Ohhh… Minden ízében szépséges groove metal album bukkant fel Brazília őserdeiből a napokban. Még annyira friss az anyag, hogy a hazai fórumokat – szokás szerint – messze megelőzöm ezzel az ajánlóval, bár ez még nem is lenne akkora baj, csak legalább foglalkozzon valamelyik velük, mert nagyon megérdemlik. Nyilván ma már annyira elment extrém irányba a fémzene, hogy az ilyen ódivatú döngölésre a mai fiatalok nem kapják fel a fejüket, csakhogy a piac nem csupán a tizenévesekre épül, s azok az arcok, akik annak idején arcukba kapták a Panterát, a Machine Head-et, a Prongot, és társaikat, most bonthatnak egy palackkal kedvenc italukból, mivel a Mothercow is letette a névjegyét!

Elsőre azt hittem a spanyol Mothercrow jelentkezett újabb lemezzel, ami azért is meglepett volna, mert a csinos énekesnővel felálló csapat oldalának feliratkozójaként erről már értesülnöm kellett volna, de mint kiderült, csupán félreolvasás volt. Nos, a cow és a crow között csupán egy betű az eltérés, a két banda között ennél sokkal több van. Back To The Roots, azaz vissza a gyökerekhez, adja ki a jelszót a fajsúlyos brazil horda, és itt a fent említett old school metal csapatokra gondolnak, plusz mondanám még a szintén legendás Down gárdáját is, mint párhuzamot, már csak azért is, mert van bennük egy csipetnyi southern érzés, ráadásul az Anyamarha tagbaszakadt pacsirtája Anselmot idézi mind hangban, mind fizimiskában.

Ami a hangot illeti, abban mintha jobban is állna a brazil (nevekkel nem szolgálhatok, még bandcamp oldala sincs a csapatnak, annyira újak) mert amikor elbődül, arra bizony a mérföldekre legelésző tehenek is felfigyelnek, olyan ereje van. Mint ahogy a muzsika is rendesen földbe tapossa a gyanútlan érdeklődőt, itt ugyanis zsigereinél ragadják meg a rock lényegét, vagyis nyüstölnek készségesen.

Éppen elég ízelítőnek belehallgatni a lemezhez készült videóklipek valamelyikébe, mondjuk az Unstoppable című szösszenetbe. Akit ez nem fog meg, annak a többi nóta sem fog túl sokat jelenteni. Hogy ez mekkora dobtémával indul, hú! És hogy szólnak ezek a dobok! Sok dobos mit nem adna, ha egyszer is meg tudná közelíteni ugyanezt a sound-ot, ezt a bődületesen mély, üstdob szerű hangzást. Pazar. Egyébként maga a nóta is az, szerintem a zenekar is az, bár semmi újat nem találtak fel, legalább életben tartják a régit, ha érthető, mit akarok mondani ezzel. Sokat mindezekhez nem tudok hozzátenni, remélhetőleg nem ragadnak meg egyetlen lemeznél, bár ez kétségkívül remek lett. Ha nem lenne Down, akkor adnék rá 10-et, így inkább 9, de ez nagyon mosolygós 9.  9/10