Öt év alatt 1000 bejegyzés, megszámlálhatatlan lemezanyag 75 különböző évből, 40 különböző műfaji vagy egyéb jellemző címkével ellátva, a legkorábbi felvételek Skip James 1931-es nótái, a legújabbak a Sludge Mother bemutatkozásának videói, és ami a kettő közé befért...
...
Ez a kiadvány nem nagylemez, csupán egy ötszámos EP, azért ez is valami. Végre legalább a hivatalos bemutatkozása megtörtént napjaink egyik legígéretesebb frontcsajos bandájának Los Angelesből. Fel nem foghatom, mit tart odaát ennyi ideig, az első videójuk már 2 évvel ezelőtt fent volt a neten, tavaly azután sorra jött a többi, meg voltam róla győződve, hogy idén már egy teljes albumot gurítanak, ehhez képest ez nem egy nagy eredmény.
...
Valószínűleg a legszebb nem-karácsonyi karácsonyi album a Dead Can Dance férfi feléhez kapcsolódik, ez pedig a kivételesen ünnepélyes hangulatú Eye Of The Hunter 1999-ből. Brendan Perry első szólóalbuma. Napra pontosan 1999. október 4-én került a boltokba, aligha a karácsonyi ünnepek közeledte miatti üzleti szándékból. Ahhoz ez túl korai időpont, azonkívül nehéz elképzelni, hogy Brendan Perry bármiféle alkotói tevékenységbe kezdjen üzleti szándékból. Nem az a fajta fickó.
...
Mindig is azon a véleményen voltam, hogy míg a Jefferson Airplane menő zenekar volt, egyike a legjobbaknak, a Jefferson Starship fullban nyomta a gagyit, ezért messze kerülendő. Aztán belefutottam ebbe a lemezükbe. Azóta kicsit másképp gondolom. Igaz ami igaz, a Starship tényleg fullban nyomta a gagyit, ám attól még zenélni nem felejtettek el, és hagytak ránk maradandó értékeket is. Ezt a Spitfire lemezt úgy odatették, ahogy azt kell. Kicsit más, de meg lehet szokni.
...
Ha valaha volt egy zenekar, melynek a története igazolta, hogy a legreménytelenebb, legsivárabb, leglepusztultabb helyekről is el lehet jutni a zenélés révén a nemzetközi hírnévhez, az a Black Oak Arkansas . A southern rock legjelentősebb társulata a Lynyrd Skynyrd és az Allman Brothers után. Ez utóbbi kettő talán lényegesen ismertebb manapság, csakhogy ők honnan indultak? A fényűző nagyvárosból, Jacksonville-ből. Ehhez képest vajon melyik amerikai településen alakult a Black Oak Arkansas?
...
A szerelem a balekoknak kedvező… Ezt a lemezanyagot nem sokkal a Stay Hungry beszerzése után másolta át nekem üres kazettára általános iskolai osztálytársam, a mindentudó Takáczi Tomi. Ő árulta el a cím jelentését is: A szerelem csak a balekoknak kedvező, mert olyan szerencsétlenek, hogy végül a nők őket választják…
...
Volt egyszer egy Amerika... Clevelandben járunk, 1988-at írunk, amikor Joe Gizmo and the Spudmonsters néven megjelenik egy crossover thrash/hadcore metal banda első kazettája. Ezen még Roger Warmuth, azaz Joe Gizmo énekelt, de már az első lemez előtt kivált, a név is átalakult, maradt a The Spudmonsters elnevezés.
...
Emma Ruth Rundle egy kaliforniai születésű, Portlandban élő dalszerző-énekesnő, gitáros, billentyűs, univerzális zenész, aki mindeddig nem került látóterembe, most azonban végighallgattam friss megjelenését, a 2026-os These Killing Times albumot és nem bántam meg. Gyorsan és röviden néhány gondolat erről a lemezről.
...
A helyszín ezúttal Madison, Wisconsin-állam, Egyesült Államok. Itt alakult a rövid életű, kétlemezes Rapscallion . Az első demójuk 1988-as, a bemutatkozó lemez, a Gardens Of Machinery 1990-es, míg a szóban forgó második 1991-es. A korát messze meghazudtoló, saját kortársaihoz képest előremutató lemezt készítettek, ami a mai napig tökéletesen átadja a bennük lévő kreatív energiákat. Engem sok szempontból a Mother Love Bone zsenijéhez emlékeztetnek.
...
A dallamos rockzene kedvelői jól teszik, ha megjegyzik ezt a két nevet: Random Damage és Derailed . Szándékosan nem használtam a dallamos thrash metal megjelölést. A két zenekarban az összekötő kapocs Dean Doucet gitáros/énekes, aki utóbbi formációban Dean Boland néven szerepelt. Mindkét zenekar két-két albummal gazdagította az emberiséget, mégpedig nem is akármilyenekkel. Most a Random Damage második lemezét vesszük elő kicsit.
...
Folytatom tovább a kilencvenes években működött, teljesen ismeretlen, jobb sorsra érdemes kis thrash bandák bemutatását, mert ez egy olyan táptalaj, amiből néha döbbenetes értékek nőttek ki. Lásd és halld például a kanadai Genetic Error lemezét, ami 1995-ben jelent meg Superficial címmel. A zenekar még 1987-ben alakult Insanity néven, de bemutatkozó demójuk, a Toxic Planet 1988-ban már Genetic Error néven jelent meg. Mivel sem ez, sem a második nekifutás nem indította be a szekerüket, majdnem az első album előtt abbahagyták, aztán önerőből, saját kiadásban mégis összedobták ezt az anyagot. Még szerencse!
...
Ez is egy olyan album, amelyik komolyabban megdörrenti a hangfalakat. Egy groove-alapú, Dimebag-riffeken hizlalt betonozás a zenei alap (a hardcore thrash fanatikusok szinte elérzékenyülnek tőle), hullámzik a basszus (micsoda szólamok a Shattered Self nótában!), metszően éles, borotvaként hasító gitárok, és egy vaskos, rozsdás hangszín Jacob Hansen énekes részéről. Ő nem a kidolgozott énekdallamai révén próbált érvényesülni, inkább izomból oldotta meg a feladatot.
...
Zsírkréta Halál!!! Ez aztán a zenekarnév. Tévedés kizárva, mint látható ott egy zsírkréta a kis Johnny markában, és 1999-es élő lemezük borítóján is cápafejű zsírkréta vicsorog a világra. Ők ezt választották, valószínűleg viccesnek találták. Pittsburghben alakult a csapat 1993-ban, feltehetően poénból, és független kiadásban készítették ezt a zseniális bemutatkozó albumot. Tévedés kizárva, ez a lemez úgy zseniális, ahogy van!
...
Képzeletbeli utazás Dél-Koreába, egészen pontosan Szöulba. Totális letaglózás a Crash lemezanyagával való találkozás az avatatlan fül számára. Villámgyorsan nézzünk csak utána, mikor is indult a Soulfly? Egészen pontosan 1998 áprilisában, ekkor jött ki a bemutatkozó lemezük! Vagyis ez a koreai banda már akkor játszotta a Rizzo-féle beszúrásokkal, és Cavalera-ízű ordításokkal fémjelezett, indusztrális alapú sci-fi thrash zenéjét, amikor a brazilok még el sem indultak. Na persze, Sepultura már létezett, és a Chaos AD, Roots lemezek elegendő táptalajt nyújtottak a távol keleti izmozáshoz, de ez akkor is pazar teljesítmény!
...
