A kortárs rockszíntér egyik legszorgalmasabb alakja, a Kyuss legendás dobosa Brant Björk (sz.1973) idén is előállt egy albummal. Nála ez nem számít meglepetésnek, évről-évre szállít egy rakat nótát a stoner rock szerelmeseinek, csupán a formáció neve változik, volt már Brant Bjork and the Bros, B.B. and the Low Desert Punk Band, egyszerűen csak Brant Björk, illetve ott a Stöner, mint éppen futó főzenekar, szóval nála mindig ketyeg a gépezet, újabb és újabb nóták, albumok, koncertek, hiszen ettől szép az élet. A legújabb kiadványa Brant Björk Trio néven fut, rajta kívül Mario Lalli basszer (Yawning Man) és a jól bevált Ryan Gut (Stöner) dobos közreműködnek, ebből máris kiderül, hogy a zene semmit sem változott: rozsdás-napfényes sivatagi balladák gyűjteménye.

Amit itt elsősorban érdemes figyelni, az a dob-basszus együttműködése, mert ez minden további nélkül világszínvonalú produkció, különösen Lalli basszusgitárja mennyei, úgy tolja mint egy főisten, de a dobokra sem lehet semmi panasz, pontosan annyira dübörögnek, ahogy kell. A dalok amolyan Trouble-ízű, kissé sematikus nóták, olyanok, melyek elsőre barátságosak, kedvesek a fülnek, másodikra-harmadikra azonban már sok izgalmat nem tartogatnak. Alighanem maga a főnök is elismerné, nem pont ezekkel a szerzeményekkel fogja megváltani a világot, de annyi baj legyen, ettől még ez egy ízig-vérig eleven rock album, amit érdemes elővenni.

Nagy szomorúságom a tételeket hallgatva a gitár visszafogottsága. Kétszer akkorát szólna az egész album, ha tisztességes szólók, markáns riffek követnék egymást, nem ezek a pillanat alatt fogant, odakent, harmatos szólamok. Világos, hogy egy dobostól ez is szép teljesítmény, ugyanakkor érthetetlen, miért ragaszkodik ehhez Björk, miért nem keres egy olyan húrmestert, aki az agyát is szétgitározza, ha kell. Elsősorban eszembe jutott Zakk Wylde, aki szintén hasonló közegben mozog, mondhatni lelki unokatestvér, hát ő olyan szintre emelte volna ezt a lemezt, hogy hú. Persze rajta kívül is akad az államokban ezerszámra jó gitáros, így hát ezt a trió formációt én Brant helyében átgondolnám, mert egy kvartett lényegesen nagyobbat szólna. Aki nem hiszi, járjon utána, tessék lecsekkolni a „Volt egyszer egy sivatag” dalait, és hozzá mondjuk az új Zakk Wylde videóklipet. (Neki is küszöbön az új lemeze)  7/10