Nehezen körülírható, könnyen befogadható zenei albumot tett közzé a Helga Gabriel énekesnő vezette Helga zenekar, illetve a Season Of Mist kiadó november 24-én. Ezt a lemezt előszeretettel címkézték fel folk metal jelzővel, sőt progresszív metal besorolást is kapott, miközben ők maguk inkább a post-metal, hard-pop elnevezést érzik helyénvalónak, de az igazság az, hogy mindezekből van bennük egy kicsi. Metalból éppen csak annyi, hogy néha megdörrentik a hangfalakat, szaggatott riffekkel színezik a dalokat, alapvetően mégis könnyűvé, sőt könnyeddé teszi a kiadványt Helga kristálytiszta, álomszerűen hipnotikus éneke.

Ebben az énekben jelen van Björk szellemisége, és Myrkur hatása, ugyanakkor felsejlik a korai folk előadók öröksége is egy-egy hajlításban, ennek ellenére a legkevésbé azoknak ajánlanám a lemezt, akik az akusztikus hangvételű folk dalokat kedvelik, s ennek két oka van. Az egyik, hogy ebben a zenében nincs semmi népi motívum, a másik, hogy túlságosan szerteágaznak a szálak, túl sokrétű a dallamvezetés ahhoz, hogy az egyszerű dalok kedvelői erre nagyon ráharapnának. Persze ez nem lehetetlen, csak kevésbé valószínű.

Leginkább egyfajta shoegazing post-rock zene ez, igényes kidolgozásban, mai fülnek is tetszetős hangszerelésben. A produkció története meseszerű: Dalarnában, a svéd vadon kellős közepén éldegélt magában Helga Gabriel, itt írta magányáról, a természetről szóló dalait, majd amikor felvételeivel elkészült, elküldte azokat jelenlegi kiadójának, ám választ nem kapott. Erre feladott mindent, York városába költözött, zenészeket keresett maga mellé, s a velük felvett demóra már rábólintottak a Season Of Mist szakemberei is. Valahogy így történt, ha jól bogoztam ki a szálakat.

A lemezanyag mindenképpen figyelemre méltó, ígéretes bemutatkozás, engem személy szerint arra késztetett, hogy az énekesnő korábbi anyagaira is rákeressek, és a Bandcamp oldalon közzétett előző dolgai legalább ennyire kellemesek, ha nem jobbak, mint a szóban forgó nagylemez. A dallamvezetése meglehetősen egyéni, ha nem is talált fel semmi újat, tisztának és őszintének tűnnek a témái, ami a mai világban (is) két komoly érték.

A dalszövegek közül három svéd nyelven íródott (a többi angol) de ezek mindössze néhány soros érzelemkifejezések. Ha fogjuk a nyitószám sorait és bedobjuk azokat a fordítóba, ezt adja ki: Skogen Mumlar - Zúg az erdő

A szél suttog. Gyere velem az erdőbe, így hát a fákról énekelünk. Tánc a tündérekkel egész éjjel, hajnalig. Gyere és kövess az erdőbe! Fuss a rétek felé! Táncolj álmodozva a csillagos ég alatt, táncolj a tündérekkel!

Nem szabad megmosolyognunk Helga gyermeki világának lenyomatait, hiszen a hölgy még nagyon fiatal, nyilvánvalóan erős a kötődése a skandináv mondavilághoz, az ott élő ősi történetekhez, a bennük szereplő lényekhez. Ez az érzelmi kötődés adja a Helga muzsikájának azt az emocionális többletet, azt a pluszt, amitől kiemelkedik a többi hasonló produkció közül. Többre értékelném, ha a zenei körítés még mélyebb, még kidolgozottabb lenne, ha a popos dallamokat elhagyná, de így is egy korrekt kiadványnak gondolom a Wrapped in Mist-et.    7/10