Ki gondolta volna a huszadik század elején, hogy napjainkban közel annyi lesz a kalózbandák száma, mint I. Károly korában? Az 1600-as években a kalózkodást a legnagyobb gaztettek közé sorolták, a tisztességes kereskedelmi hajóktól pedig megkülönböztetésképpen privatérnak, azaz ”private men of warre”-nak nevezték a fekete lobogó alatt megjelenő hajókat.
...
Talán a valaha rögzített legjobb blues anyag egy teljesen fehér bandától a J. Geils Band nevéhez fűződik. A zenekar névadója, vezetője, gitárosa volt John Geils , de alapvetően nem róla szólt ez a történet. A bandának két komoly kaliberű zenésze volt, az egyik az énekes, aki Peter Wolf művésznéven működött, egyszemélyben alakítva Pétert és a farkast, de még rajta is túltett név és fazon tekintetében a zseniális technikájú szájharmonikás, aki magát szerényen csak Magic Dick nek, azaz Varázsvesszőnek hívta. Vagy Mágikus Dorongnak, ha így jobban tetszik, mert nem szeretnék vulgáris lenni.
...
Nem ez a kedvenc lemezem tőlük, hanem a Physical Graffiti , de van két sztorim Led Zeppelin témában, és a második érinteni fogja ezt az albumot. Elsősorban elmesélném, miképp ismertem meg közelebbről a zenekart, mármint a zenéjüket természetesen, azután felidézem egy régi szép csajos emlékemet a Houses kapcsán.
...
Százszor is nekifutottam gondolatban ennek a lemezajánlónak, így kellene, úgy kellene, végül feladtam, írom, ami épp eszembe jut. 1989-ben járunk és már növöget a hajam, ezt képzelje el valaki. Növöget, de azért loboncnak nem lehetne nevezni. Hátul hosszú, elöl rövid, kiköpött német focistafrizura. A Thrash Metal a kedvenc műfajom, így nagy betűvel, mivel ennél durvább, gyorsabb, technikásabb zene nem létezik, legfeljebb a death metal, az viszont már nagyon szélsőséges, egy szót sem lehet érteni, vicc az egész.
...
Összesen három Walter Bishop ismeretes, ezek közül a két valós személy egyikéről lesz szó, mégpedig a juniorról. A legismertebb Walter Bishop egy filmszereplő, aki a Fox televíziós csatorna Fringe, azaz Rejtély című sorozatában szerepelt 2008 és 2013 között, nála valamivel kisebb hírnévnek örvendett egy Jamaicában született, New Yorkban letelepedett jazz dobos, a senior Walter Bishop, és az ő fiacskája volt a szóban forgó Bishop, a Walter.
...
Egy doom bandánál gyorsabb, egy klasszikus metal zenekarnál lassabb, mi az? A chilei Capilla Ardiente (magyarul: Ravatalozó) 2019-es lemeze. Nemes egyszerűséggel megcélozták maguknak a kényelmes középtempót, s mint ódon szellemvasút kocsijában a gyerekek, kellemesen borzongató utazásokat tesznek a múltban, a köréjük magasodó árnyak és a nyakszirtjükre lehelő láthatatlan, kámzsás alakok között.
...
A tarkabarka és játékos lemezborítón szinte semmi nem utal arra, hogy ebből valami iszonyat súlyos, kőkemény metalba hajló, úttörő jellegű stoner doom bontakozik ki, velőtrázó üvöltésekkel és falat bontó gitározással, kivéve egyetlen motívumot: a kecskét! A kecske ott van, és aki az okkult metal bandákat ismeri, jól tudja, ha egyetlen csalhatatlan jele létezik ezen formációknak, az a kecskebak, legyen ez egy csupasz kecskekoponya, kecskeálarc, vagy kecskeszarvú démon.
...
Lassan, alig mozduló szélben az égen bálnává duzzadt felhők sorakoznak. Súlyos cseppekben kopog az ablakon az eső, miközben az erdei vadak, mint eltévedt lelkek, mint megsebzettek, mind az elmúló nap kihunyó alkonyatán merengenek. Derengő hold mutat nekik utat az éjszakában. Egyszerre meglódulnak, vad futásba kezdenek, majd egy tisztáson gyülekeznek, erőt merítenek a közös együttlétből, hogy újra és újra világgá üvöltsék féktelen fájdalmukat.
...
Ennek a lemeznek kissé értelmezhetetlen története van: a Lääz Rockit tagsága nem sokkal a kiválóan sikerült Nothings Sacred (1991) album után megvált ütősétől, a perui Dave Chavarri -tól, majd Matt Vander Ende csodadobossal együttműködve, Gack néven kiadott egy ízig-vérig Lääz Rockit ízű, önmaguknál valamivel finomabban árnyalt lemezt. Ezután szinte azonnal feloszlottak… Hogy pontosan miért és hogyan, azt csak ők tudják.
...
San Carlos, Kalifornia, Egyesült Államok. Egy 1993-ban alakult zenekar megjelenteti bemutatkozó lemezét. Nem lett belőle nagy robbanás, minden igyekezet ellenére. Annyi volt mindössze a probléma, hogy a thrash rajongói általában nem kedvelik sem az idegen közegbe tett kalandozásokat, sem a sokat sikongató énekeseket. Nem ehhez voltak szokva akkoriban, hiszen sem Hetfield, sem Araya, sem Mustaine nem erről volt híres. Néhány magas hang még belefér, mint például Belladonnánál, de hogy minden dal ezekre a megoldásokra legyen kihegyezve, az már sok. David Michael volt ekkortájt a csapat énekese, és beleadott mindent. Őt nem igazán érdekelte, mit szól hozzá a közönség. Úgy tűnik nem igazán tetszett nekik.
...
Helyszínünk Chicago, és egy egyetlen lemezes zenekar van terítéken, a Stonehenge . Szinte semmit nem lehet tudni róluk a tagok nevein kívül. Úgy tűnik, zenei vonalon nincs semmilyen értékelhető utóéletük. Egyedül a dobos, Scott Davidson szerepelt néhány formációban, a többiek talán abba is hagyták a zenélést. John Post volt a basszer, Josh Ciralsky gitározott, és John Scrip énekelt/gitározott.
...
A Communion Of Souls nevű norvég zenekar a manapság nem éppen divatos heavy/speed/power metal berkeiben mozog. Akiknek tetszenek a Helloween-albumok zenei körítései, de kicsit soknak érzik a Kiske/Deris-féle magas labdákat, azoknak nagyon bejöhet a COS, mert ők is hasonló vizeken eveznek, de közel sem mennek annyira bele a sikolyok, kitartott hangok világába, mint német kollégáik.
...
Ha már nemrégiben ajánlottam a kanadai Crowbar egyik kiváló albumát 1972-ből, akkor úgy illik, hogy az amerikai Crowbar egyik kiadványa is terítékre kerüljön. Választásom a 2014-es Symmetry In Black lemezre esett, mert több szempontból a legjobbnak gondolom az egyébként terjedelmes és impozáns diszkográfiában.
...
A Sneaker Pimps nevű zenekar 1994-ben alakult a szigetországban fekvő Hartlepool városkában. Chris Corner és Liam Howe találkozásával kezdődött a történet, ők még tinédzserként ismerkedtek meg egymással a ’80-as években. Mindketten érdeklődtek a lemezfelvételek és a stúdióban végzett kísérletezés iránt, ezért F.R.I.S.K. néven zenekart alapítottak, és elkészítették a Soul of Indiscretion EP-t, amely a trip hop egyik korai példája volt. A beat és az akusztikus folk hangzás keverékét további két instrumentális EP-n vitték tovább: a F.R.I.S.K. és a World as a Cone című anyagokon.
