Broadslab - The Fifth Essence (2026)
Nemrégiben szerepelt a blogon egy zenekar Dél-Karolina államból, akkor most jöjjön egy másik Észak-Karolinából, közelebbről Bensonból. Mégpedig az újdonságok apropója kapcsán, hiszen néhány hete jelent meg a Broadslab harmadik nagylemeze, a The Fifth Essence . Ha minden eddigi anyagot összeszámolunk tőlük, akkor kislemezekkel, demóval ki is jön az "Ötös számú eszencia". Pályafutásuk 20 éve alatt ez nem olyan nagy mennyiség, na de a minőség! Az valóban esszenciális, arra nem lehet panasz. Megreszelik szépen a gitárokat, ahogy kell.
...
Néha egy jól eltalált zenekari fotó minden lemezajánlónál többet elmond. Csak ránézünk a fenti képre és halljuk lelki füleinkkel a Fall Of An Empire zenéjét. Tévedés kizárva! Ez egy rendkívül őszinte, nyers, szókimondó brigád lehet, akik zsigerből tolják a rockot. Valószínűleg két gitárral, esetleg hárommal, old school felfogásban, ráspolyos énekkel, és az sem lenne meglepő tőlük, ha blues alapú swamp rockot nyomatnának valahol a Mississippi delta környékén… 
Két zseniális svéd szabadcsapat örökségéről zengenék hozsannát röviden. Kezdjük a Stoneflow egyetlen nagylemezével, ami ScullPture címmel jelent meg 1995-ben, majd folytatjuk a banda feloszlása után új zenekarba került énekes, Lasse Olausson másik formációjával, amely a The Awesome Machine nevet kapta és öt kiváló nagylemez után állt csak pihenőpályára. 
A Glass Phantoms egy minden tekintetben amatőr, kisvárosi zenekar az Egyesült Királyságból, pontosabban a 30 ezres lélekszámú Kendalból. Tízéves történetük nem bővelkedett eseményekben, alkalomszerűen játszottak néha egy-egy bulit, de ha már ennyi ideje együtt vannak, mégis illik egy nagylemezt kipörgetni, gondolhatták, ezért idén stúdióba vonultak, hogy dalaikat rögzítsék és a nagyközönség elé tárják. Figyelem! Ez a kis anyag messze nem úgy szól, mint azt sejtenénk. Talán az év egyik legjobb lemeze eddig. 
Ilyen az, amikor egy felső kategóriás dobfelszerelés professzionális módon kerül mikrofonvégre, és azon a világ egyik legjobbja játszik. Zenésztársak nélkül is működne a dolog, méltó partnerekkel még inkább érvényes rá a maradandó jelző. Persze ránk maradt már ezen kívül is számos albuma Jack DeJohnette -nek, azokat is csak egy szűk réteg ismeri, feltehetően ezt sem fogja a világ nagy része felfedezni, de az a néhány ember, aki igen, az elégedetten fogja polcára helyezni. Minden ízében kimagasló jazz, a műfaj egyik legendájától. 
Éppen a napokban nem jelent meg a 2022 óta folyamatosan a színtéren szorgoskodó We Kill Cowboys bemutatkozó nagylemeze. Az ábrán látható borító saját gyártmány, melyet csupán azért tákoltam össze, hogy legalább az illúzió meglegyen. A banda története modern korunk egyik nagyon is lehetséges leképezése, a videóklipeken élő és viruló együttesről sem Európa, sem Amerika nem kíván méltóképpen tudomást venni, és ez akkor sem bocsánatos bűn, ha székhelyük a távoli Cape Town, Dél-Afrika bal alsó sarkában. 
