzások adják az album gerincét, minden cukormáz nélkül, még csak a visszatérő refrénekre sem fordítottak nagy figyelmet a zenészek, megpróbáltak amolyan később ható – ám időtálló lemezt kihozni, és szerintem ez sikerült is. Tucatszori végighallgatás után sem untam meg az anyagot. Igaz, nehéz akár egy sort is megjegyezni, de azt hiszem ez nem is annyira fontos ez esetben.

A zenei alap kidolgozottsága, a pengés basszusvonaltól kezdve, a dübörgő, mondhatnám agyunkig hatoló dobtémákon át az igényes gitárszólókig bőségesen kárpótol minket azért, mert nem ez a leginkább „közönségénekeltető” kiadvány. Ráadásul van az egésznek egy kis latin íze, egy kis perka itt-ott, egy kis spanyol nyelvű ének (Rick Puerto Rico-i származású), ami szintén emeli a produkció értékét. A tisztelt tömeg, ha nem is fakad dalra egy-egy Extinction A.D. fellépés alkalmával, minden bizonnyal felpörgeti magát egy-egy látványos mosh erejéig, vagy még tovább. Szívesen megtapasztalnám, milyen is ez a valóságban, de attól tartok az amerikaiak nem igen fognak Európa ezen szegletében igét hirdetni. A lemez azonban bárki számára elérhető, érdemes rákattanni.    9/10