...
A De La Tierra ( A Földről) elnevezésű kvartett különleges hardcore szupergroupként alakult 2012-ben, Sao Paoloban. Az alapító tagok között volt Andreas Kisser , a Sepultura gitárosa, mellette gitározott és énekelt Andrés Gimenez az argentín A.N.I.M.A.L formáció motorja, a basszusgitárt Sr.Flavio , a szintén argentin Los Fabulos Cadillacs tagja kezelte, míg a doboknál egy Miami születésű, latin származású dobos ült, Alejandro González Trujillo , a Mana nevű mexikói bandából.
...
Lassan ránk telepszik a november. A hideg éjszakák fenyegető hangulatát oldhatja a kandallóban pattogó tűz mellett megszólaló zene, amennyiben illeszkedik a csendes, komor esték hangulatához. Egy ilyen hangulatfestő albumot ajánlok a zenehallgatók figyelmébe azzal a figyelmeztetéssel, hogy ez nem európai, nem is amerikai gyökerű muzsika, hanem Indonéz illetőségű. Egy akusztikus hangszerelésű, sajátos mesevilágot teremtő, mágikus-misztikus alkotásról van szó, amelynek a Bandcampen olvasható leírásából teszem közzé az alábbi részletet:
...
John Lee Hooker egyike volt a zenetörténelem legtalányosabb alakjainak. Sem születési ideje, sem annak helye nem egyértelmű. Egyes források szerint 1912-ben látta meg a napvilágot, mások szerint 1917-ben, míg ő maga ragaszkodott az 1920-as évszámhoz. Hivatalos dokumentum egyiket sem igazolja, ami szegény származásával – részben – magyarázható, mivel nincstelen bérmunkás családba született, ahol összesen 9 gyermek cseperedett. Születési helyeként hol Tutwiler, hol Clarksdale szerepel, a Wikipédia oldalán mindkettő. Vagy itt, vagy ott pottyantotta le a gólya, lényeg, hogy vendégünk volt itt a földön, ahol 2001-ben, 81 vagy 83, esetleg 88 éves korában elhunyt.
...
Ez nem a mindenki által ismert Crowbar , de ezt a lemezüket hallva semmi szégyenkezni valójuk nincs New Orleans legendáinak a kanadai elődök miatt. Igaz, ha a két zenekar fajsúlya közti különbséget zongorázni tudnám, akár fel is léphetnék vele… Például egy olyan bandában, mint ez volt. Valami csodálatos, ahogy nyomták a blues alapú, könnyed slágereket. A gitárok itt amolyan kísérő jelenségek csupán, mégis óriási hangulata van a nótáknak, ez tény. Egy kis herfli, egy kis csörgő, medveként brummogó basszus, hozzá ragadós vokálok, és kész a recept Crowbar módra.
...
Az Orlandoban alakult Naphobia egyike volt Florida beváltatlan death metal ígéreteinek. Pedig egyetlen megjelent nagylemezükön nem akárkik segítették őket: Chuck Schuldiner (Death) vendégénekesként szerepelt, Gene Hoglan (Dark Angel) a dobritmusok ötletelésében vett részt, de ha már ott volt, néhány nótát fel is dobolt. A Naphobia név a No Phobia összeolvasása kis módosítással. A banda 1989-ben készítette első felvételeit és 1996-ig létezett.
...
Uhhh… ez aztán a szélsőséges lemez! Hosszas töprengés után sem találtam a memóriámban ehhez foghatót. A bombasztikusan erős és a kibírhatatlan dalok elegyét általában nem kínálja egyik előadó sem, érthető okoknál fogva. ”Darabkák belőlem” közli a cím, megpróbálva felkészíteni arra, amire képtelenség. Egy énekesnő természetesen lehet sokoldalú, készíthet vegyes műfajú szerzői lemezt, ettől még lehet az album akár különleges csemege is, ez esetben azonban véleményem szerint túllőttek a célon.
...
Megjelent Tony Iommi legújabb szólólemeze, a From The Dark . Talán kicsit meglepően hangzik, de mindössze a negyedik a sorban, amely sorban több éves szünetek vannak. Az első, a puritán módon Iommi címre keresztelt korong 2000-ben, azaz 26 évvel ezelőtt került a boltokba, az új éppen tegnap. Sokat változott azóta a világ, de Iommi nem. Ő már csak maradt, aki volt, 78 évesen is ugyanolyan vehemenciával nyúzza legendás Gibsonjainak húrjait, mint siheder korában. A rock segít az öregedés ellen?
...
Kortrijk városa egy kb. 80 ezres település Belgiumban, innen származik az Anesthesy nevű death metal zenekar, akik elmondhatták magukról: Anesthesia lehet több is, de Anesthesy csak egy van. Így igaz. Az együttes két nagylemezt készített a kilencvenes években, az egyik volt az 1994-es Exaltation Of The Eclipse , a másik 1998-ban a The Fifth Season . Most ez utóbbiról lesz szó.
...
A német Anesthesia Hamburgban alakult 1988-ban, a Helloween láz kellős közepén, ám ez nem érdekelte különösképpen őket, mert thrash metalban képzelték el a jövőjüket. Azonban az elképzelések nem találkoztak tökéletesen a gyakorlattal, nem ment minden simán, évekig küszködtek, mire végre eljutottak a nagylemezhez, melyen már öten szerepeltek, az alapító négyeshez képest megváltozott felállással. Végül ez az egyetlen lemez lett a hattyúdaluk is egyben, mégis érdemes rákeresni, mert ritka igényes, komplex kis anyag.
...
Az Új-Mexikóban, Albuquerque városában alakult Anesthesia 2001-ben készítette első demóját, 2006-ban bemutatkozó nagylemezét, majd máig tartó pályafutása alatt összesen öt albummal örvendeztette meg a thrash metalt kedvelő lakosságot. A város falain túlra nem igazán szárnyalt a hírük, ezért népszerűsíteném most őket a diszkográfia szerint harmadik nagylemezzel, mely a Deviants of the Wild címet viseli.
...
Egy Zágrábban alakult horvát négyesfogat második albuma volt a Bone 1995-ben. A műfaj thrash metal, kifogástalan angol nyelven énekeltek, meglepő minőségben zúztak, ha összevetjük a korong dalait az akkori magyar mezőnnyel. Voltak nekünk is thrash bandáink ekkortájt szép számmal, csak ők – tapasztalataim szerint – kissé egysíkúan betonoztak. A horvátokra ezt nem lehet elmondani, legalábbis erre a négy srácra: Tomislav Vučetić basszus, Thomas Balaž dob, Danijel Ivančev gitár, Vedran Kralj ének.
...
Mire 1988-ban a Lord együttes hivatalos bemutatkozó albuma megjelent, már vastagon benne voltam a rockzenében. Főleg a heavy metal bandákat favorizáltam, mint a Pokolgép, Ossian, Twisted Sister, Helloween, mert ezekben volt igazán kakaó, ugyanakkor a hagyományos rock is érdekelt, sőt valamennyire a nem túl kommersz pop is, csak legyen benne legalább egy elektromos gitár.
...
A Nina Hagen Band bemutatkozó lemezének utolérhetetlen báját részben a német nyelvű szövegek, részben a korszellemnek megfelelő újhullámos zenei megoldások adják, így már ennek meghallgatása is különleges élvezetet kínál a mai zenehallgatók számára, azonban a hozzá tartozó TV-felvétel megtekintésével válik a történet maradandó élménnyé.
