Íme egy csodás hangú énekesnővel készült stoner lemez, ami 2021-ben elkerülte a figyelmemet. Szerencsére Nicodamien kolléga, a Stoner.blog.hu-n ezt sem hagyta szó nélkül. Az albumhoz magam is hozzáfűznék néhány gondolatot majd a végén, de előbb lássuk, hogy értékelte ő a kiadványt két éve: "Igazából nem tetszett - és most sem tetszik - a Wytch bemutatkozó lemezének a borítója. Sajnos a mostanában bejött lemezdömping hatására és az idő hiánya miatt az ember kénytelen választani, hogy melyik újdonságot hallgassa meg és melyiket rakja félre máskorra. Nyilván hajlamosak vagyunk a külsőség alapján választani és hát az Exordium borítója nem egy nagy durranás. Elsőre...Azonban Hudjik Henrik, aki ugyan olyan zenefüggő, mint én felhívta a figyelmemet rá és ezért minden más elé vettem ezt a lemezt és meghallgattam.

Innen üzenem: Köszönöm! Ez egy ténylegesen jó lemez és így utólag átnézve a borítása se rossz annyira. A Wytch egy svéd zenekar, aminek a tagjai már bizonyították elismertebb zenekarokban (Vintersorg, Otyg, stb...) a tudásukat, igaz más stílusokban. Most pedig itt is bizonyítják, mennyire értenek a rock zenéhez. Sokan úgy vélekednek erről a lemezről, hogy ez egy Heavy/Doom esetleg Proto Rock cucc. Én egy kicsit mást hallok ki. Szög egyszerű Blues Rock az egész. Igazán szép dallamokkal, erőteljes gitár sounddal. Remek és pontos ritmus szekció adja az alapokat a rettentően jól megszólaló gitárok alá. Él és lüktet az egész. Az énekes csajszi hangja meg csak hab a tortára.

Johanna Lundberg hangja nem egyedi, néha az Aboleth pacsirtája (Brigitte Roka) ugrik be róla, néha pedig Anneke Van Giesbergen a The Gathering volt énekesnője. Johanna hangja pedig hozzájuk hasonlít a leginkább, azzal a különbséggel, hogy érezni lehet benne a természetességet. Azt énekli, amit a dal megkíván és nem akar feleslegesen brillírozni. És ez jó! Ha kell, akkor úgy énekel, mint egy angyal, de még ekkor is bele-bele folyik némi vagányság, némi dög. Egyszóval kellemes hallgatni, csak úgy, mint a lemez egészét. Nem tolakszik, egyszerűen csak Szól hozzád, neked."

Nem tudok elég hálás lenni, hogy a fenti láncreakció harmadik szemeként eljutott hozzám is az anyag (Hudjik Henrik - Nicodamien - Zelmo - ...?) mert nekem bizony párás közeli állapotba került a szemem. Hölgyek-urak, kifinomult, pengés kis témákat hoznak ezek a fickók és brutális a csajszi. Nem az első svéd csalogány, akit hallok, mert van ugye Blues Pills is, meg Siena Roots, meg Besvarjelsen, meg egy rakás kimondhatatlan nevű formáció, csupa óriási torkú frontladyvel, de ez a Johanna valami isteni. Úgy elment a lemez, mintha 3 számból állna, holott összesen 8 izmos tétel, és mindegyik hatalmas. Ebben a blues alapú hard rock/stoner rock zenében ez a lemez ultra magasan megy át a léc felett. 

A borítót ne kritizáljuk, ezt Johanna tervezte, - és aki így énekel, attól talán a kevésbé díszes grafika is megfelel - nekem egyébként tetszik is, ugyanakkor belőlem is kifakad egy kis méltatlankodás mégpedig a zenekari névre vonatkozóan. Borzasztó, hogy az összes stoner/doom banda, ahol nő énekel valamilyen Witch. Ez sajnos a műfajt is beárazza, de ez a kisebbik rossz, nagyobb baj, hogy már meghallgatás előtt megy le mínuszba az ennyire sablonos nevű társaság. Van már Witchrot, Black Witch, Acid Witch, Witchcraft és kb. 1500 féle witch, pont minek kellett még egy Wytch ez teljesen érthetetlen. Ráadásul, amitől teljesen kiakadtam, hogy a svédek korábbi neve Aska volt, ami svédül azt jelenti Hamu. Ez sokkal jobban hangzik! 

Bosszantó, hiszen a muzsika óriási, mégsem lesz így sok esélyük, mivel a 134. boszorkány lesznek a sorban. Kár lenne, ha eltűnnének, mert ilyen színvonalú rockzene manapság kevés van. Ugyan nem annyira durva, nem annyira koszos, nem annyira nyers, mint mondjuk a spanyol Cachemira, vagy a White Coven, mégis van benne éppen elég erő, és lendület. Nem tudtam eléggé felhúzni a fejesen a hangerőt, annyira kívánja a dinamikát. Mindenképpen tartozom még egy zenekari felállással, és egy fotóval, amiről kiderül, hogy a széphangú Johanna nem csak klasszis énekes, és tehetséges tervező, hanem még ki is néz valahogy. Ennyi előny birtokában talán az sem lehet nagy hátrány, hogy otthonuk, Skellefteå nagyjából a világ végén van. A zenekar még aktív státuszban működik, de már rég nem adtak magukról életjelet, remélhetőleg azért, mert új anyagukat készítik. Értékelésem: 10/10 - hátha ez kedvet csinál nekik a folytatáshoz!

Johanna Lundberg – ének,  Simon Lundström – basszus, ének, Niklas Viklund – gitár, ének, Mattias Marklund – gitár, ének és Fredrik Nilsson – dob