Mivel töltik felesleges szabadidejüket az unatkozó családanyák Németországban? Feltehetően ezzel is, azzal is, de a szóban forgó fehérszemélyek bőrgatyát húznak, belövik a hajukat, megköszörülik a torkukat, aztán Isten neki fakereszt, beizzítják a hangfalakat. Mert punkzenekart utánoznak, ahogy azt a You Tube-on látták. És lássanak csodát, az előadás nem is rossz. Legfeljebb kissé lapos. Hallottuk már ezeket a dalokat más szövegekkel, más és más együttesektől. Dunát lehet rekeszteni a hasonszőrű brigádokkal, mind úgy festenek, mint Benny Hill a tiroli bőrnadrágban, mégsem szakad soha vége a próbálkozásoknak, mert a férfiak állítólag kedvelik az ilyesmit.

A szerzemények a korabeli Suzi Quatro lemezeket idézik, csak amíg azoknak a korlenyomat miatt van némi derűs bája, a XXI. századra már kicsit fárasztó ugyanazokat a frázisokat hallani. De a legfőbb probléma a hiteltelenség; ha ezek a hölgyek valóban olyan dögös, tökös, mindenre fütyülő amazonok lennének, mint amilyennek próbálják őket beállítani, egy szavunk sem lehetne, így viszont kilóg a lóláb. Ezzel együtt teljesen hallgatható az anyag, nyegle kis kora délutáni rockzene, ha a késő esti buliba nem is vinnénk el, ráhangolódásnak megfelel.  

A tagok neveivel még adós vagyok, érdemes figyelni, mert nagyon megadják a módját, szóval: Terry Lee, Mini Vanilli, Katharella, Vero Pistolero és Shake, the Snake. Ők öten alkotják a Doll Circust. Hogy ki mivel közreműködik, azt nem írták oda a honlapjukra, de végeredményben tök mindegy. A lényeg a környezetvédelem, a tudatos életforma, és a konzumtársadalom elleni hathatós fellépés. Érezhetően provokatív, többé-kevésbé humoros a hozzáállásuk az egész cirkuszhoz, de valamiért nehéz őket komolyan venni. 6/10