Az idén 91 éves Kenny Burrell 1931-ben született Detroitban, és már 1956-ban, azaz 25 éves korában megjelent első nagylemeze. Diszkográfiája roppant terjedelmes, akkor is, ha csak a szólólemezeit nézzük, ha pedig hozzávesszük azokat, melyeken tettestársként (sideman) szerepelt, akkor valóságos dzsungellel találjuk szemben magunkat. Mivel ő az egyik kedvenc jazz gitárosom néhány nagylemezét a magyar olvasók figyelmébe ajánlom.

A stílusa letisztult, nyugodt, ünnepélyes. Hűvös elegancia, ugyanakkor kiapadhatatlan játékosság jellemzi. Nem kedveli a bonyolult trükköket, sem a torzított hangzást. Az évek során több csodálatos hangú gitáron bizonyította kivételes zenei érzékét. Ő volt az egyetlen gitáros, akivel John Coltrane hajlandó volt együtt dolgozni, de készített közös albumot Stan Getzel, Donald Byrdel, Milt Jacksonnal, és még hosszasan lehetne folytatni a sort.

A Tenderly véleményem szerint nem tartozik a kimagasló Burrell albumok közé, mégis ezzel kezdeném a művész bemutatását, mert ezen kizárólag ő játszik, egyedül! Mégpedig egy gyönyörű Gibson ES-350-es modellel, ami DeArmond hangszedővel lett ellátva. Ez biztosította azt a bársonyos, meleg hangzást, ami szinte tapintható, ahogy elindul a lemezanyag.

21 örökzöldet hallhatunk itt, amolyan jazztörténeti slágergyűjteményt. Ezek közül a legismertebbek az Autumn Leaves, a Wonderful World vagy a címadó Tenderly. Kenny Burrell saját szerzeményei közül is akad néhány, mint például a Soulful Brothers, vagy a Be Yourself. Mint említettem, nem az a körömrágósan izgalmas anyag ez, mégis érdemes rá figyelni, mert csodálatosan szól a hangszer Burrell kezében.

Újra és újra lenyűgöz mennyire egyszerű a játéka, és mennyire tiszta a tónusa. Elképesztő, mennyire kevéssel beéri. Egyértelműen kiderül: Ő nem akar bizonyítani sem önmagának, sem másnak. Míg a legtöbb gitáros titkon vagy nyíltan a világ legjobbja címre pályázik, Burrell éppen ellenkezőleg. Tisztelettel és alázattal közelíti meg a hangszerét. Ő megszólaltatja a gitárt, nem annak segítségével szeretne megdicsőülni, és ezt a gitár meg is hálálja.

Túl sok itt a kompozíció ahhoz, hogy egyhuzamban végig tudja hallgatni a zenekedvelő, de ha időnként egy-egy szerzeményt elővesz róla, az nagyon pihentető lehet.  8/10