...
A fehér blues forradalom ezzel a zenekarral kezdődött. Paul Butterfield Blues Band , Chicago, 1963. Alapjait képezte a szájharmonikás/énekes Paul Butterfield és a gitáros Elvin Bishop , ez volt a mag. Kezdetben duóban léptek fel a város különböző pontjain, majd beszállt hozzájuk két fekete muzsikus Howlin’ Wolf kísérőzenekarából, Jerome Arnold basszer és Sam Lay dobos. Valamivel később, nem sokkal a bemutatkozó lemez előtt lépett be Mike Bloomfield gitáros, valamint Mark Naftalin billentyűs – az első albumon ők így együtt hallhatók. Ma már mindez történelem, akkoriban…
...
Miként a rothadó avart fürkésző patkányszemek révednek közömbös megnyugvással a lebukó napkorong vérserkente árnyéka mögötti tétova csendbe, úgy emelik fel fájdalmas hangjukat a stoner/doom zenekarok világszerte az idő könyörtelen múlása ellen. Utóbb épp Skócia zordon tájain éledtek újjá a markáns riffeken táplált hangfőzetek, azon bűvös párolgású kotyvaszok, melyekből egyetlen csepp máris tartós függőséget eredményez.
...
Ginger Baker (1939-2019) életművének egy kevésbé ismert darabja az Eleven Sides Of Baker című nagylemez 1977-ből. A cím utalás a 11 felvételt tartalmazó anyag sokszínűségére, műfaji összevisszaságára. A népes számú közreműködő itt mint Ginger Baker barátai szerepelnek, a valóságban inkább éppen ráérő vendégzenészek voltak, akiknek jól jött egy kis örömzenélés a világhírű kolléga társaságában. Baker ekkor éppen zenekar nélkül volt, jóval a Cream zajos sikeri után, de még a Hawkwind tagságához való csatlakozása előtt.
...
Anyukám 1986-ban vette meg a család első lemezjátszóját, egy Tesla gyártmányú, fadoboz megjelenésű, rém egyszerű szerkezetet; a rá illeszkedő fatető tartalmazta a hangszórót. Igen, azt az egyet. Tehát minden rendű és rangú hanglemezt monoban játszott. De ki figyel oda ilyen jelentéktelen részletekre tizenévesen? Ha a készülék nincs, akkor a zene, valamint a zene nyelvén leírt kis és nagyvilág csak a rádión, tévén keresztül áramlik a házba és az nem ugyanaz. A lemezjátszó volt a kor hírmondója, íz- és ízlésfokozója egyben.
...
Mint fákról aranysárgán földre hulló levelek, úgy peregnek alá a rockzene megkerülhetetlen törzsének göcsörtös ágáról a stoner/doom kiadványok. A lassanként elhalványuló napsugarak által körülölelt hajnali derengésben kibontakozó fájdalmas életösztön átadja helyét a… rozsdabarnára égett… önkívületi lázban égő… Na, az a lényeg, hogy megint itt egy kurva jó lemez. Pont.
...
Egy végtelenül letisztult hangzású, nyugalmat árasztó, kellemes, pihentető blues album John Mayall diszkográfiájából. Meglehetősen eltér a szintén ugyanezen év márciusában rögzített Empty Rooms hangulatától. Az ottani country/western témák helyébe egy álmodozóbb, filozofikusabb tónus lépett, még az úgynevezett talpalávalónak szánt dalok is visszafogottak, puritán egyszerűségükkel varázsolnak.
...
A Kanadában alakult Entropy zenekar két kilencvenes években fogant thrash metal albumát hallgattam meg a mai napon, ezekről szeretnék néhány mondatos jellemzést megosztani. Mielőtt azonban ebbe belekezdenék, nézzük meg mit jelent a név, mert ezzel nem minden nap lehet összefutni.
...
És már jönnek is! Ahogy az októberi mocskos esős napok beköszöntenek, máris úgy rajzanak a stoner/doom albumok mint a poloskák. Rögtön itt van az amerikai Secrets of Lost Empires második albuma, a Velvet Abyss . Az első 2019-ben jött ki Waiting címmel, merő véletlenségből szintén októberben. Nem volt hozzá szerencsém, ahogy a banda is új számomra. Székhelyük Phoenix, Arizóna, trióban nyomulnak, szokványos felállásban, és egész jól zenélnek szerintem.
...
A Raging Slab (Dühödt födém) elnevezésű zenekar életpályája egyike a rocktörténelem megmagyarázhatatlan rejtélyeinek. Az együttes 1983-ban alakult New Yorkban, de nagylemezhez csak 1987-ben jutott. Nem is minden alapító tag várta meg ezt a debütálást, hogy aztán fontos tagcserék után végre a szekér beinduljon, majd az első megjelenést követően több mint 15 évnyi masszív jelenlét, koncertezés, és összesen hat stúdiólemez megjelenése dacára, mint alapvetően sikertelen formáció végül leállópályára kényszerüljenek.
...
1969-ben Tina Turner kereken 30 esztendős volt, még távol a rocknagyi korszakától, s még távolabb a Simply The Best hősnőjétől, de már távolodott attól a fiatal soul-pop énekesnőtől is, aki 1958-ban Little Ann néven első felvételeit elkészítette. Hangjának árnyalata ugyanakkor már a negyvenes éveit idézte, holott állítása szerint tartózkodott minden nemű alkoholos ital fogyasztásától, mint jó keresztény.
...
A nyolcvanas évekkel kapcsolatban számos negatív véleménnyel lehet találkozni különböző fórumokon, sokan förtelmes gagyinak tartják az ekkor fogant lemezanyagokat, különösen az évtized első felében készülteket, holott véleményem szerint akadt ott és akkor értékes muzsika éppen elég. Igaz, ami igaz, ez a véleményem nekem sem túl régi, rám is lehangoló hatással volt számos ekkortájt működő formáció, és inkább az 1986 után felerősödő heavy metal mozgalom termékeiben láttam fantáziát éveken keresztül.
...
Nyakunkon már az október, lassan ismét beköszön a doom metal szezonja. Addig is, amíg a legfrissebb megjelenések megérkeznek, hangolódjunk rá az egyre sötétedő nappalok okozta melankóliára egy kiváló brazil zenekarral, amely az idétlen Son of a Witch nevet választotta magának 2008-ban. Bár a csapat hosszú idő óta hallgat, még nem oszlott fel, van remény a feltámadásukra a jövőben.
...
Nem sok jóra számítottam Rudán Joe kinézetű, veterán ska punkok egyesülésétől, kik fénykorukban sem tartoztak a punk rock élvonalába, de újfent bebizonyosodott… mi is? Két dolog: a. öreg kutya is haraphat nagyot b. a hírnév nem feltétlenül minőségi fokmérő.
...
Ha valaki az Ohio államban fekvő Springfield városkában jár, érdekes emléktáblára bukkanhat. Azt jelzi, hogy itt kezdődik a Johnny Lytle Avenue , az utca, amelyben egykor az ismert jazz vibrafonos élt. Talán nem tartozott a vibrafonosok közvetlen élvonalába, abba a szűk körbe, amelybe Lionel Hampton, Milt Jackson, Bobby Hutcherson, Gary Burton, Roy Ayers nevét szokás sorolni, életpályája mégis terjedelmes és izgalmas. Ebből a maratoni diszkográfiából ajánlom most sorrendben negyedik és ötödik lemezét.
...
