Erre az albumra érdemes odafigyelni minden punk beállítottságú zenehallgatónak! Mindenkinek, akiben van egy csepp lázadó vér. Mert ez kérem a XXI. század talán legerőteljesebb punk rock lemeze! Az első nótától az utolsóig elsöprő lendülettel nyomják a brit örökifjak a morcos rock’n rollt, és minő meglepetés, még zenélni is tudnak!

Annyit azért el kell mondanom elöljáróban, hogy a lehető legkevesebb időt töltenek el lejátszómban a frontcsajos punk formációk, mert ezek elviseléséhez kötélidegzet kell általában. Össze-vissza erőlködő némberek ordítoznak ész nélkül, a legcsekélyebb mondanivaló nélkül, ál-lelkesedésből és mű-lázadásból – minderre nem vagyok vevő. De ami jó az jó, ez a szabály. Még akkor is, ha háromakkordos hátbatámadás az alapja, még akkor is, ha manapság a punk hozzáállás megkérdőjelezhető, rendesen odateszik magukat a srácok, és a mikrofonnál ez a bestia hatalmas! Hihetetlen, milyen hévvel énekel, kész vagyok tőle! Úgy hívják a hölgyet, hogy Fiona Friel - művésznevén Fi Dragster, és a Conflict nevű gárdában is szerepel. Nos, simán dobtam egy hátast a teljesítményétől.

Rajta kívül is akadnak azért a csapatnak értékei, mert összességében egészen pofás kis dalok vannak itt, értelmes, frappáns, társadalomkritikus szövegekkel. Könnyen átélhető élethelyzeteket tükröznek ezek, nem kevés fanyar humorral, és van egy eszeveszett dobos is a háttérben (Alex Page - ex-Vice Squad) s végül, de nem utolsó sorban előfordul egy iszonyatosan penge gitáros is, aki az AC Speed művésznéven teszteli a hallójáratokat, szóval, akárhogy is nézzük, ez tokkal-vonóval egy piszok jó kis banda.

Pedig a Coventryből startoló zenekar nem úgy indult, mint akik megváltják a világot. Utánanéztem korábbi lemezeiknek, úgy vélem ezek (három ilyen volt) teljesen jellegtelen kiadványok. Mintha nem is ugyanaz a társaság vette volna fel ezeket. A dragSTER 2004-ben alakult, s 2006-ban adta ki bemutatkozó korongját, majd sorra jött a többi, egyik gyengébb mint a másik. Nem vették komolyan magukat, nem szóltak semmiről, kitalálták hogy Zs-kategóriás Sci-Fi/horror filmek világához igazítják a fazont, a nótákat, a lemezborítókat, és ezt nem kellett volna. Mert ezek a filmek és képregények méltán tartoznak a feledhető kategóriába.

Szerencsére 2018-ra rendesen felgyülemlett bennük a feszültség, és ez a lehető legjobb formában robbant ki belőlük. Nézzük is meg kicsit közelebbről: Jön a végtelenül dühös szövegmondás Fionától, hozzá a vidám férfivokál, - ami szintén rekedt és dallamos is egyben, ez már olyan kombináció, amit nem lehet a háttérben hallgatni- és jönnek a fülbemászó refrének. Oda kell figyelni rájuk, mert a zene magával ragad. Nem kopiznám ide be az összes szövegüket, csak pár sokatmondó sort: „You were just dumb animals, dumb like any fools, looking for new ways to be monsters” (Damned) „People are idiots, people are serious, I’ve got the cuts and bruises to prove it” (Charmed To The Teeth)

Személyes kedvencem a Tokyo Joe. ”I knew a player name of Tokyo Joe, he used to play me like a worn out bow” Na, tessék, nem tudok kifogyni a szövegrészletekből, mert már a fejemben lüktet az egész lemez. Van itt szó vírusokról, meg gamerekről, meg a mai, modern, nehezen felfogható abszurd világról, melynek szerves része a dragSTER is, nos, őszintén remélem ez így is marad. Bár az utóbbi időben nem lehetett róluk hallani semmit, bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó dobásuk. 10/10