Ha már szóba került a Sodom – Sadom nevek hasonlósága, akkor most ide kívánkozik a ? nélküli Therapy is, San Diegoból. Hogy nekik van-e valami közük a Therapy? gárdájához, arra így kívülről nehéz választ adni. Pusztán zenei azonosságokat nem látok körvonalazódni, bár a maga idejében, amikor a Therapy? első videója megjelent az MTV képernyőjén (Screamager), az legalább olyan szuperszonikus löket volt, mint amilyeneket az amerikai Therapy produkál manapság, ám az idő halad, s mára az észak-írek punk rock zenéje tűnik kismacska nyávogásnak. Mármint ahhoz képest, amit az amcsik nagymacskája művel.

Mert itt a mikrofonnál Chris (tina) McQueen simán lebömböl egy teljes thrash metal fogatot is, annyira harcias. Nem minden szavát érteni, de talán jobb is. Ez a terápia nem az ízes nyelvművelésről, vagy az álomba ringató dallamokról szól (mint bizonyára már kitalálta a kedves olvasó) hanem a kíméletlen aprításról. Manapság rengeteg fajta punk rock zene van, az egészen lágy szintis prüntyögéstől kezdve, az éktelenül nyávogó nőszemélyek idegborzoló sirámain át, a langyos lábvízig, ez itt maga a betonkeménységű szögharapás. Csak azért nem fordul át komikumba, mert láthatóan komolyan veszik a zúzást, mivel ebben találták meg a lehető legjobb önkifejezési formát.

Maga a szóban forgó lemez nyúlfarknyi, éppen csak ízelítőnek elég ahhoz, hogy azután a You Tube videók között további Therapy-felvételekre vadásszunk, és aki keres, az talál is magának csemegézni valót, esetenként jobbakat is, mint ez a kiadvány volt 2018-ban. Hozzá kell tenni ez a 10 szám kétséget nem hagy azzal kapcsolatban, hogy ez a kis csapat abszolút vegytiszta hardcore punkot nyomat, minden cicoma nélkül.  A teljes tagság: Sean Slingerland – gitár, Blaine Slingerland – basszus, Matt Donnert – dob, és végül Chris – ének. Azt hiszem, esetükben nem a lemezek, hanem a banda puszta ténykedése az igazi érték, ezért ezt a megjelenést nem pontoznám.