Amikor olyan albumok kerülnek említésre, amelyek a grunge és a hard rock közötti határmezsgyén egyensúlyoztak a kilencvenes években, akkor általában rendre dallamos metal formációk grunge felé mozduló produkciói kerülnek elő, mivel viszonylag kevesen kirándultak az underground punk területéről a hagyományosabb rock felé. Hasonlóan kevés volt a már eredendően grunge-os hard rockot hirdető formáció. Éppen ezért az Észak-Karolina-i Charlotte városkából startoló Animal Bag jogosan számíthatott némi hírnévre, akár komolyabb befutásra is. Nem így történt…
...
Az Etheral Tomb egy aránylag fiatal zenekar, lényegében Alexander Senum gitáros/énekes projektje Kanadából, Ontario környékéről. Az együttes minden eddigi hangzóanyaga szépen áttekinthető a Bandcamp oldalukon. Már 2022-es első felvételeiken trióban működtek, és ez most sincs másképp, de az első két lemezen szereplő basszer és dobos azóta lecserélődött, jelenleg Coltyn P. viszi a basszust és Casey Denton , a Primitive Rage tagságából vette át a dobot.
...
Elvin Bishop a rockszakmában hihetetlennek tetsző módon valóban Elvin Bishopként született 1942. október 21-én, tehát hamarosan ünnepli a 84. születésnapját. Ő volt megalakulása idején a Butterfield Blues Band első számú gitárosa, egészen Mike Bloomfield felbukkanásáig. Amikor a bemutatkozó lemezük megjelent, akkor aztán átnyergelt a ritmusgitárra, így a Butterfield Blues Band első lemezén mindketten hallhatók. A másodgitáros szerep azonban annyira nem tetszett neki, ezért 1968-ban megalakította a saját társulatát, annak ellenére, hogy az anyazenekarból sem lépett ki azonnal, velük még egy nagylemezt készített ugyanebben az évben In My Own Dream címmel.
...
Ahhoz képest, hogy németek… Ahhoz képest, hogy német nyugdíjasok, alapjáratra hangolva, zötyögős gitárokkal, komótos riffeléssel, szerintem tök jó kis anyagot hoztak össze már megint. Az első volt a Retreat 2022-ben, egy árnyalattal halványabb album, de szintén ajánlott a műfaj kedvelőinek. Ez a műfaj pedig szakállas doom szeretne lenni, legalábbis papíron, mert a hangfalakból már inkább csak doomos hangulatú. borongós rocknóták jönnek elő, nem doom metal.
...
Általában olyan előadókat és albumokat szoktam kritikával illetni, amelyek mindenképpen érdemesek a figyelemre, függetlenül attól, melyik korban, milyen műfajban működtek. Most sem lesz másképp, azt mégsem fogom elhallgatni a bevezetőben, hogy bár szeretem a bluest, azon belül a fehér blues-t sem tartom minőségben alacsonyabb rendűnek a feketénél, a Canned Heat zenekar életműve nem késztet feltétlen rajongásra. Őszinte leszek, remélem nem bántom meg vele a csapat rajongóit, szerintem azon együttesek közé tartoztak ők éveken át, akik valósággal ölték a bluest. Fogtak egy jól bevált, ősrégi sémát, arra írtak valami szöveget, és addig húzták-nyúzták-dagasztották, amíg el nem aludt a hátsó sorokban is mindenki.
...
Szeretném felhívni a magyar zenehallgatók figyelmét egy tehetséges, fiatal svéd zenekarra, akik dallamos old school thrash metalt játszanak és a napokban jelent meg bemutatkozó lemezük. A kiadvány számos gyermekbetegségtől szenved, így kizárnám a mesterséges intelligencia alkalmazását, bár a mai időkben erre nincs már garancia sehol. Itt elég sok nazális énekhang, sutaság, tipikus kezdő metalos ”váratlan fordulat” előfordul, mégis, mindent összevetve teljesen elfogadható a debütálás, sőt, kifejezetten kellemes meglepetés volt a banda felfedezése.
...
Nagyjából 10 éves korom óta hallgatok tudatosan zenét, 12 éves korom óta gyűjtöm a különböző hanganyagokat, sokszor szolgált már számomra ez a hobbi nem várt meglepetésekkel, de ha nekem valaki azt mondja, akár csak néhány évvel ezelőtt, hogy eljön az idő, amikor Ike és Tina Turner lemezeit nagyra fogom értékelni, egészen biztosan kinevetem. Pedig eljött. Nem is annyira régen, a tavalyi év folyamán…
...
A Clevelandből származó James Gang eredendően egy power rock trió volt Joe Walsh - gitár/ének, Tom Kriss - basszus, és Jim Fox dobok felállásban, de már a bemutatkozó 1969-es lemezen is több közreműködő teret kapott, mint ahogy a későbbiek során különböző ki-be szállások révén állandósult is náluk ez a fajta képlékenység. A szóban forgó nagylemezük már a hatodik volt a sorban, és számomra elsősorban azért érdekes, mert erre beszállt hozzájuk az a Tommy Bolin (gitár), akiről a Zephyr életpálya kapcsán már megemlékeztem.
...
Nemrégiben írtam néhány sort az amerikai The Well friss nagylemezéről, ami kapcsán megjegyeztem, érdemes utánanézni a korábbi anyagaiknak is. Így is tettem, és meg kell mondjam már az első lemezük teljesen elkapott. Igazából a Samsarát, és az újat tartom kifejezetten erősnek, a köztük lévő másik kettőt, a Pagan Science és Death and Consolation című lemezeket egy árnyalattal halványabbnak érzem. A zene nagyvonalakban ugyanaz mindegyiken, talán csak annyi, hogy a kettes-hármas albumokon túlságosan markánsan kijön a kísérletezős Pink Floyd iránti tisztelet. Ugyan nincsenek nyúlások, vagy direkt témák, de az utánérzés mindvégig ott vibrál a levegőben.
...
Valamikor a kilencvenes évek vége felé a TV Polonia egyik műsorában szerepelt a Dikanda nevű zenekar. Elsőre megjegyeztem a nevet és a bandát, mert tisztán lejött, mennyire rendhagyó módon közelítik meg az együtt zenélést. A felszínen ugyan az éppen aktuális világzenei mozgalom jellegzetes képviselőit láthattuk bennük, hegedűvel, nagybőgővel, ütőhangszerekkel támogatva, a mélységben ott lapult a rockhoz való kötődés, a nyersebb tónus. Ráadásul lengyel zenekarként nem annyira a saját folklórból merítettek, hanem a Közép-Kelet európai népek népzenei kincséhez nyúltak.
...
Jó dolog új zenekarokat megismerni, fontos, hogy a mai fiatalok is képviselhessék magukat a rockzenei térképen, minden új banda más és más árnyalattal gazdagítja a kortárs színteret, gondoltam magamban a számomra semmitmondó nevű The Well trió friss nagylemezét hallgatva. Annál nagyobb volt elképedésem, amikor utánanézve a bandának, azt láttam, hogy ez már a negyedik albumuk, és 2012 óta jelen vannak ezen a bizonyos színtéren. Igaz, hogy leginkább odaát, az óceán túlsó oldalán, Austin környékén ismerik őket, azért a You Tube sem éppen szűkmarkú The Well videókban, csak éppen ezek engem eddig rendre elkerültek. Okkultas-doomos hatású stoneres alteros zenekar, füstösen gomolygó, mégis dallamos felvételekkel. Határozottan ...