Egy különös-különleges formáció volt az amerikai hard rock berkeiben a Pennsylvania államból származó Dirty Looks , amely megszakításokkal 1984-es megalakulásától egészen 2023-ig működött. Fennállása alatt összesen 15 stúdióalbumot készített, ami a hozzájuk hasonló glam zenekarok között példa nélküli teljesítmény. Ilyen mennyiségű zenei album mellett, egy közel 40 (!) éves pályafutást lefutva sem tudtak nemzetközi elismertséget kiharcolni maguknak. Talán ez a hihetetlen sikertelenség okozta a frontember korai halálát is… 
Számos zenekarnak született az eredeti irányvonalától eltérő jellegű, kísérletező albuma. Ezek a lemezek általában megosztották a hallgatóságot: a régi rajongók mérsékelt lelkesedése, esetleg fanyalgása mellett a szimpatizánsok, érdeklődők, szakmabeliek épp ekkor fókuszáltak legjobban az adott produkcióra. Voltak előadók, akik hosszabb-rövidebb ideig kitartottak az új felfogás mellett, és akadtak zenekarok, akik már a lemez boltokba kerülésekor megbánták döntésüket, és mélyen hallgattak a család ”fekete bárányáról”. Az ilyen kakukktojásnak minősülő albumok közé sorolható a Vicious Rumors hatodik nagylemeze, a Something Burning . 
1996-ban született meg az amerikai Flower Leperds 28 felvételét tartalmazó, 1 óra 13 perces válogatás kiadványa a német Bitzcore Kiadó jóvoltából. Az összes pozitívum e CD-lemez kapcsán egyetlen mondatban, sőt egy szóban összesűríthető, nevezetesen, az hogy megjelent. A németek még arra sem voltak képesek, hogy egy új borítót készítsenek, nemes egyszerűséggel feltették rá a Leperds 1989-es Heaven’s Closed lemezének grafikáját, kicserélve a feliratot. Így lett a cím: More Songs About Dames, Dope And Debauchery . Ilyet sem láttam még! 
Candy Ramey 1946-ban született Evergreen közelében, Denvertől nyugatra. A Greeley-ben található Northern Colorado Egyetemre járt azzal a szándékkal, hogy tanár lesz. De a zene volt a legfontosabb, ezért régi barátjával, Doug Lubahnnal Kaliforniába stoppoltak. Lubahn basszusgitárosként keresett állást, és végül az első két Doors-albumon játszott. Candy San Franciscóba költözött, ahonnan egy év után visszatért Coloradóba, és a Piltdown Philharmonic Jug Band tagja lett. Ott ismerkedett meg David Givens -szel, akivel Boulderbe költöztek, és 1968 októberében összeházasodtak. Zenekaruk, a Brown Sugar némi tagcserék után végül Zephyrré alakult. 
Ha november, akkor doom, hiszen ha mostanában kitekintünk az ablakon, jó eséllyel szembe nézünk az enyészettel. Mi más lehetne a lassú elmúlás háttérzenéje, mint a klasszikus ízű doom metal? A szóban forgó albumot még októberben találtam, azóta amikor csak elővettem, mindig a gyermekkoromban jól ismert Tyrant zenekarra gondoltam lelki szemeimmel, ám rövid utánanézés után kiderült: az a bizonyos Tyrant német volt, Ulm városában alakult még 1981-ben. Ez a bizonyos Tyrant amerikai, Pasadenából származik, szintén a ’80-as évek szülötte. 
Amikor a Black Sabbath - Cross Purposes című lemeze 1994-ben megjelent, a legkevésbé sem érdekelt. Nem mintha nem becsültem volna őket, csakhogy az idő már eljárt felettük, gondoltam huszonévesen, nem most fogják megváltani a világot… Ráadásul a sorban előtte adták ki a Tyr és Headless Cross albumokat, szintén Tony Martin énekessel, ezért úgy véltem, ezúttal már nem fognak maradandót alkotni vele, hiszen amit lehetett, kihozták belőle rég korábban. Hát kérem, ez súlyos tévedés volt! 
Az Antidote (Ellenméreg) nevű finn thrash metal formáció a nyolcvanas években alakult, de nagylemezhez csak 1992-ben jutott a német Shark Records jóvoltából. A bemutatkozó albumot még két másik követte, míg végül a zenekar mérsékelten sikeres pályafutás miatt feloszlott. A zenekari tagok később olyan bandákban folytatták, mint pl. Impaled Nazarene, Rottendawn, Thunderstone. A mai napig érdekes Antidote-anyagokat nézzük most meg közelebbről. 
