André Geraissati (sz. 1951) egy régimódi, szinte elavultnak tűnő, csendes muksó, aki évek óta alkotja gyönyörű, kortalan kompozícióit. Körülbelül mindent szeretek, amit csinál, már azt is, ahogy a hangszerhez ér, vagy ránéz. Soha nem használ elektronikát, vagy effekteket, az egyetlen trükkje a hangolás (DADGAD), még a hangokat is ritkán nyújtja, csak játszik lazán, kényelmesen, sallangmentesen, tisztán. Valahogy így szeretnék megöregedni, és ezzel elárultam az egyik álmomat, de sebaj, van még másik. Aki még nem hallott róla, képzeljen el egy szakállas, vékony brazilt, aki éneklés helyett csak játszik a dallamokkal.

Gitáros barátunk hamisítatlan homo ludens, aki szerencsére a lehető legtávolabb helyezkedik el a "meg nem értett művész vagyok” felfogású húrnyűvők teátrális pózaitól. Ő befelé figyelő alkat, annyit ad ki magából, amennyit éppen az adott téma megkíván. Szépen kimunkált, hangulatos szerzeményeket jegyez, érdemes bármelyiket megkagylózni. Ezen a lemezén is vannak rafinált kis megoldások, de a harmónia is töretlen, s ezt nála fontosnak tartom. Pontosan úgy játszik, ahogy ezen a képen látható. Kiül egy nylon húros akusztikus gitárral, és ennyi. Amit ő előad az messze nem jazz, nem is rock, nem is blues, hanem szabad felfogású önkifejezés, más szóval: lélekzene. 

Sajnos egy ilyen zseniális alkotó életművének darabjait sehol nem lelni Európában, legalábbis, ami a lemezboltokat illeti, sőt az Internet sem okádja éppenséggel róla az infókat, (még egy tisztességes diszkográfiát sem találtam), a két Wiki oldala (angol, brazil) szűkszavúbb, mint maga a mester, de aki keres, az talál. Segítségképpen itt egy általam összerakott albumlista, és természetesen ott a You Tube, ahol látható-hallható az utolsó nagy vérbeli muzsikusok egyike.  

Insight 1986   Solo 1987  DAGDAE 1988    André Geraissati 1989   Next 1999    Canto das Águas 2002  Egberto Gismontival: Carneiro 1996        Música Viva 1996