Eszméletlen, mit hoztak ki tegnap Scott Ianék... Óriási öröm, ám bosszúság is egyben. Pályafutása lemezét rittyentette össze az Anthrax , legalábbis a Belladonnás-féle felállás, és talán nem én vagyok az egyetlen, aki sajnálja kicsit az időzítést. Pont most? Miért nem lehetett 10 évvel ezelőtt, 20 évvel ezelőtt, vagy még korábban. Akkor szólt volna akkorát, amekkorát a zenekar is, a műfaj is, az anyag is megérdemelne. Mert a mai fogadtatása sajnos nem lesz világszerte akkora siker, amire a fiatalabb generációk odafigyelnének. Nekik ez már jó esetben egy vállvonogatás, hümmögés, nem rossz, nem rossz, de nem fognak tudnak mit kezdeni vele.
...
Hatodik osztályos koromra már nagykanállal faltam a rockzenét, és magamba szippantottam mindent, ami a metal vagy rock címke alá befért. Elképesztő jelenet játszódott le, amikor az egyik osztálytársam, név szerint Kukac, megjelent a tanteremben ezzel a bakelit lemezzel feltarisznyázva. Mivel könyveit és füzeteit valóban egy zöld katonai tarisznyában hordta ( ezen természetesen jelvények, feliratok sokasága ) így a korongot külön arra a célra szánt nylon szatyorból bányászta elő. Csak bámult minden srác. Mekkora kincs!
...
Idén nyáron életének 91. évében elhunyt a jazz egyik kimagasló előadóművésze, a zongorista Abdullah Ibrahim , aki Dollar Brand néven is készített lemezeket. Rá most a Children of Africa című lemez ajánlásával emlékezünk. Bár a művész neve nem lehet teljesen ismeretlen a magyar közönség előtt, egyetlen lemezének elemzésével sem találkoztam az interneten, mint ahogy zenéjének jellemzése is kimerült néhány semmitmondó frázisban.
...
Bill kapitány blues cirkuszával szeretnék emlékezni a napokban elhunyt énekes kivételes életpályájára. Véleményem szerint a legjobban sikerült szólólemeze ez, bár azon a véleményen vagyok, hogy tőle egy gondosan összeválogatott Best of anyag lenne az igazán űtős, Hobo és István a király számokkal támogatva. A sorrendben harmadik saját kiadvány talán kevésbé ismert részleteiben, mert a Bill kapitány blues ugyan gyakran felcsendült élő koncerteken, szintúgy a Romalány blues is előfordult néha, az összes többi nóta valamiért nem képezte részét a műsoroknak.
...
A Sex Action kifejezetten az a zenekar, amit ott és akkor kellett elkapni. 1990-ben, a Fekete Lyukban, amikor még a közönség nagy része darkokból állt, mégpedig dark csajokból. Gruftiek vagy gótok, vagy mit tudom én mik. Fekete volt a körmük, a hajuk, a zoknijuk, harisnyájuk… szerintem még a legféltettebb kincsük is, ott belül. A lelkükre gondolok természetesen. Na, nem mintha ott lettem volna ezeken a Lyukas estéken, sajna ez kimaradt. De ami kimaradt, azt vidéki prosztóként igyekeztem pótolni, így amikor egy osztálykiránduláson budapesti darkokba botlottunk, egy éjszaka alatt gyorsan megvolt a connection , innentől már lehetett Pestre menni, élménybeszámolókat hallgatni és tartani.
...
„ Leült az ördög az orgonához, a sánta kántor menekült ” Bő egy hónap múlva ünnepli 86. születésnapját Manfred Sepse Lubowitz, azaz Manfred Mann , billentyűs, orgonista, zeneszerző. Úgy tudom hivatalosan nem szerzett doktori címet, zenei életműve alapján azonban messzemenőkig megilleti ez a titulus. Ő az a ”csodadoktor” vagy ”orvosságos ember” akinek minden lelki bajra van ellenszere, a saját zenekarai által játszott muzsika. Hatvanas évek, beat korszak? Manfred Mann. Hetvenes évek, progresszív rock? Manfred Mann's Earth Band. Hetvenes évek, jazz rock? Manfred Mann Chapter Three.
...
Billy Idol Cyberpunk lemeze egyike volt a szekszárdi Metal Patkány Rockzeneműboltnak köszönhető felfedezéseimnek a kilencvenes évek elején. Az album 1993-as kiadású, de arra már nem emlékszem, mikor érkezett a CD-lemez a Patkányba, ahol szépen elpihent a polcon a többi olyan anyag között, amikért nem kapkodott annyira a nép. Valahogy ezért sem, pedig akárhányszor tettük a lejátszóba, Gyulával, a boltvezetővel mindig megállapítottuk, mekkora nagy zene! Ugyan nem az a kifejezett dallamos, punkos rock’n roll, ami miatt a szőke srácot megszerettük, mondhatni teljesen más kávéház, mégis megunhatatlan.
...
Ezt a kissé megkésett lemezajánlót csak azért tolom fel a netre így augusztusban, bő öt hónappal a megjelenése után, mert olyan nagy áradozás nem fogadta Magyarországon az albumot. Egyetlen lemezkritikát kapott a hazánkban működő fórumoktól és ez bizony kevés, bár abban a szerző a maximális pontszámmal értékelte, ez tény. Az anyagon köztudottan Crowbar/Down/Type O’Negative muzsikusok játszanak, vagyis nem akárkik. Talán kaphattak volna kicsit több pozitív visszajelzést is, hiszen az év egyik legjobb albumát dobták össze.
...
Az volt az érdekes a Dog's Damour zenekarban, hogy formailag a glam/sleaze bandákhoz húzott, tartalmilag viszont nem. Felületes hallgatónak talán fel sem tűnik Dog’s lemezeket hallgatva a nyilvánvaló különbség, ami elválasztotta őket az összes többi dallamos rock zenekartól, még a hozzájuk legközelebb álló Quireboystól is. Ez pedig nem más, mint a dalokban megmutatkozó keserédes, mélabús életérzés, a kivert kutya-sirám. Valószínűleg a rocktörténelemben senki nem volt képes olyan szívhez szólóan sajnálkozni saját sorsának szerencsétlensége felett, mint London megkésett prófétája. Timothy Taylor , röviden Tyla .
...
Bob James életrajzával nem foglalkoznak a magyar oldalak, nem tartozik ő a jazz legendák közé, elég legyen annyi, hogy idén karácsonykor fogja ünnepelni a 87. születésnapját, és 1963-tól napjainkig készít billentyűs albumokat. Szokványos trió felállásban kezdte, zongorával nyitott, majd hamarosan bevonzották az elektromos orgonák, és a hetvenes években készített három CTI lemeze hozott számára kisebb hírnevet. Sajnos ezek a végtelenül nyálas, kommersz szemetek nem nyitották rá a szemét arra, hogy mégis inkább a zongoránál kellene maradnia, a nyolcvanas években még mélyebbre süllyedt, ekkor már a szintetizátorok varázsolták el, azonban 1990-ben dobott egy érdekeset! Most erről lesz szó.
...
Valószínűleg a Steppenwolf zenekar legjobban sikerült albuma az 1974-es Slow Flux , ami már a hetedik volt a sorban. A banda ugyan emberfeletti berobbanást produkált 1968 sikernótájával, a mai napig rockhimnuszként számontartott Born To Be Wild- al, aminek köszönhetően a debütalbum is brutálisan fogyott, azért ezen nem volt minden számban igazán dögös zene. Egy csúcsnóta eladta a teljes lemezt, sőt, kis túlzással a banda egész pályafutását sínre tette, ez végeredményben kilenc nagylemezt és az 1976-ig tartó élettörténetet jelentett, nem számítva John Kay énekes egyéb tevékenységeit.
...
Ezt nevezem visszatérésnek! Utoljára 2019-ben hallatott magáról a ska punkban utazó The King Blues , és az is egy erősen megkérdőjelezhető, zseniálisnak nehezen minősíthető bábelőadás háttérzenéje volt, majd 7 év szünet következett, és most teljes gőzzel támadnak a londoniak! Az új lemez nem egy szimpla anyag semmilyen szempontból. Ez ugyanis egy 24 számos dupla album, melynek minden egyes nótájához zenei videó készült. Igaz, a videók mindegyike ugyanazon a helyszínen felvett stúdió-örömködés, de legalább van bennük élet!
...
Skóciáról ami eszébe juthat az embernek, az általában folyékony, és nem annyira a jelentős folyóikra gondolok, mint a Tay vagy a Tweed, hanem az olyan márkákra, mint Ballantines, Johnny Walker és Chivas Regal. Esetleg még a Szupernagyira is emlékszik néhány magyar TV-néző, akinek épp skót juhászkutyája majszolja a skótkockás abrosszal megterített asztal melletti reggelijét, holott amire igazán büszkék lehetnek a skótok, az a Dumfermline városkában 1968-ban alakult Nazareth zenekar.
...
Az Army Of Anyone nevű gárdát szupergroupként próbálták bevezetni a köztudatba a kétezres évek derekán, nem túl sok sikerrel. Némi magyarázatként szolgál, hogy a Filterből érkező énekes, az ex-NIN gitáros Richard Patrick együttműködésére a DeLeo testvérekkel a Stone Temple Pilotsból túl sokan nem voltak kíváncsiak, a doboknál helyet foglaló Ray Luzier nevét pedig a David Lee Roth rajongókon kívül senki nem ismerte, míg 2009-ben a Korn motorja nem lett. A zene sem volt könnyen definiálható, érdekes átmenetet hozott a grunge és a dallamos hard rock között, még némi stonerkedés is ott mozgott a háttérben.
...
Másfél évig dolgoztam a Mammutban, mint cipőbolti eladó, az ilyesmi nyomot hagy az ember lelkivilágában. Még manapság is sok kisebb-nagyobb epizód kiszabadul az évek fogsága alól. Például volt ott egy rendes tag, egy hozzám hasonló korú, korán kopaszodó kasszás, aki megsajnált engem a rengeteg szivatás miatt, amit a három másik eladó zenehallgatása miatt kellett elviselnem. Színleg ugyan velük tartott, hiszen a közös zrikálásnál nincs szebb közösségi élmény, ezt ő mint egykori katonatiszt jól tudta, de amikor csak ketten maradtunk egy nap…
...
2004-ben másfél évig dolgoztam Budapesten a Mammut Bevásárlóközpontban, mint cipőbolti eladó. Különleges világ volt, valószínűleg ma is az. Forgalomtól függően hárman-négyen szolgáltuk ki a vásárlókat. Fő feladatunk az eladás volt, de a raktározás, takarítás, nyitás-zárás, valójában minden az eladók munkakörébe tartozott. Annyit kell tudni erről, hogy ez 10 órás munkakört jelentett, félórás ebédszünettel, álló-mozgó üzemmódban. Leülni, elheverni a fotelekben még a korai órákban sem szabadott, azt a vendégek számára tartották fenn a tulajdonosok.
...
Az nem rossz, ha egy rock album feszül az energiától és közben még a dallamokra is gondot fordítanak. Ez már rég nem az a The Damned , amelyik 1976-ban bőszen riogatta a szigetországi agg- és kevésbé agg szüzeket, de a mikrofonnál az eredeti énekes Dave Vanian , a doboknál az elpusztíthatatlan Rat Scabies hallható, míg a gitárt Kris Dollimore vette át a The Godfathers zenekarból. Ahhh… emberek… Elég ha annyit mondok: Birth, School, Work, Death … és egyéb nyalánkságok. Captain Sensible éppen nem volt elérhető, ezért a basszusgitárt Moose Harris tolta fel a New Model Army tagságából. Két nem akármilyen helyettes!
...
Flores Y Fuego, azaz Virágok és Tűz néven működik napjainkban egy igencsak ütőképes punk brigád a Mexikóban található Guadalajara városában. Erről a helyről mi magyarok talán 1986-ban hallottunk először, amikor az akkor rendezett Foci VB egyik helyszíne lett, de az oroszoktól szerintem nem itt kaptuk a hatost, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. A lényeg, hogy akkor volt utoljára a magyar válogatott labdarúgó világbajnokságon, és mit szépítsünk, égett mint a rongy. Ennek mondjuk a világon semmi jelentősége ma már, ellenben a zenekarral, akik nagyon is fontosak, ugyanis anyanyelvükön sercegik ki magukból a bennük fortyogó dühöt. Inkább tűz van itt, mint virágok.
...
A Wildside nevű amerikai hard rock zenekart 1988-ban alapította Benny Rhynedance gitáros és Drew Hannah énekes. Ők ketten már 1986-tól együtt zenéltek a Los Angeles-i klubéletben Rogue néven, majd felvették maguk mellé Brent Woods gitárost, valamint Marc Simon basszusgitárost a St. Valentine-ból. Már csak egy állandó dobost kerestek, végül másfél évnyi keresgélés után találtak rá az egykori NRG-s dobosra, Jimmy D. -re a kaliforniai San Bernardinóból.
...
Néhány mondatos áttekintés a brazil Paura munkásságára vonatkozóan. A zenekar a keményvonalas hardcore műfajában mozog már több mint 30 éve. 1995-ben alakultak Sao Paoloban, híresek ”paulista” kötődésükről. Témáik között kiemelt jelentőségű a környezetvédelem és az antifasizmus. Az együttes frontembere Fabio Prandini énekes, gitáron az egyetlen alapító tag Rogério Rodontaro , a másik gitáron Biro Pireira , a basszusgitáron Thiago Bezerra , a doboknál Joao Limeira szerepel. Pályafutásuk alatt hat nagylemezt készítettek a mai napig. Ennek magyarázata, hogy ugyan 1995-ben alakultak, de a kezdeti formálódás sokáig tartott, csak 2005-ben jutottak el egy teljes lemezanyag felvételéig.
...
Egy lemezajánló, ahol a főszereplő életútja érdekesebb, mint maga a lemez. Michael Bloomfield dalszerző, énekes/gitáros nevét elsősorban blues berkekben ismerik, többek között Al Kooper, Muddy Waters, Otis Spann, Paul Butterfield társaságában is készített felvételeket – saját szólómunkáin kívül, itt azonban egy kis kikacsintást tett a funky irányába. (A borító is erről árulkodik) Népes társasággal vonult stúdióba, és vett fel néhány nem igazán bombaerős, mégis hangulatos darabot. Talán mondanom sem kell, háttérénekesnőből három is készenlétben állt. Innen jött az érdeklődésem, mivel egyikük az a bizonyos Anna Rizzo volt, aki a Grootna élén egyik kedvenc lemezemet készítette el 1971-ben.
...
Terry Allen 1943-ban született a Texas államban fekvő Lubbockban, mely egyben második lemezének címe is. Szülőföldjéhez kötődése nyilvánvaló, a country zenével való kapcsolata gyermekkora óta meghatározó számára. A mára magát csak ”kokain cowboy”-ként emlegető dalszerző/énekes a hetvenes évek elején azzal keltett némi hírnevet magának, hogy zongorakísérettel énekelt jellegzetes country dalokat, ami ebben a műfajban meglehetősen szokatlan. Jelenleg sem lezárt életművéből, eddig megjelent 12 stúdióalbuma közül most a 2020-ban megjelent Just Like Moby Dick (Úgy mint Moby Dick) kerül ajánlásra.
...
A Blatoidea egy rendhagyó punk rock társulat Londonból. Már maga a név nagyon érdekes, a blattoidea ugyanis a valódi csótányok nemzetsége, megkülönböztetve őket más egyéb rokonaiktól. Aki csak annak látszik, de rendszertanilag máshova tartozik, az nem valódi csótány, tetszik érteni? A bandát 2008-ban Szicíliában alapította négy helybéli fiatal. A következő évben Angliába költöztek, s jelenleg is elsősorban itt borzolják a kedélyeket. Az éppen aktuális felállásban az énekes Manu Gulino , illetve Carlo Battaglia gitáros képviselik az alapító tagságot, a doboknál Vincent Fin , a basszusgitárnál Jake.
...
Az amerikai Black Market Flowers a grunge egyik komolynak tűnő meglepetés-csapata volt a kilencvenes években. A trió 1991-ben alakult San Franciscoban, ahonnan hamarosan átköltöztek Los Angelesbe. Itt készült el bemutatkozó lemezük, az 1992-as Bind , illetve az 1995-ös Thicket . Egyik nagylemez sem hozta a várt sikereket, a komolyabb kitörés lehetőségét, ezért a zenekar 1997-re tervezett harmadik anyaga már nem jelent meg és a banda is feloszlott. Pedig…
...
Nemrégiben szerepelt a blogon egy zenekar Dél-Karolina államból, akkor most jöjjön egy másik Észak-Karolinából, közelebbről Bensonból. Mégpedig az újdonságok apropója kapcsán, hiszen néhány hete jelent meg a Broadslab harmadik nagylemeze, a The Fifth Essence . Ha minden eddigi anyagot összeszámolunk tőlük, akkor kislemezekkel, demóval ki is jön az "Ötös számú eszencia". Pályafutásuk 20 éve alatt ez nem olyan nagy mennyiség, na de a minőség! Az valóban esszenciális, arra nem lehet panasz. Megreszelik szépen a gitárokat, ahogy kell.
...
Nem sokan tippeltek volna hosszú és fényes jövőt a Rolling Stones számára a Steel Wheels (1989) utáni időszakban, amikor a zenekar több éven át tartó hallgatását végül a Voodo Lounge album törte meg 1994-ben, de valahogy mégis talpra álltak. Ugyancsak hosszan tartó szünet előzte meg a 2005-ös A Bigger Bang -et is, amire közel 8 évet kellett várni a Bridges To Babylon után, és akkor ez még szinte semmi volt ahhoz a 11 évhez képest, ami a Blue & Lonesome előtt telt el a banda életében.
...
Néha egy jól eltalált zenekari fotó minden lemezajánlónál többet elmond. Csak ránézünk a fenti képre és halljuk lelki füleinkkel a Fall Of An Empire zenéjét. Tévedés kizárva! Ez egy rendkívül őszinte, nyers, szókimondó brigád lehet, akik zsigerből tolják a rockot. Valószínűleg két gitárral, esetleg hárommal, old school felfogásban, ráspolyos énekkel, és az sem lenne meglepő tőlük, ha blues alapú swamp rockot nyomatnának valahol a Mississippi delta környékén…
...
Két zseniális svéd szabadcsapat örökségéről zengenék hozsannát röviden. Kezdjük a Stoneflow egyetlen nagylemezével, ami ScullPture címmel jelent meg 1995-ben, majd folytatjuk a banda feloszlása után új zenekarba került énekes, Lasse Olausson másik formációjával, amely a The Awesome Machine nevet kapta és öt kiváló nagylemez után állt csak pihenőpályára.
...
Amikor kisgyerekként a rockzene megfertőzött, előbb szerelmesedtem bele a bakelit lemezek borítóiba, mint azok gyűjtésébe. Nagylemezeket gyűjteni 12 éves korom körül kezdtem, ám még a Tesla lemezjátszó családtaggá válása előtt tágra nyílt szemmel csodáltam bizonyos lemezborítókat. Ahogy vége volt a tanításnak, máris siettem hazafelé, de előbb az iskolához közeli Vas- és edénybolt kirakata előtt el kellett menni. Kizárólag itt lehetett a faluban hanglemezeket vásárolni, tehát a bolt vezetője szépen kirakott néhány darabot a metszőollók, fűrészlapok, öntözőcsövek, kerékpárgumik és más háztartási cikkek közé. Itt láttam meg először a szóban forgó dupla lemez kinyitott borítóját. Tudod, hogy egy csoda volt?
...
A Horehound nevű zenekar Pittsburghben alakult 2015-ben. Mintegy 10 évig tartó pályafutása alatt három nagylemezt készített. Brendan Parrish gitáros és JD Daur dobos alapították egy tehetséges, fiatal énekesnővel, aki Shy Kennedy művésznéven szerepelt. A zenekar létezési körüli nehézségeket híven tükrözi a tény, mi szerint mindhárom nagylemezen más volt a Horehound felállása. Brendan és Shy kettőse hallható mindegyik albumon, míg a basszuson, dobon váltották egymást a zenészek.
...
A magyar zene klasszikusai című nem létező sorozatom első és egyetlen darabja a budapesti SZÉN zenekar fű alatt kiadott, abszolút ismeretlen, zseniális gyöngyszeme: A bajszos haszonállat . 35 percnyi teljes döbbenet és ”what the fuck???” összbenyomás 1996-ból. Alternatív-szókimondó-gyilkos iróniájú funk rock slow punk egyesülés. Olyan szinten elképesztő muzsika, hogy a mai napig csak vigyorog az ember, ilyen nincs. És mégis volt!
...
A Dead Fly Boy a kilencvenes években mozgolódott a Wisconsin államban fekvő Racine városkában és környékén. Alapvetően egyedi hangzású csapat volt, legtömörebb megfogalmazásban funk metal megjelöléssel. Zenéjükben sajátos arányban keveredett a Faith No More féle art rock és a Body Count rap szólamokra épülő utcai költészete. Szokás muzsikájukat még a szintén prózai groove metal cimkével is ellátni, elsősorban Darrel Damrow dobos szaggatott csapásainak köszönhetően.
...
Rég írtam már általam 10 pontra minősített rocklemezről, ezért most teszek egyet ide a közösbe, bár azt is előre megmondom, fél pontocskát mégis levonok tőlük. Egy olyan lemezről van szó, ahol igazából nem lehet belekötni semmibe, csak hátra kell dőlni és élvezni a három mexikói srác által szállított muzsikát, valahol azonban számít az eredetiség is. Nem mondom, ha olyan magával ragadó témákat tettek volna egymásra, amiktől eldobja az ember az agyát, akkor még ez is megbocsátható, itt náluk szerintem ennyire bombaerős felvételek nincsenek. De amit nyomatnak, az brutál kellemes.
...
Jók ezek az argentin gyerekek! Javában zajlik a jóistentudjahányadik Foci VB, ahol mindenki Messit isteníti, miközben az argentinok zenélni is tudnak. Szerintem a Messizés unalmas, főleg, ha vannak olyan lelkes srácok is Rosario környékén, mint a Halfaya . Rájuk tényleg érdemes odafigyelni! Elég ha annyit mondok: spanyolul nyomják a rockot! Hahhh… de menő már!
...
